Nagymarosi V4-hakni Rétvári államtitkár főszereplésével, ozorai hangulatban

A hivatalos sajtóanyag szerint 2021. július 1-jén Lengyelországtól Magyarország vette át egy évre a Visegrádi Négyek soros elnöki tisztét. Ebből az alkalomból, a 8. VéNégy Fesztivál és Színházi Találkozó programsorozatának zárásaként, Nagymaroson rendezték meg csütörtökön este a V4 magyar elnökségének kulturális nyitó ünnepségét. Az eseményen Rétvári Bence, az Emberi Erőforrások Minisztériuma (EMMI) parlamenti államtitkára kiemelte: a legfontosabb, hogy a V4 országok minél jobban megismerjék egymás kultúráját.

Bár a rendezvény hátterét feltehetően a magyar állampolgárok biztosították, a Rétvári Bencének tulajdonított lehetőségért zavarba ejtő alázattal hálálkodott mind a kulturális államtitkár, mind a programfelelős fesztiváldirigens.

Az előbbi, Fekete Péter kulturális ügyekért felelős államtitkár, mióta a cirkuszporondról a politikai kötéltáncra váltott, Baán Lászlót is felülmúló szenvedélyes lojalitással képviseli az éppen aktuális kormányprogramot – már ami a feladatköreit érintené. Néha kicsit túlbuzgóan is teszi mindezt, amint bizonyította ezt a V4-startrendezvényen is, amikor nem kevesebbet vállalt, minthogy Európát is újraindítja.    

Az utóbbi, Kis Domonkos Márk, a VéNégy Fesztivál és Színházi Találkozó igazgatója feltehetően azért volt hálás, mert helyi információink szerint a fesztivál egész eseménysorozatát ő, ők szervezhették. Hálájából bizonyára kijutott azért a lehetőségért is, hogy a Déryné program vezetőjeként jelentős kormánytámogatáshoz jutnak. Arról az év elején több cikk is megjelent, hogy a Dunakanyar Színház igazgatását nyolc év után közös megegyezéssel felmondta, mivel egy vizsgálat arra az eredményre jutott, hogy saját magával és családi cégeivel intézményvezetőként engedély nélkül körülbelül 36 millió forint értékben szerződött.

Mindez valótlannak bizonyulhatott, mivel nem gátolta meg a V4 kulturális esemény ötletgazdáit, hogy vele szerződjenek. Az már nehezebben magyarázható, hogy amennyiben a fesztivált záró nagymarosi eseményt is ők szervezték, akkor mondhatni független kulturális szervezetként miért mossák össze magukat az aktuálpolitikával. Direktben. De ezt Kis Domonkos ősztől sajátos helyzetgyakorlatként az SZFE katedráján is illusztrálhatja, mivel szakmai mentora, Vidnyánszky Attila meghívására ő is oktatni fog az intézményben, aminek az oka épp úgy rejtély, mint az európai kulturális integrációt érintő szakmai múltja.

Az viszont érthető, hogy volt miért hálálkodnia Rétvárin keresztül a kormánynak, amikor az államtitkárt is éltetve közölte, „Három hét alatt sikerült megszerveznünk a fesztivált egy új helyszínen és ezzel elsőként nyitottuk meg a nemzetközi fesztiválpiacot a visegrádi régióban. Ez nagy büszkeség”. Később azt is hozzátette, hogy még hatalmasabb büszkeség, hogy Európában elsőként szervezhettek a pandémiát követően nemzetközi fesztivált „és itt ragadnám meg az alkalmat, hogy megköszönjem Rétvári Bence államtitkár úrnak azt a fantasztikus gondolatot, hogy megköszönjük a frontvonalban dolgozóknak a fantasztikus munkájukat.” Biztos, ami biztos, hozzátette, hogy a V4 együttműködés fontos, élő kapocs és igenis trendi a fiatalok, tizenévesek körében is. Ezt abból a tényből szűrte le, hogy az előző fesztiválon szétosztott hátizsákokkal jelentek meg többen, tehát átment az üzenet – azt nem tudtuk meg, hogy melyik. 

