Nahalka István: a forradalmakat nem a pedagógusok csinálják, legfeljebb részt vesznek bennük

Az oktatáspolitikában az idei évet a pedagógusok bérharca határozta meg, ami mellé azonban már tartalmi követelések is felsorakoztak – mondta a Hírklikknek Nahalka István oktatáskutató. Új jelenségnek nevezte, hogy az oktatásban dolgozók mellett kiálltak a szülők is, akik ilyen hangosan még nem nyilvánultak meg oktatásügyben, és igen kreatívan megjelentek a középiskolás diákok is. A kormány – oktatáspolitikája nem lévén – minderre halogatással válaszolt. Most is csak pletykák szólnak arról, hogy néhány területen jelentősebb tartalmi változtatásokra készül a kormány, de erről a szakma mit sem tud. A harc pedig tovább folytatódik.

– Mi volt az oktatáspolitika szempontjából legfontosabb történés, ami meghatározta az idei évet?

– Szinte az egész éven végigvonult a pedagógusok bérharca, a tiltakozás az ellen, ahogyan kormány kezelte ezt a kérdést. Ez a harc ma is tart még, és várhatóan tovább tart, legalábbis addig, amíg nem emelik egy nagyon komoly összeggel a pedagógusok bérét. A tiltakozás tematikája év közben gazdagodott is, fokozatosan bevonult néhány új téma, így már nem csak a bérről van szó. Először a pedagógusok túlterhelése csapódott hozzá, és ezzel szinte párhuzamosan a tiltakozás lehetősége, vagyis a sztrájkjog problémája. Ugyanígy fontossá, így részévé vált a tiltakozásoknak a heti munkaidő kérdése is. Jól ismert az a követelés, hogy heti 22 óra legyen a pedagógusok kötelező óraszáma, és amit afölött kell tanítani, azt túlóraként fizessék ki. De az utóbbi időben – szórványosan és nem mindig egységesen – már nagyon sok tartalmi jellegű követelés is megjelent. Ismert, hogy a pedagógus szakmai szervezetek a Civil Közoktatási Platform irányítása alatt kidolgoztak kilenc pontot, amelyek az egzisztenciális területeken túl, ezekre a területekre is összpontosítanak. A diskurzusnak ma már része mindaz, ami a pedagógiában, a pedagógiai gyakorlatban történik, és egyre nagyobb az egyetértés a pedagógusok körében, hogy ilyen típusú változtatásokra is szükség van. Szó van benne az egész rendszer tartalmi megújításáról, a pedagógusok és az iskolák önállóságáról, tankönyvekről és még más egyébről is. 

– Hogyan kezelte ezt az egész problémát a magyar kormány?

– Halogatással. A kormány döntő érve az volt, hogy ha megkapjuk az uniótól a hét éves ciklusban járó támogatást, akkor abból következhet egy jelentősebb fizetésemelés is. Ez egyszeri összeg, és elfogy, amikor elfogy, utána pedig Magyarország költségvetéséből kell biztosítani a továbbra is meglevő költségeket. Hiszen, ha egyszer felemelik a pedagógusok fizetését, azt a pénzt mindig biztosítani kell. Erre 400 milliárd forint volt betervezve az EFOP Plusz programba, de még mindig zavaros, hogy mennyi pénzt fog kapni Magyarország az EU-s támogatások keretében. Ezen kívül nincs is semmiféle kommunikációja a kormánynak arról, hogyan, mekkora összegben történik majd a fizetésemelés. Azt persze mondják, ami ezzel a 400 milliárd forinttal csak részben teljesíthető, hogy a diplomás átlagbérek 80 százalékáig kell felemelni a pedagógusok átlagbérét 2025-re. Volt ez a dátum 2028 is, 2026 is. A lényeg azonban az, hogy – bár ez sokaknak soknak tűnik, de – a pedagógusok átlagbére ma is körülbelül 65 százaléka a diplomások átlagbérének. Magyarul ez az emelés nem olyan rettenetesen nagy. Ha most azonnal megtörténne, akkor csak olyan 30-40 százalékos emelést jelentene, és nem hiszem, hogy a pedagógusok megelégednének ezzel. Egyesek megfogalmazzák azt is, hogy miért másodrendű diplomások a pedagógusok, és jogosan teszik föl a kérdést, miért van az, hogy a pedagógusok a diplomás átlagbér 80 százalékát kapják csak meg. 

– A bérkérdésen kívül foglalkozott a kormány az oktatás más problémáival?

– Míg a bérkérdéshez az említett módon viszonyult a kormány, sem a túlterhelési, sem a tartalmi problémákhoz nem viszonyult sehogy. Csak pletykák vannak arról, hogy a háttérben folynak ezekről valamiféle munkálatok. 

– Mindaz, ami történt az oktatásban az élőláncoktól a tüntetésekig, sztrájkokig hozott valamiféle tanulságot a kormány számára?

