Nahalka István: a kormány becsapja magát is, ha az oktatásban nem számol a realitással 1. rész.

Folyamatos a számháború arról, hogy hány pedagógus ment el a pályáról a státusztörvény miatt. Legutóbb Rétvári Bence jelentette be, hogy 1205, és a tanárok 99 százaléka elfogadta az új jogállást. Az államtitkár szerint a baloldal és a szakszervezetek irreálisan túlzó számokat jelentettek meg arról, hogy mennyi pedagógus hiányzik az oktatásból, és sose mondják meg, hogy mihez képest. Mi az, ami az ön számára leginkább bántó ebben a megjegyzésben?

Leginkább az utóbbi megjegyzés, hogy nem mondjuk meg azt, mihez képest. Ugyanis nagyon pontosan megmondtuk Totyik Tamással, a PSZ elnökével együtt, amikor ismertettük a számokat. Sőt, ki is emeltük, hogy a pedagógushiány definíció kérdése, és elmondtuk, mi mit tekintünk definíció szerint annak. Ha azt tekintenénk, hogy hol van olyan hely, ahol egyszerűen senki nem látja el a feladatot, akkor Magyarországon gyakorlatilag nem lenne pedagógushiány. Mert azért csak beküldenek valakit az osztályba. Az iskolaigazgatók valamilyen módon, sokszor nagyon kreatívan megoldják a feladatot, és valaki mégis csak bemegy az órára. Ha az iskolatitkár, akkor ő, ha egy diplomával még nem rendelkező egyetemista, akkor ő, ha egy nyugdíjas, akkor egy nyugdíjas. A baj ott van, hogy a pedagógushiányt úgy kellene számolni, hogy meg kellene nézni, hány olyan helyen nem a megfelelő végzettségű tanár tanítja a tantárgyat. Ha pedig őket összeszámoljuk, akkor jóval nagyobb szám jön ki. A szakszervezetek számítása szerint a pedagógusoknál 20 ezer, az én számításaim szerint 30 ezer. Az a különbség, hogy a szakszervezet nem vesz figyelembe valamit, amit én igen. Én nagyon fontosnak tartom ugyanis, hogy a pedagógusok heti kötelező óraszáma 24 a teljes állásban, és ez rettenetesen sok. Ez nem normális. A normális az lenne, hogyha – mint régen volt –, heti 18 óra lenne a kötelező óraszám. Ez ma túlzottan ideális állapot lenne, de ha 24-ről lecsökkentem 22-re, és ezt a plusz 2 órát a pedagógushiányba beleszámoljuk, már akkor kapunk egy plusz 10 ezer fős hiányt. Ezért az én véleményem szerint 30 ezer fős a pedagógushiány, a szakszervezet ezt nem számolja bele, ezért ők 20 ezerrel számolnak. 

A státusztörvény miatt tehát most 1205 pedagógus hagyja el a pályát. Ennek Rétvári államtitkár nagyon örült – mintha egyáltalán akár egynek is lehetne örülni. De ez milyen problémát okoz az amúgy is nagy kihívásokkal küzdő oktatási rendszerben? 

A pályaelhagyás nyár elejétől tart, most még hozzájön ez az 1205 fő, de a kettő kapcsolatban van egymással. Vagyis az elmenetelt a nyár elejétől kezdve kell számolni. Mivel ebben a minisztérium ad meg adatokat, és ők már közölték, hogy nyáron 3500 ember mondott fel, most pedig 1205-öt vallanak be. Ha a kettőt összeadjuk, közel vagyunk az 5000 pályaelhagyó pedagógushoz, ami azért már egyáltalán nem elhanyagolható szám. Úgyhogy lehet kommunikálni bármit, Rétvári mondhat, amit akar, ez a nyár elejétől kezdve bekövetkezett pályaelhagyás nagyon jelentős mennyiség.