Az azonban megválaszolatlan kérdés maradt, hogy amennyiben az esemény kormányrendezvény volt, tekintve hogy magas rangú kormánypolitikusok is illusztris vendégei voltak, akkor mit keresett a történetben egy kvázi független kulturális vállalkozás igazgatója, mint főszervező. Azt már csak zárójelben tesszük hozzá, hogy a gála másnapján az eseménnyel kapcsolatban megjelent posztok egyikében sajnálkozva búcsúztatták Vác városát a fesztiváltól, mivel az eddig az önkormányzat szervezésében történt.

Az mindenesetre tény, hogy miután 2019-ben az ellenzéki összefogás jelöltje nyerte el a polgármesteri széket, fél év múlva már új helyszínre költözött a megújult fesztivál, amint a honlapjukon is olvasható. Történt mindez azt is követően, hogy Kis Domonkos 2020-tól a milliárdos közpénzzel vastagon kitömött, bár maradandó értékekkel egyelőre adós Déryné Program, illetve a Déryné Művészeti Nonprofit Kft. igazgatója lett a 34 éves volt színész.

A későbbiekben ingyenes és korlátlan étel- és italfogyasztást biztosító száz fős partisátor előtti nyitóbeszédében Rétvári Bence nem a minisztérium államtitkáraként, hanem házigazdaként, mint a térség országgyűlési képviselője üdvözölte a jelenlévőket. Ezzel egyértelműen (párt)politikai motiváltként és nem az ország kormányának képviselőjeként pozicionálta magát, legalábbis a belépőjének lehetett egy ilyen olvasata. Beszédében kijelentette, hogy a politikai és a gazdasági együttműködés mellett, fontos a V4-ek kulturális együttműködése is. Vázolta továbbá, hogy a négy nemzet megtapasztalhatta a történelem során, hogy a térségbe lépő birodalmak – bármerről is érkeztek, nyugatról, keletről vagy délről – a kultúrát a saját maguk céljaira használták és a saját kultúrájukat akarták ezekbe az országokba exportálni. A V4-ek kulturális együttműködése viszont teljesen más alapokon áll, egymás tisztelete mellett, a legfontosabb, hogy egymás kultúráját minél jobban megismerjük és együtt minél erősebbek legyünk.

A fesztiválmegnyitón elhangzott gondolatok közül a „kívülről erőltetett térségi szándékról” pár nappal azelőtt jóval kendőzetlenebbül posztolt a közösségi felületén, miszerint „Nem maradhatott el a szokásos rettegés a pedofilok elleni törvény elfogadása után. A ’haladó szelleműek’ ismételten nem vették a fáradságot, hogy belenézzenek a törvény szövegébe, elborzadtak tőle anélkül is. Nem zavarja őket, hogy a törvény a kiskorúak védelme érdekében született, és semmi köze a felnőttek magánéletéhez. Fontosabb nekik az óvodások ’érzékenyítése’, mintsem hogy a kárpátaljai magyarok nem tanulhatnak a saját szülőföldjükön, a saját iskoláikban a saját anyanyelvükön. DE! Ha ennyire kiemelten fontos számukra a homoszexuálisok ügye, akkor nem kell Budapestig tekinteniük, elég a saját nagyvárosaik NO GO zónáiig. Mert Magyarországon nincs mitől tartani, ugyanakkor a bevándorlók által lakott övezetekben fokozott veszélyben vannak nem csak a homoszexuálisok, de a zsidók és a keresztények is.”

