Ne reménykedjünk, velünk maradnak a szinte elviselhetetlenül magas árak
„A jelenlegi bizonytalan helyzetben egyszerűen nem lehet tudni, hogy milyen hatások kerülnek túlsúlyba akár már februárban. Ezért is alapvetően kincstári optimizmusnak tekintem a kormányzati és illetékes emberek véleményét” – mondta Mellár Tamás. A korábbi KSH-elnöktől azt kérdeztük, hogyan ítéli meg Nagy Márton vagy Virág Barnabás kijelentését, miszerint januárban tetőzhet az infláció, utána azonban mérséklődni fog a drágulás üteme. Az országgyűlési képviselő felhívta a figyelmet az inflációs várakozások szerepére, mondván: a hónapról-hónapra rögzített két számjegyű index esetében sokszor már inkább a várakozások fűtik az inflációt, mintsem a reálgazdasági hatások. De még ha el is indulnak a kedvező folyamatok, nem az árak, hanem csak azok emelkedésének az üteme fog csökkenni, ráadásul magasan ragadt árakkal kell majd továbbra is együtt élnünk.
A következő hónapokban látni lehet majd, hogy az infláció csökken – szögezte le a minap Nagy Márton. A gazdaságfejlesztési miniszter szerint az infláció januárban valószínűleg még „benéz" 25 százalék fölé, de februárban már mérséklődés várható, és utána gyors csökkenés következhet be, év végére pedig egy számjegyűvé válhat a drágulás.
A Magyar Nemzeti Bank alelnöke némileg másképpen, de hasonló képet festett: Virág Barnabás is úgy látja, hogy januárban kisebb mértékben, de még emelkedhet az infláció (az üzemanyag-árstop eltörlésének lesz ugyanis egy áthúzódó hatása), ám a rákövetkező hónapokban egyre inkább a dezinflációs hatások fognak érvényesülni Magyarországon is.
Nagy Márton és Virág Barnabás minapi szavai csak példák arra, hogyan várják a jelenlegi kurzus emberei (beleértve egyébként a szakértőiket, elemzőiket és persze a médiájukat) az infláció alakulásának forgatókönyvét Magyarországon.
Ehhez képest árnyaltabb véleményt fogalmazott meg például a Fitch Ratings. A magyar államadósság besorolásának kilátásait mintegy tíz napja negatívra változtató lépésének indoklásaként, az inflációra kitérve arról írt, hogy 25 százalék körüli inflációra számít az első negyedévben, és arra, hogy az év egészében 20 százalék körül ragad a ráta.
Hol van az igazság? Vajon csodavárást tükröznek a magyar hivatalos vélemények az infláció alakulásával kapcsolatban? Vagy tényleg fellélegezhet kicsit a lakosság, enyhülhet az inflációs szorítás? Van-e remény arra, hogy legalább emiatt nem romlik tovább az életszínvonal? Mellár Tamást kérdeztük.
„A magam részéről inkább kincstári optimizmusnak mondanám ezeket a véleményeket” – mondta a Hírklikknek a Központi Statisztikai Hivatal korábbi elnöke, országgyűlési képviselő. Kifejtette: amikor megpróbáljuk „megfogni” a politikusok és a felelősök mondandójának az alapját és a valóságtartalmát, szem előtt kell tartanunk, hogy nekik szinte a kötelességük kincstári optimizmust tükrözni, merthogy valamiként mérsékelni kell az inflációs várakozásokat. Ilyen két számjegyű, magas infláció esetében ugyanis a várakozások is magasak, sokszor nem is igazából a reálgazdasági hatások, hanem inkább már a várakozások fűtik az inflációt. Ebben a megközelítésben tehát egyértelműen érthető a kincstári optimizmus.
Ám a valóságban sok ez ellen ható, és bizonytalanságot okozó folyamatot, jelenséget is fel lehet hozni – tette hozzá. Mellár Tamás példaként említette, hogy elindult egy ár-bér spirál. A jelentős inflációs várakozások esetében ugyanis nyomás alakul ki a béremelkedés irányában, ám a béremelések megvalósulása az árak emelkedéséhez vezet, részint a kereslet bővítése miatt, részint pedig a bérköltség révén, hiszen ez utóbbi egyben termelési költség is.
A bizonytalan tényezők közül kiemelte az uniós források sorsát, „nem tudni milyen módon, mekkora részletekben, hogyan, meddig jönnek majd azok”. Ennek az árfolyamra gyakorolt hatása az infláció szempontjából is számottevő, hiszen az importon keresztül begyűrűzhet az árba – magyarázta. Sok függ attól is, hogy az erős energiafüggőségünk mellett tavasszal hogyan tudunk további energiaszállításokhoz hozzájutni. Mindezek és számos más tényező miatt szögezte le: „Az igazság az, hogy egy ilyen bizonytalan helyzetben, nem lehet tudni, illetve nagyon nehéz megmondani, milyen hatások kerülnek túlsúlyba majd februárban”.
A maga részéről tehát alapvetően kincstári optimizmusnak tekinti például Nagy Márton szavait. Emlékeztetett arra is, hogy a három nagy hitelminősítő közül kettő lépésének (a Fitch után egy héttel a Standard & Poor’s egy fokkal leminősítette a magyar államadósság besorolását) sajnos reális alapja van. Az idei költségvetési terv túlzottan optimista – fejtegette, hozzátéve: nem nagyon valószínű, hogy megvalósul a prognosztizált 1,5 százalékos növekedés. Ha viszont a kormány mindenáron meg akarja valósítani, akkor nagy valószínűséggel nem lehet tőle szigorú fiskális politikára számítani. Pedig a hathatós antiinflációs politikának mindkét lába kell, azaz egyfelől erőteljes költségvetési szigorra, másfelől monetáris restrikcióra van szükség. A jelek szerint a jegybank most olyan magasan tartja a kamatlábat, ami jó az infláció alakulása szempontjából, de nem kedvező sem a reálgazdaság, sem a beruházások, sem a hitelezés számára, s persze nem jó az államadósság vonatkozásában sem. Hiszen rontja a költségvetés helyzetét, ha csak magas kamatra tud az állam felvenni, s ma csak 6,5-7 százalékon adnak neki pénzt – mutatott rá.
„Mindez, azaz a magasan ragadt infláció drámai társadalmi hatásokkal is jár, különösképpen azért, mert a lakossági energia- és az élelmiszerárak nőttek a legnagyobb mértékben tavaly, 55,5, illetve 44,8 százalékkal, ez pedig a fogyasztásuk szerkezete miatt a legszegényebbeket sújtja” – mutatott rá Mellár Tamás. Az árak pedig nagyon magasan fognak ragadni, hiszen mérséklődésre nem, csak a növekedés ütemének lassulására lehet számítani.
És az is mind a hónapról-hónapra magasabb bázisra rakódik majd rá. Ugyanis – s ezt már mi tesszük hozzá – az infláció elszállása már 2021 végén elkezdődött, 2022. januárjában az árak növekedési üteme 7,9 százalékra rúgott, majd májusra két számjegyűvé vált, s onnan nem volt megállás.
Forrás: KSH
