Hányan is elmentek... 1. Színészek, zenészek és mindenféle más művészek

Január 8. Finta József – A szállodaépítő

Az életének 89. évében elhunyt Finta József építész, a nemzet művésze, Kossuth-, Ybl Miklós-, Steindl Imre- és Príma Primissima-díjas alkotó, a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) és a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) tagja, az Amerikai Építészeti Intézet tiszteletbeli tagja volt.

1935. június 12-én született Kolozsváron. 1958-ban az Építőipari- és Közlekedési Műszaki Egyetem Építészmérnöki Karán szerzett diplomát, majd a Lakóterv munkatársa, osztályvezetője, később igazgatóhelyettes-főépítésze volt. Egyebek között budapesti szállodákat tervezett: a Duna Intercontinentalt, a Fórumot, a Tavernát, a Novotelt, a Kempinskit, valamint a Kongresszusi Központot és a Nemzetközi Kereskedelmi Központot. Több szállodát épített határainkon túl is, így Pozsonyban, Bécsben és Brnoban is.

1995-ben önálló irodát nyitott, s azóta tervezte Budapesten a Szabadság téri Bank Centert, a Teve utcai rendőrpalotát, a lágymányosi egyetemi városban a Budapesti Műszaki Egyetem, illetve az Eötvös Loránd Tudományegyetem (BME-ELTE) informatikai épületét és az 1999 végén átadott WestEnd City Centert. 2002-ben a Városmajor utcai Szív- és Érgyógyászati Központ bővítésében is részt vett.

A Nemzet Művésze díjjal 2014-ben tüntették ki. 2014-ben a Vigadó Galériában szabadkézi rajzaiból rendeztek kiállítást.

Január 9. Benedek Miklós – A Nemzet Színésze 

A Nemzet Színésze címmel kitüntetett, Kossuth- és Jászai Mari-díjas színész, színházi rendező, érdemes és kiváló művész, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja méltósággal viselt betegség után, életének 78. évében hunyt el.

1946-ban született Budapesten, apja Benedek Tibor, a pesti kabarék elmaradhatatlan figurája volt. Emlékei szerint ötéves kora óta színész akart lenni. A Színház- és Filmművészeti Főiskolán Szinetár Miklós osztályába járt, 1965-ben egyik osztálytársával, Vallai Péterrel megnyerték a Ki mit tud paródiakategóriáját. 1969-ben diplomázott, majd a Nemzeti Színházhoz szerződött. Ő volt a szellemi atyja a Budapest Orfeum című zenés produkciónak, amelyet 1979-ben Császár Angelával és Szacsvay Lászlóval közösen hoztak létre. A legendás előadást különböző színpadokon csaknem négyszázszor játszották el egy évtizeden át, és bejárták vele a világot is. 

1983-tól húsz évig volt a Katona József Színház tagja, itt kezdett el rendezni is. 1992-től tizenöt évig oktatott a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. A kilencvenes években a Magyar Színészkamara ügyvivője, 2017 óta az Orlai Produkciós Iroda társulatának tagja volt. Szabadúszó művészként az ország szinte minden színházában játszott vagy rendezett.

Benedek Miklós a két háború közötti pesti polgár figuráját, stílusát, modorát keltette életre, de alakításában mindig volt egy kis fintor, kis tragikomédia. Klasszikus szerepekben és modern darabokban egyaránt emlékezetes alakítást nyújtott, többek között a Katona József Színházban a Mirandolinában, a Tarelkin halálában és Füst Milán Catullusában, valamint Bulgakov Menekülésében. A Játékszínben eljátszotta a Hyppolit, a lakájt, a Nemzetiben Pilátust a Mester és Margaritában. A Vígszínházban szerepelt a Csókos asszony, a Nóra és a Játék a kastélyban című darabokban.

Benedek Miklóst 1981-ben Jászai Mari-díjjal, 1989-ben érdemes művész címmel jutalmazták. 1998-ban vehette át a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztje kitüntetést, 2012-ben kiváló művész címmel ismerték el. 2016-ban Kossuth-díjjal tüntették ki utánozhatatlanul eredeti, kifinomult és elmélyült játékmódja, rendkívüli stílusérzékről tanúskodó emblematikus szerepformálásai, valamint a klasszikus kabarék világát is népszerűsítő kivételes és méltán nagyra értékelt művészi pályája elismeréseként. 2020 óta a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja, tavaly szeptemberben a nemzet színészei közé választották a július 19-én elhunyt Balázsovits Lajos helyére.

Február 2. Vitézy László – A Mannheimi Filmfesztivál nagydíjasa

A Kossuth- és Balázs Béla díjas filmrendező 1940. május 17-én született Budapesten. 1973-ban végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskola film- és televíziórendező szakán, majd a Balázs Béla Stúdióban dolgozott. Ezután a Híradó- és Dokumentumfilmstúdió rövidfilmrendezője, majd a Társulás Stúdió alapító játékfilmrendezője lett. Az 1970-es évek végétől a Magyar Televízió Pécsi Körzeti Stúdiójában is vállalt rendezői munkát, kezdetben a Pannon Krónika című műsornál, majd később önálló dokumentumfilmek rendezőjeként.