Szakemberként mit gondol arról, a politika miért úgy kíván kikeveredni a maga okozta csávából, hogy el akarja lehetetleníteni a szakemberek véleményét? Hiszen, amikor Totyik Tamással, a PSZ elnökével közösen bemutatták, hány pedagógus hiányzik valójában az oktatásból, a kormány emberei rögtön kétségbe vonták az önök számításait…

Régóta ez a technika, elhallgatni, ha véletlenül sokan tudnak róla, akkor kicsinyíteni a problémát. Tulajdonképp érthető reakcióról van szó, csak már saját magukat is becsapják. Pedig jobb lenne, ha a tevékenységüket a reális tényekhez igazítanák, és nem valamifajta elképzelésekhez. Mivel tudják, hogy itt nagyon súlyos dolgokról van szó, és ez komoly presztízsveszteséget, politikai veszteséget is jelentene a számukra, egész egyszerűen ezt kicsinyíteni, relativizálni akarják, tulajdonképpen meghazudtolni ezeket a számokat. Pedig mi egészen konzervatív módon számolunk, ha becslésről van szó, mindig inkább a kisebb számokat vesszük figyelembe, engedünk bizonyos olyan meghatározásoknak, amiket a kormány mond, holott adott esetben nem feltétlenül kellene. Mégis a konzervatív megoldásokat választjuk, nehogy azzal lehessen bírálni ezeket a számításokat, hogy eltúlzottak. Egyébként az is megfigyelhető, hogy egyetlen egy, a területet ismerő, és a számokhoz is értő szakértő nem nyilvánult meg a kormány oldalán a számításunkról, senki nem cáfolta, hogy az általunk mondott számok abszolút reálisak. Csak bombasztikus kijelentések hangzottak el, hogy „nem tudjuk, hogy mihez viszonyítanak”, ami nevetséges.

Azt is mondták, hogy önök összevissza beszélnek, Rétvári szerint a szakszervezetek is összevissza dobálóznak a számokkal, ha a tanárhiány kerül szóba…

Ami az összevissza beszélést illeti: a szakszervezet 2019-ben mondta azt, hogy szerinte 16 ezer fős a pedagógushiány, amit most mond, a 20 ezres szám a 2021-es évre érvényes. Ennyi idő alatt növekedhetett 4000 fővel bőven. Egyébként ezek valóban becsült számok, de mivel – mint mondtam – konzervatív a számolás, ezért biztos, hogy ennél mindig magasabb a valós hiány. Ha lesznek adataink – bár már dolgoznak rajta, hogy ne legyenek –, meg fogjuk nézni 2023-ra is azokat, de félő, hogy további növekedéssel számolhatunk. 

Ez tulajdonképpen mit jelent az oktatásban? 

Természetesen további színvonalcsökkenést. Ha nem hozzáértő emberek mennek be tanórákat tartani, akkor az rosszabb, gyengébb színvonalú oktatást jelent. Ennek meglesznek a következményei, várhatóan még jobban lemaradunk a nemzetközi vizsgálatokban, mérésekben, bár már így is nagyon le vagyunk maradva. És egy idő után természetesen már mi is érzékelni fogjuk. Miért kell nekünk a Fülöp-szigetekről vendégmunkásokat behozni? Nincs itthon elég munkaerőtartalék? Van, csak éppenséggel az a munkaerő semmire nem képes. Nem képes egy új technológiát elsajátítani, azért, mert nem tudott úgy végigmenni az oktatáson, hogy megszerezzen egy korszerű, XXI. századi műveltséget. Olyan képességeket, kompetenciákat nem tudott szerezni, amelyek valóban kellenek a munkaerőpiacon való alkalmazkodáshoz. Ez lesz az egyre súlyosabb következmény. Ráadásul a pedagógushiány gyorsulni fog, hiszen a következő időben sokan mennek majd nyugdíjba. Most következik az a népes, 60 év körüli korosztály, és nagyon nagy számban válnak nyugdíjasokká. 

Aztán majd visszafoglalkoztatják őket…

Ami nem egészséges egy oktatási rendszerben. Én nagyon sok nyugdíjas pedagógusnak elismerem a hozzáértését, és tulajdonképpen meg kell köszönnünk nekik, hogy helytállnak, és visszajönnek tanítani, segítenek a pedagógushiány megoldásában, de azért azt mindenki tudja, hogy ez nem tökéletes megoldás. Lassan már olyan pedagógusok jönnek vissza tanítani, akik kiégtek, nem is tudják felvenni azt az ütemet, ami ma szükséges lenne az oktatásban. Már nem értik a korszerű módszereket, nemhogy még gyakorolnák azokat, és így tovább. Nem akarom bántani ezeket a pedagógusokat, hisz' most tényleg sokat segítenek, és valamennyire mindig szükség is lenne. Egyáltalán nem baj, hogyha van egy 70 éves tanár, aki piszok jól tanít, imádják a gyerekek, és ha neki is kedve van hozzá, akkor persze tanítson, de ez nem megy tízezres nagyságrendben. Ennyi nyugdíjas szuper tanár nincs. 

(Folytatjuk)