Nahalka István: ha egy faluból eltűnik az iskola, a település utolsó kapaszkodója vész el 

Millei Ilona 2024. január 21. 14:25 2024. jan. 21. 14:25

Függetlenül attól, hogy ki van a hatalmon, a kisiskolák bezárása időről-időre fölmerül – válaszolta Nahalka István kérdésünkre, lehet-e valóságalapja annak a felröppent hírnek, hogy a kormány kisiskolák bezárására készülne, csak politikai okokból az önkormányzati választások után lépné meg. Az oktatáskutató szerint gondolkodni kell a kisiskolák problémájáról, de a bezárásukat nem szabad fűnyírószerűen intézni, hanem mindegyiket önálló, sajátos döntést igénylő esetnek kell tekinteni. A helyi közösségeknek kell határozniuk, mi legyen az iskolájukkal. Ehhez persze nem a jelenlegi merev irányítási és fenntartási szerkezet kellene, hanem egy olyan, ahol a helyiek valóban urai a saját közoktatási rendszerüknek. A fenntartás struktúráját nagyon át kéne alakítani.

Bár a BM tagadja, de – nem először – ismét felmerült, hogy a kormány kisiskolák bezárására készül, csak politikai okok miatt az önkormányzati választások utánra hagyja. Akkor is majd struktúraátalakítás címén fogja megvalósítani. Lehet a hírnek valóságalapja?

Lehet. Ez mindig felmerül, függetlenül attól, hogy ki van éppen hatalmon. Vannak szakértők – és most kifejezetten róluk beszélek –, akik szerint okosan, de el kell kezdeni a kisiskolák felszámolását, és nagyobb egységbe integrálásukat, és vannak, akik nagyon nem értenek vele egyet. Ebben a kérdésben tehát már a szakértők is megosztottak, a politikusok pedig még inkább. Időnként mégis felmerül, de akkor mindenki rájön, hogy az ilyen durvább beavatkozások szavazatvesztéssel járnak, és százszor meggondolják, hogy meglépjék-e. Nagyon nehéz kérdésről van szó, mert a kisiskolák fajlagosan drágák, az osztálylétszámok kicsik, a pedagógusok száma relatíve nagy, a diákság létszámához mérve nagyobb, mint más iskolákban. A meglevő tereket ott is ki kell fűteni, ugyanúgy kellenek eszközök, amelyek tanulócsoportokra vannak számolva, ott is van igazgató, igazgató-helyettes, és még sorolhatnám. Vagyis egy csomó olyan dologra kell ugyanúgy elkölteni a pénzt, mint másutt. Általában ez a kiindulópontja a bezárások ötletének.

Azt is mondják, hogy a pedagógushiányt is el tudják fedni azzal, ha bezárják a kisiskolákat. 

Lehet javítani a helyzeten, az igaz. Merthogy most kisebb tanulólétszámra van ugyanannyi pedagógus, a változtatás után pedig egy pedagógusra több tanuló jutna. Ennek a változtatásnak ez lehet az egyik következménye. Valamennyit lehet ezzel nyerni, de ez a pedagógushiányt semmiképp sem oldaná meg. 

Az is érv szokott lenni a kisiskolák bezárására, hogy nincs elegendő, sőt, sok helyen nincs is szaktanár, és ezért is jobb lenne, ha körzetesített iskolába járnának a gyerekek helyette, mert ott viszont lenne szaktanár a feladatokra…

Sajnos ebben is van igazság, erősen feltételezhető, hogy a pedagógushiány jelentősebb mértékben sújtja a legkisebb iskolákat. De azért én mégsem vagyok biztos ebben. Meglepő ugyan, de kiderült, a pedagógushiány valójában Budapesten a legnagyobb, és már az elitiskolákban is jelentkeztek tanárellátási gondok. Van is erre magyarázat, hiszen vidéken egy pedagógus százszor jobban meggondolja, hogy elmenjen-e abból az iskolából, ahol tanít. Hová menjen? Ott van a településen a lakása, a családja, ott vannak a rokonai, oda köti minden. Budapesten, ha egy pedagógus felmond, és elmegy egy másik iskolába tanítani, szinte semmi nem változik körülötte, legfeljebb reggelente egy picit többet utazik. Azért ez vidéken nem így van.

Van más oka is annak, hogy felmerül a kisiskolák bezárásának ötlete?

Igen. Sokan nem tartják kellően színvonalasnak a kisiskolákat. Ebben azonban nincs igazuk. Az Országos Kompetenciamérés eredményei alapján igazolható, hogy az iskola mérete alig játszik szerepet az eredményekben. Az ugyan kimutatható, hogy ebben a mérésben a kisiskolák rosszabb eredményeket érnek el, mint a nagyobbak, de ez nem azért van, mert kicsik, hanem azért, mert általában vidéken vannak, ahol más a szociális összetétel, több a hátrányos helyzetű gyerek. Magyarországot egyébként is jellemzi az, hogy ahol nagyobb arányban vannak a szociálisan hátrányos helyzetű gyerekek, ott rosszabbak az eredmények. Vagyis statisztikailag kimutatható, hogy az eredményt nem az határozza meg, hogy a kisiskolában rosszabb pedagógusok tanítanának. 

Mi a hátrányuk a kisiskoláknak?