Jelentősebb filmjei közé tartozik az 1980-as Békeidő – amelyért a Mannheimi Filmfesztivál nagydíját és Balázs Béla-díjat kapott –, az 1983-ban Filmszemle-díjas Vörös föld, a 2012-es Pillangó, valamint a 2013-as A galamb papné és a 2022-ben bemutatott Az énekesnő.

Március 13. Gát György – A Linda, az Angyalbőrben és a Família Kft. rendezője 

A 77 éves korában elhunyt rendező, forgatókönyvíró, producer, színész és dramaturg rendezte többek között a Lindát, az Angyalbőrbent és a Família Kft.-t, de színházi előadást is rendezett.

Gát György a Színház- és Filmművészeti Főiskolán diplomázott, az MTV világosítója, kábelese, kameramanja, rendezőasszisztense, majd rendezője, producere volt. 1993–1999 között a TNG Rt. elnök-vezérigazgatója volt, majd 1999–től a New TNG Productions Kft. ügyvezető igazgatója lett, emellett az ELTE Bölcsészettudományi Kar esztétika-média tanszékén tanított.

Egy róla – és vele – készült portré-beszélgetésben azt mondta, „zseni-tudata” van. És valóban, bármihez fogott, az arannyá vált a kezében. Sok filmterve volt még, megvalósításukat csak váratlan halála akadályozta meg.  

Március 14. Szüts Miklós – Az 1948-as forradalmár dédunokája

A 78 éves korában meghalt Hazám-díjas festőművész Budapesten született. Dédapja volt Degré Alajos író, az 1848–49-es forradalom és szabadságharc egyik vezetője és Lechner Lajos építész is. 1971-ben a budapesti Képzőművészeti Főiskolán diplomázott a nyolcvanas években a József Attila Gimnáziumban rajzot és művészettörténetet tanított, majd 1997–98 között a Színház- és Filmművészeti Egyetemen oktatott. 

Munkái az utóbbi harminc évben szerepeltek minden nagyobb országos tárlaton, bel- és külföldön 52 önálló kiállítása volt, többek között Bergenben, Stockholmban, Párizsban, Rómában, Bukarestben, Varsóban, Bécsben. 2015-ben közös könyvet adott ki Esterházy Péterrel A bűnös címmel, amelyhez később Presser Gábor készített hangjátékot.

2007-ben Pulitzer-emlékdíjat kapott, 2017-ben a Szabad Sajtó Alapítvány díját nyerte el, 2023-ban pedig a Hazám-díjjal ismerték el tevékenységét.

Március 24. Eötvös Péter – Karmester és zenepedagógus

A 80 éves korában elhunyt Eötvös Péter Szent István Renddel kitüntetett, kétszeres Kossuth-díjas zeneszerző, karmester, zenepedagógus, a magyar és nemzetközi kortárs zene kiemelkedő alakja volt.

1944. január 2-án született Székelyudvarhelyen. 1962-ben a Vígszínház zenei vezetője volt, 1963 és 1971 között film- és színházi kísérőzenéket írt. 1967 óta külföldön dolgozott, előbb a Kölni Opera korrepetitora, 1968 és 1976 között a Stockhausen Ensemble tagja, 1971-től a Kölni Rádió elektronikus zenei realizátora, 1979 és 1991 között a Pierre Boulez alapította párizsi Ensemble InterContemporain zeneigazgatója, majd a Londoni BBC Szimfonikus Zenekar, a Budapesti Fesztiválzenekar vendégkarmestere és a Holland Rádió Kamarazenekarának vezető karmestere volt. 1992-től Karlsruhéban, 1998 és 2003 között Kölnben tanított.

2024-ben Kossuth-nagydíjjal tüntették ki „a különféle hangszeres műfajok mellett az operairodalmat is kiemelkedő alkotásokkal gazdagító művészete, a magyar klasszikus zene nemzetközi rangját növelő és a kortárs zene tolmácsolása terén is példaadó karmesteri tevékenysége, korszakos jelentőségű életműve elismeréseként".

Március 30. Tordy Géza – Aki szerint a színház kicsit hitványabb, mint az építészet, mert mulandóbb

Tordy Géza Budapesten született 1938. május 1-jén. A középiskolában magasépítészetet tanult, de már 16 évesen tagja volt Versényi Ida műkedvelő színjátszó körének. 1956-ban felvették a főiskolára, de abban az évben nem indult színészképzés, ezért Zách János, a kaposvári színház igazgatója odavette segédszínésznek. 1956. október 26-án a város Petőfi-szobránál Tordy szavalta a Szózatot.

