Nagyvadra ment a lakájmédia, de be kellett érniük egy polgármester feleségének a sógorával
Nagyvadra vadászott a kormányhoz közeli, magát jobboldalinak mondó sajtó, de csak apróvadat találtak. Ezt a skalpot viszont büszkén lobogtatták, mutogatták boldognak, boldogtalannak. Jobban örültek volna persze egy értékesebb, méretes trófeának, például, ha Dobrev Klárára, vagy Karácsony Gergelyre találtak volna valami terhelőt, de jelen esetben be kell érniük Márki-Zay Péter, Hódmezővásárhely független polgármestere feleségének a sógorával.. Mindegy persze, hiszen egy régi dakota közmondás szerint, aki a kicsit nem becsüli, az a nagyot sem érdemli.
Hogy az olvasó is értse, miről van szó: körbejárt a kormányhoz hű médiában, hogy Márki-Zay Péter feleségének a sógora nettó 2 és félmillió (bruttóban ez valamivel több mint 3 millió) forintos közbeszerzést nyert el egy helyi közlekedésfejlesztési pályázaton. Olyan tenderen, ahol a három induló közül ő adta a legkedvezőbb ajánlatot. Ezt a hírt viszik most körbe az országban, mint a véres kardot. Hogy hát micsoda korrupció ez itt, irgum és burgum! Elvben amúgy igazuk is lehetne, hiszen mindig gyanús, ha egy magas beosztású közhivatalnok rokona indul és nyer egy pályázaton. Más kérdés, hogy ugyanez a sajtó, amely most oly nagy elánnal osztja a beláthatatlan erkölcsi magaslatokról a morált, semmi kivetnivalót nem talált abban, hogy a Nemzet Gázszerelője (ezúton is gratulálunk közelgő esküvőjéhez) milliárd forintokat kaszált a közbeszerzéseken, csakúgy, mint a Nemzet Veje, Tiborcz István, vagy a Nemzet Kötélbarátja, Garancsi István. Még hosszan sorolhatnánk a NER Orbán Viktorhoz közeli kedvezményezettjeit, hogy ki rokona, ki csupán boldog ismerőse a miniszterelnöknek.
Lánczi Andrástól tudjuk, hogy ez nem korrupció. Ő fogalmazta meg, hogy amit az emberek korrupciónak gondolnak, az a Fidesz legfőbb politikája. Vagyis, nem bűn, hanem a nemzeti középosztály megerősítésének igényéből fakadó szükségszerűség. Mészáros Lőrinc, aki ezidőtájt Magyarország leggazdagabb emberének számít, egy interjúban a felső középosztályhoz tartozónak mondta magát. És lehet benne valami, már csak azért is, mert arról már tényleg nem ő tehet, ha a felső középosztály vagyona felfoghatatlan sebességgel nő, és Mészáros akkor is többet keres, mint más ember egész életében, ha épp alszik, vagy a Maldív-szigeteken nyaral.
Mindezzel együtt, természetesen komolyan kell venni azt, ami Hódmezővásárhelyen történt. Mégpedig azért, hogy komolyan vehessük mindazt, ami Magyarország számos más településén nap, mint nap megtörténik. Hogy a városvezetők ismerősei, rokonai előnyhöz jutnak. Hogy ez az előny jogos-e, vagy jogtalan, azt a legtöbb alkalommal nehéz megítélni. Esetünkben Márki-Zay polgármester azt mondja: ő kérte a felesége sógorát, hogy ne induljon pályázatokon, ám Fonay Tibor mégis adott egy ajánlatot, ami a polgármester balszerencséjére, előnyösebb volt másokénál.
Bruttó 3 millió 48 ezer forintról beszélünk. Ami egy közmunkásnak persze sok pénz, és egy nyugdíjasnak is elérhetetlen álom, ám Mészáros Lőrinc, vagy a már szintén említett Tiborcz István le sem hajolnának az utcán ennyiért.
A vásárhelyi történet jelenleg ott tart, hogy Márki-Zay polgármester kezdeményezni fogja, hogy a önkormányzati pályázatokon ne indulhasson olyan ember, aki valamely felelős tisztségviselőnek a rokona. Ami egyfelől nagyon is helyénvaló, és már korábban is meg kellett volna lépni, másfelől viszont nem egyértelmű, hogy hol kezdődik, vagy inkább végződik a rokonság. Valakinek az apja, anyja, gyereke, testvére nyilvánvalóan rokon. Unokatestvér szintúgy. Unokatestvér élettársa? Unokatestvér élettársának édesanyja? Unokatestvér élettársa édesanyjának sógornője?
Egy tisztább közéletben könnyebben jutnánk közelebb a megoldáshoz. Egy olyan morális környezetben, amelytől Magyarország jelenleg nagyon távol áll, és ahol nem az ismeretség és a rokonság foka, hanem kizárólag a verseny és a teljesítmény számít.
Ez a tanulsága annak, ami Hódmezővásárhelyen Márki-Zay Péter feleségének a sógorával történt. És az sem véletlen, hogy az embernek minderről néhai Kősáné Kovács Magda szavai jutnak az eszébe: nem elég tisztességesnek lenni, annak is kell látszani. Különös tekintettel arra, hogy a mondás megfordítva is igaz: nem elég tisztességesnek látszani, annak is kell lenni.
