Nehezen indult a tanév, de a folytatás sem ígérkezik könnyebbnek
Bár az új tanév kezdetekor a diákok általában már az első tanítási napon megkapják a tanóráik beosztását, az idén több iskolában előfordult, hogy erre még a tanévkezdést követő héten sem került sor, sőt, vannak olyan intézmények, ahol a múlt héten, vagyis a 2025/2026-os tanév harmadik hetében sem volt végleges órarend – derült ki a Népszavához eljutott szülői és tanári beszámolókból. Ezek alapján volt, ahol mindig csak a következő napra kaptak órarendet a diákok, de olyan is előfordult, hogy az A és B hetek órarendjéből csak az egyiket sikerült véglegesíteni. Többen panaszkodtak arra is, hogy az iskolai KRÉTA rendszer nem működik, vagy hogy utólag változnak az órarendek, ami egyrészt bizonytalanságot okoz, másrészt megnehezíti a délutáni szakkörök, különórák szervezését is. Volt olyan is, hogy a diákok vasárnap éjjel kapták meg a következő heti órarendjüket. A Hírklikknek nyilatkozó kutató és a szakszervezeti vezető az okokat és a következményeket hasonlóan látja: az oktatáspolitika nem veszi figyelembe a valós szakmai igényeket, a tanárok túlterhelése, az adminisztratív terhek, az alulfinanszírozottság, a szakmai autonómia hiánya és a viharos igazgatási környezet az oktatási rendszer széteséséhez, a minőség és a motiváció folyamatos csökkenéséhez vezet.
A 2025/2026-os tanévet példátlan szervezetlenség és bizonytalanság jellemzi – ez derül ki nemcsak a sajtóhírekből és szülői panaszokból, hanem a szakértők megszólalásaiból is.
Ercse Kriszta oktatáskutató szerint „a szülői panaszoknak se szeri, se száma”, ám a problémák magyarázatai, a hatóságok magyarázkodásai is szaporodnak. Sokan „bűnbaknak” például a KRÉTA elektronikus rendszert, vagy a pedagógushiányt teszik meg, ám mindezek mellett a problémák ennél lényegesen mélyebbek. Ercse szerint „a tünetek, melyeket most látunk, a korábbi évek hibáiból következnek”, és a rendszer egészét „totális diszfunkcionalitás” jellemzi, egyre durvább szétesés jeleivel.
Az olyan alapvető feltételek, hogy például legyen elegendő szakos tanár minden iskolában, régóta nem teljesülnek, az oktatási rendszer nem tudja biztosítani azokat a személyi és intézményi körülményeket, amelyek szükségesek lennének a minőségi munkához. A kutató kiemelte: az oktatásirányítás a pályaelhagyásokra, az óvodai és iskolai pedagógushiányra csak a pedagógusképzésbe jelentkezők növekvő számával érvel, miközben semmit sem tesz a pálya szakmai és munkakörülményeinek javításáért. Nem véletlen, hogy a valójában kevés számú új jelentkező a végzés után jellemzően más foglalkozást választ.
A teljesítményértékelési rendszer működésével is elégedetlen, mert szerinte az a „rendőrlogikán” alapul; nem fejleszteni kíván, hanem a pedagógusokat lehet vele egzisztenciális fenyegetettségben tartani. A helyettesítések, az értelmetlen adminisztrációs kötelezettségek és emiatt a túlterhelés folyamatosan stresszeli a pedagógusokat.
„A szaktárca vezetése ötletszerűen „tol be” olyan újdonságokat az amúgy is túlterhelt, vegetáló rendszerbe, mint a mesterséges intelligencia, ami támogatható ötlet, vagy a honvédelmi ismeretek oktatása, ami ezzel szemben nem oda való, miközben a tanárok felkészítésére, a szükséges feltételek megteremtésére, komplex fejlesztésekre nem szánnak sem időt, sem kellő mennyiségű forrást.”
Ercse Kriszta szerint most már csak annak köszönhető az iskolák működése, hogy a pedagógusok, ha kell, „kenyéren és vízen is fenntartják” az iskola legalapvetőbb üzemeltetését, noha ezzel is csak tovább nő a rendszer tarthatatlansága.
Gosztonyi Gábor, a Pedagógusok Szakszervezetének alelnöke szerint a tanév elindulását, gördülékeny szervezését számos tényező akadályozta, amire az idén a szülők által is kifogásolt órarendek tartós hiánya, a szervezési káosz, a folyamatos változtatások is ráerősítenek. A pedagógushiányt „gyakran képesítés nélküli vagy nyugdíjas tanárokkal próbálják kompenzálni”, ami szakmai és generációs konfliktusokat szül. A tanári létszámhiányt a kormányzat és a szakszervezetek eltérően értelmezik, de az biztos, hogy ezrek dolgoznak képesítés nélkül, és tízezres nagyságrendben foglalkoztatnak vissza nyugdíjasokat.
A PSZ alelnöke szerint mindennapos tapasztalat, hogy a teljesítményértékelési rendszer átláthatatlan, „szubjektív elemekkel terhelt”, a pontszámokat akár utólag is módosítják vagy visszatartják a rendszerben. Ez önmagában is feszültséget szít, de hasonló problémát jelent, hogy a bérkülönbségeket végül az alapbérbe építve kezelik, így a következő évi béremelések alapját is torzítja. Ezért nő a verseny és a frusztráció is a tantestületekben. A tanároknak munkaköri leírásukon túl, rendszeresen többletfeladatokat kell vállalniuk, tanulmányi versenyekre felkészíteni, tantermet díszíteni, szertárt rendezni, szakköröket vezetni, de ezeket a teljesítményeket nem bírálják el egységesen és átláthatóan.
Gosztonyi Gábor kiemelte: a diákokra háruló már-már irreális óraszámok, a napi 7-8 tanóra és a túlterhelt tanárok egyszerre okoznak zavarokat, teremtenek feszültségeket az iskolákban, miközben az alaptantervet hiába bírálják szakmai körökből, átfogó reform nem történik, minden tényleges fejlesztést elodáznak. A PSZ alelnöke is úgy látja, hogy az újabb tantárgyak – mint a mesterséges intelligencia vagy a honvédelmi ismeretek – plusz terhet rónak a tantestületekre és a diákokra egyaránt, főleg azokra, akiknek már a felvételire, életpályájuk építésére kellene koncentrálniuk.
A kutató és a szakszervezeti vezető az okokat és a következményeket hasonlóan látja: az oktatáspolitika nem veszi figyelembe a valós szakmai igényeket, a tanárok túlterhelését, a felesleges adminisztratív terheket. Az alulfinanszírozottság, a szakmai autonómia hiánya és a viharos igazgatási környezet pedig az oktatási rendszer széteséséhez, a minőség és a motiváció folyamatos csökkenéséhez vezet. Míg Ercse Kriszta főként a rendszerszintű, hosszú távú okokat és a szétesés folyamatát hangsúlyozza, Gosztonyi Gábor a konkrét pedagógushiányt, a szervezési válságokat és értékelési anomáliákat emeli ki.
Elgondolkodtató képet festenek a magyar közoktatás jelenlegi helyzetéről.