– Ezt nehéz megmondani, mert ezt csak a reakciókból lehetne, de nem látok ilyeneket. Lehet, persze, hogy tanult, már, ha igazuk van a pletykáknak, és igaz, hogy néhány területen jelentősebb tartalmi változtatásokra készül a kormány. Abban lehet egy tanulási folyamat, „ha ezek mindennap kimennek az utcára, akkor talán mégis csak van valami probléma, és mégis csak kell valamit csinálni”. Azt is gondolhatja a kormány például: „olyan új értékelési, minősítési rendszert csinálunk, amely egyszerűbb és olcsóbb annál, mint ami most működik, kevésbé terheli meg a pedagógusokat, és ez segíthet abban, hogy megálljanak ezek a tiltakozó akciók”. Vagyis nem igazi reformról van szó, csak könnyebbé tételről. Arról is lehet pletykát hallani, hogy Nemzeti Alaptantervvel „koronázott” tartalmi szabályozási rendszer átalakítására is készül valamilyen javaslat, de arról, hogy ez mi, a szakma döntő többségének fogalma sincs. Aztán lehet, hogy egyszer csak „hajnali háromkor” benyújtják a kormánynak a változtatásokat, és azt majd elfogadják a parlamentben. Ha az eddigi történésekből valamit mégis csak tanulhatott a kormány, az az, hogy picit komolyabban veszi a pedagógusok tiltakozását, de odáig már nem jut el, hogy itt egy alapjaiban megváltoztatott oktatáspolitikára lenne szükség.

– A magyar társadalom számára az oktatással kapcsolatban mit hozott ez az év?

– Ez nagyon vegyes. Az egyik érdekes tapasztalat az, hogy minden eddiginél erősebben felzárkóztak a pedagógusok mellé, kiálltak mellettük a szülők. Nyilván nem mindenki, de a szülői szervezetek közül nagyon sokan. Korábban ilyen mértékben, ilyen hangosan még nem nyilvánultak meg oktatásügyben a szülők. A másik tapasztalat a diákok megjelenése volt. Ebben egy nagyon érdekes kontraszt van: míg az egyetemisták, főiskolások hallgatnak, és egy büdös szót nem szólnak arról, hogy mi van a közoktatásban, addig a középiskolások igen nagy számban, nagyon kreatívan viszonyulnak a megmozdulásokhoz. Ők maguk is kezdeményeztek önállóan megmozdulásokat, és a pedagógusok meg a szülők csatlakoztak az ő rendezvényeikhez. Ez egy új jelenség, és mintha itt az Orbán-kormány picit el is számította volna magát, mert úgy tűnik, folyamatosan termeli az ellenfeleit. Ezek a fiatalok nem rá fognak szavazni. Azt nehéz megmondani, hogy milyen kiterjedésű lesz ez a hatás, de mindenesetre érezhető. Ugyanakkor a társadalom viszonyulását jelenti az is, hogy a kormánykritikus emberek nagyon egyértelműen kiállnak a pedagógusok mellett, ott vannak a tüntetéseken. Amikor van egy 80 ezer fős tüntetés, akkor nehéz lenne elhinni, hogy ez 80 ezer pedagógust jelent. Persze, fölerősödtek a demagóg hangok is, ők olyanokat mondanak, „ne tüntikézzenek, hanem tanítsanak inkább”, vagy, hogy „borzasztó rossz az oktatás, mert a pedagógusok nem is tanítanak az iskolában”. Itt vannak a régi szövegek is, „csak négy-öt órát kell tanítaniuk egy nap, aztán hazamennek”, vagy „ott van nekik a két hónapos nyári szünet”. Rég bebizonyították már, hogy ezek hazugságok, és a pedagógusok átlagosan heti 55 órát dolgoznak, de ezeket a hangadókat ez nem érdekli. Ők elsősorban a Fidesz-kormány feltétlen hívei, objektív alapjuk nincs, de sajnos mégis egyre hangosabbá válnak. Eddig azonban többnyire csak a tiltakozásról beszéltem, bár úgy tűnik, az oktatásfejlesztés lehetőségei nem változnak. Azt a pénzt, amit eddig az EU-tól a fejlesztésre kaptunk, többnyire központi programokra, és nagyon rosszul költötték el. A terveket figyelve ez továbbra is így lesz. Mivel – mint mondtam – nincs oktatáspolitika, szakpolitika, oktatási kormányzás, a már létező problémák egyre súlyosabbá válnak, és újak is keletkeznek természetesen. 

– Hová vezethet mindez?

– A közoktatás a társadalom egyik legfegyelmezettebben működő területe még most is. A pedagógusok arra vigyáznak, hogy a gyerekek ennek nagyon nagy kárát ne lássák. Sokszor azt érzem, hogy a közoktatás precízebben működik, mint a katonaság. 

– A magyar társadalom számára járt-e tanulsággal a kormány oktatási problémakezelése? 

– A kormány problémakezelése a társadalom számára csak adalék ahhoz, hogy sok területen mennyire nincs szakmapolitikája. Nincs oktatási szakmapolitikája sem. Az egész folyamat ezt mutatta be sok ember számára. Nincs oktatási kormányzás, ahogy sok más területen sincs. Legfeljebb tűzoltás folyik. Ugyanakkor nagyon elválnak egymástól a vélemények. Van a kormánykritikus meg a kormány melletti tábor. Ezek az emberek gyökeresen eltérően gondolkodnak. A kormány mellettiekről nem mondhatjuk, hogy belátják, nincs oktatási kormányzás, azt gondolják, az a jó, amit a kormány bármikor csinál. A kormánykritikusok épp az ellenkezőjét gondolják. Az tanulság lehet a társadalom számára, hogy jobban elválnak, tisztábbá lesznek a vonalak. Ez nem fogja megváltoztatni a magyar társadalom viszonyát a hatalomhoz, viszont hozzátesz valamit a politikai viszonyok formálásához. Azért vegyük azt tudomásul, hogy nem a pedagógusok csinálják a forradalmakat, legfeljebb néhány képviselőjük részt vesz bennük. A pedagógusok tüntetései most sem fogják megdönteni ezt a rezsimet. Valamilyen megoldás persze lesz, de ettől senki se várjon rendszerváltást.