Színpadon játszotta Shakespeare hősei közül Edgart a Lear királyban, volt Orlando (Ahogy tetszik) és Puck (Szentivánéji álom). Gorkij Éjjeli menedékében Luka bőrébe bújt, Arthur Miller darabjában ő volt Willy Loman, az ügynök. Peter Shaffer Amadeusában Salierit alakította a darab magyarországi bemutatóján.

Egy nyilatkozata szerint a rendezés több szabadságot adott számára, mint a színészet. Több mint 60 darabot állított színre, a többi közt a Liliomot (Molnár Ferenc), a Cseresznyéskertet (Csehov), A vágy villamosát (Tennessee Williams), a III. Richárdot (Shakespeare), az Amerikai Elektrát (Eugene O'Neill), a Dosztojevszkij műve alapján készült Bűn és bűnhődést (Győrben és a Vígszínházban is), a Krúdy Gyula művein alapuló A vörös postakocsit, Veszprémben pedig Szakonyi Károly Adáshibáját.

Kamera elé először 1957-ben állt: még tizenkilenc éves sem volt, amikor a Máriássy rendezőházaspár próbafelvételen választotta ki a Külvárosi legenda egyik szerepére, a filmben olyan partnerei voltak, mint Kiss Manyi, Törőcsik Mari, Sinkovits Imre. 22 évesen már főszerepet játszott a Fűre lépni szabad című, Makk Károly rendezte vígjátékban. Később a magyar filmek szinte elmaradhatatlan szereplője lett, 26 évesen Baradlay Jenőt alakította A kőszívű ember fiai legendás filmváltozatában. Ő volt a Tenkes kapitánya vándordiákja, az Egri csillagok Miklós deákja, játszott a Kárpáthy Zoltánban, a Fekete gyémántokban, a 80 huszárban, A vörös grófnőben.

Nevéhez tévéjátékok egész sora fűződik, köztük az Édes Anna, a Malom a Séden, A császár, a Helyet az ifjúságnak és a Színház az egész, és feltűnt a közelmúltban bemutatott, Szikora János rendezte Hadik című történelmi filmben is. Szívesen szinkronizált, többek között Gérard Philipe-nek, Robin Williamsnek, Robert De Nirónak, Jack Nicholsonnak és Anthony Hopkinsnak kölcsönözte a hangját, több rádiójátékban is lehetett hallani, és ő mesél Hemingway Az öreg halász és a tenger című művének hangoskönyv-változatában.

Tordy Géza művészete elismeréseként 1970-ben és 1977-ben megkapta a Jászai Mari-díjat, 1980-ban lett érdemes művész, 1988-ban kiváló művész, a Kossuth-díjat 1991-ben vehette át. 2008 óta a Nemzet Színésze volt. 

Egy alkalommal a színjátszásról így nyilatkozott: „A színház olyan, mint az építészet. Van benne képzőművészet, költészet, dallam a formákban, minden. Csak a színház kicsit hitványabb, mert mulandóbb".

Május 31. Tompos Kátya – Gyűjtést rendeztek a gyógyítására

A Jászai Mari- és Junior Prima díjas színművész, énekes hosszan tartó betegség után, 41 éves korában hunyt el.

A Budapesten született Tompos Kátya gimnazista korában néhány évig Földessy Margit stúdiójába járt. 2001 és 2005 között a Színház és Filmművészeti Egyetem operett-musical szakán tanult. 2004-ben Edith Piaf Mylord című dalával megnyerte a színművészeti egyetem dalversenyét. Az egyetem elvégzése után 2005-2007-ben a József Attila Színház tagja volt, majd 2007-2008-ban a Bárka Színházban szerepelt. 2008 és 2018 között a Nemzeti Színház tagja volt. Országos ismeretségre tett szert a Vacka Rádió folytatásos mese hangjáték főszerepével.

Énekes szerepei is különösen figyelemreméltók. Fellépett többek között Goran Bregoviccsal, a Budapest Klezmer Banddel, Hrutka Róberttel, valamint a Söndörgő zenekarral Indiában is. 2013 novemberében Keresztül Európán címmel jelent meg első szólólemeze, amely varázslatos zenei utazás Angliától Oroszországig, angol, francia, bolgár, magyar és orosz nyelven énekelt dalok.

Tompos Kátya több filmben is főszerepet játszott, látható volt a Valami Amerika 2-ben (2008), Poligamyban (2009), a Köntörfalakban (2010), A Nőm, nejem, csajomban (2012), Coming outban (2013), Valami Amerika 3-ban (2018) vagy például a Most van most című filmben (2019).

Tompos Kátya külföldi gyógykezelésének finanszírozására gyűjtést, jótékonysági aukciót, koncertet, gálaestet is szerveztek, ám az összegyűlt összeget a művész halála miatt már nem tudták felhasználni, ezért visszaküldik az adományozóknak.