Egyfajta hátrányról ez ügyben igenis beszélni kell. Ezek a kisiskolák általában – nem mindegyik – olyan kisebb településen vannak, ahol a művelődés lehetőségei nem igazán jók. Könnyebb Budapesten elmenni egy színházba, kiállításra, hangversenyre, mint egy eldugott kis faluban egy ilyen kirándulást megszervezni. De érdekes módon, ez nincs olyan nagy hatással a tanulás eredményességére. Megismétlem, a szociális háttér az, ami közvetlenül és nagyon erős kapcsolatban van az eredményekkel. 

Állítólag mintegy 60 olyan iskolát zárnának be, amelyekben hét fős vagy annál is kisebb létszámú osztályok vannak, arra hivatkozással, hogy bár utazni kéne, de a diákok a körzetesített központokban jobban tudnának tanulni, pedagógus is lenne elég, és a kellő eszközök inkább rendelkezésre állnának.  De ezt már többször eljátszotta a magyar közoktatás, és akkor sem vált be…

Általában azok a körzetesítési eljárások nem válnak be, amelyek fűnyíró elv alapján működnek, függetlenül attól, hogy milyenek a konkrét viszonyok. Vagyis, ha nagyon kicsi az osztálylétszám, akkor az iskolát megszüntetik. Ehelyett szakmai civil szervezetek abban a 100 pontban, amit 2022 elejére készített el az ELEGY Oktatáspolitikai Szakbizottsága, azt javasolták, hogy gondolkodni kell a kisiskolák problémájáról, mert ez tényleg probléma, de nem szabad fűnyírószerűen csinálni a dolgot. Vagyis mindegyiket önálló, sajátos döntést igénylő esetnek kell tekinteni. Magyarul a helyi közösségnek kell eldönteni, mi legyen az iskolájukkal, hiszen az ottani igényeket kell elsősorban kielégíteni. Azt is tudni kell, ha egy faluból eltűnik az iskola, akkor ott nagyon nagy baj van. A településnek az egyik utolsó kapaszkodója vész el. De visszatérve magára a problémára, ilyen döntésekre lenne szükség. Ehhez persze nem ez a mostani merev irányítási és fenntartási szerkezet kellene, hanem egy olyan, ahol a helyiek valóban urai a saját közoktatási rendszerüknek. Erre az alapvető javaslat az, hogy nagyjából a járások szintjén – nem feltétlenül pontosan annak megfelelően – kellene kialakítani az érintett önkormányzatok összefogásával olyan fenntartó szervezeteket, amelyek dönteni tudnának az ilyen kérdésekben. Ha úgy látják, hogy ők meg tudják oldani a dolgot, akkor megoldják, de, ha borzasztó erős az akarat az iskola megtartására, nem feltétlenül kell azt megszüntetni. Azt is tudni kell, hogy bár a kisiskolák attól függetlenül, hogy fajlagosan tényleg nagyon költségesek, azért igen sok pénzt mégsem visznek el. Ugyanis az ezekben tanulók számaránya nem nagy. Tehát nem olyan óriási probléma ez, ha csak a pénzt nézzük. Ha az gondot jelent az ott lakóknak, hogy be vannak zárva egy kis helyre, és a művelődési lehetőségekhez, a világot látáshoz nem jók a gyerekek számára a feltételek, és ezért jobb lenne, ha egy közeli, nagyobb település iskolájába járnának, akkor az érthető lenne. Ehhez azonban egy olyan iskolabusz program kellene, ahol az iskolák fenntartói számíthatnak arra, hogyha ilyen döntést születik, akkor sikerül szerezniük iskolabuszt. 

Tulajdonképpen mit tudunk arról, hogy mennyire egészséges a magyar iskolarendszer struktúrája, felépítése, valóban megérett arra, hogy egy egészségesebb szerkezet alakuljon ki? 

Szerintem a szerkezet egészségessége nem a kisiskolák ügyén múlik. Attól nem egészségtelen a magyar iskolarendszer, hogy viszonylag sok kisiskola van benne. Ha mi gazdag társadalom lennénk, és minden gond nélkül el tudnánk látni ezeket az intézményeket megfelelő forrásokkal, akkor nem is gondolkodnánk ilyen kérdéseken. Hiszen nem olyan nagy gond, hogy egy osztályba csak 12-en járnak. 

Ebből a szempontból mi a pedagógiai optimum?

Igaz, hogy a túl kicsi, a 10 alatti, de a túl nagy – harmincas – létszámok sem jók. Az optimálisnak nagyon sokan a 20 körüli létszámot tartják. 

Az nem lenne megoldás, ha például két egymás melletti település fogna össze, és mondjuk a két hét fős osztályból egyet csinálnának az egyik településen, ahová mégis csak egyszerűbb lenne eljutniuk a gyerekeknek, mint a körzeti központba?

De bizony, egyszerűbb lenne. Ezeken kellene elgondolkodniuk olyan fenntartó szervezeteknek, amelyek helyben vannak, és amelyek a helyiek érdekeit képviselik. Ezért is kellene nagyon átalakítani a fenntartás struktúráját. A tankerületi központok az állam szervei, és nem a helyiek érdekeinek képviseletéért vannak, még akkor sem, ha egyébként a szívükön viselik az iskolák sorsát. Van ilyen, legtöbbjük jót akar tenni a helyi iskolákkal, csak a helyzet olyan, hogy végül úgy tűnik, mintha rosszat tennének. Sok esetben pedig nem is jól irányítják a saját iskoláikat. Vagyis a fenntartás megváltoztatása alapvető kérdés. A helyi ügyekben érintett, az információkat birtokló, a helyieknek beszámolási kötelezettséggel, felelősséggel tartozók felelős döntéseket tudnak hozni. Ma a tankerületi központoknál ez a felelősség nem jelenik meg.