Fekete Péter, az Emmi kulturális ügyekért felelős államtitkára, ha lehet, még Kis Domonkos Márkénál is nagyobb dózisban pörgött a giccses lojalitáson. Ő már egyenesen úgy fogalmazott, hogy egy V4-es kulturális stafétaátadónak mi is lehetne méltóbb helyszíne, mint Szlovákia, Csehország, Lengyelország és Magyarország origója „itt, a gyönyörű Duna partján, szemben a visegrádi várral”.  Hálásan köszönte Rétvári Bence képviselő(!) úrnak, hogy egy olyan területet irányít és képvisel, amely alkalmas arra, hogy befogadjon egy ilyen rendezvényt, hiszen példaértékű a harc, amivel legyőzték a járványt és hogy miként kell újraindítani az életet, azt Európának is meg fogják mutatni. Tehát „indítsuk újra Európát”.

A körülményeket és az eseményt tekintve indokolatlan politikai stílustörést csak fokozta az a magyarázat nélkül maradt tény, hogy a meghívóban szereplő és felszólaló jeles képviselők közül miért maradt távol Menczer Tamás, a Külgazdasági és Külügyminisztérium tájékoztatásért és Magyarország nemzetközi megjelenítéséért felelős államtitkára. Ennél is különösebb diplomáciai ellentmondásként értékelhettük, hogy nem jelent meg az előzetes meghívóban szereplő V4-ek közül Ildikó Siposová, a Szlovák Intézet igazgatója, sőt: senki sem képviselte Szlovákiát az eseményen.

A különös távollétek sorát látványosan aláhúzta, hogy a szintén előre egyeztetett programban szereplő, lengyel részről a soros kulturális elnökséget Magdalena Gawin, kulturális miniszterhelyettes helyett Joanna Urbańska, a budapesti Lengyel Intézet igazgatója adta át Fekete Péternek. Igaz, akkor még javában zajlott a lengyelországi választás és csak vasárnap lett ismert, hogy újraválasztják Orbán harcostársát, Jaroslaw Kaczynskit.

Az viszont már több mint kínos volt, hogy mind Fekete Péter, az Emmi államtitkára, mind Kis Domonkos Márk, a VéNégy Fesztivál és Színházi Találkozó igazgatója beszédeikben vagy fél tucatszor köszönték meg Rétvári Bencének, kihangsúlyozottan a térség országgyűlési képviselőjének a nem pontosan tisztázott lehetőséget a nem is tudni mire.

A Nagymaros határában lefoglalt Duna melletti terület több mint reprezentatív kisajátítása és a rendezvény valódi szándéka inkább hasonlított egy Rétvári melletti bújtatott kampányeseményre és Fekete államtitkár nagycirkuszi kapcsolatainak felhasználására, semmint a V4-ek egyenrangú összefogását demonstráló össz-kulturális gálára. Azt a meghökkentő tényt csak zárójelben tesszük hozzá, hogy bár fé ltucat kormánytag és diplomáciai személy volt jelen, a biztonsági szolgálat semmilyen meghívót vagy jogosultsági igazolást nem kért a belépési pontnál, mindössze az oltási igazolásra volt kíváncsi.

A kulturális gálaműsort a partisátor mellett felállított cirkuszi sátorban tartották meg, ami izgalmas lehetőségeket sejtethetett, de nem váltotta be a reményeket. Szimplán Fekete államtitkár cirkuszigazgatói múltjának köszönhetően lehetett ez a domináns helyszín és döntő többségében artistaprodukció a kulturális program, amivel Európa újraindítását igyekeztek demonstrálni. Itt került sor a lengyel delegált által a kulturális staféta átadására Fekete Péter számára s a műsorszámok zárásaként egy bizarr produkció, az „urbán verbunk” előadására.

Ezt követően, a némileg ozorafeszt hangulatot árasztó rettenő poros ki- s bevezetőút pszichedelikus megvilágításának erősödésével a késő estébe nyúló korlátlan étel s főként ital kötetlen hangulatú fogyasztására került sor. Mindezt néma csendben szemlélte a túlpartról Visegrád jobb sorsra érdemes történelmi múltú várcsonkja, fejcsóválva szemlélve, hogy miként foszladozik a szentistváni európai kötés hajdan erős, országmegtartó törekvése.