Nem áprilisi tréfa

Cipőárusok, butikosok, vegyes iparcikkek kereskedői nyitották újra húsvét után a kijárási korlátozás bevezetése miatt, néhány hete átmenetileg bezárt boltjukat, országszerte több helyen. Függetlenül az aktuális járványhelyzettől, néhány hetes kihagyás után, újra vásárlókat fogad egyre több olyan üzlet, amely nem az alapvető szükségletek szerinti termékeket forgalmaz. Ezért az állampolgárok továbbra is szabálysértést követnek el, ha betérnek. Egyre több helyen nyitnak újra az olyan iparcikket kínáló üzletek, amelyek látogatását az érvényben lévő kijárási korlátozások jelenleg nem engedélyezik a lakosságnak. A legnagyobb közösségi oldalon az érintett vállalkozói körből többen azt jelzik: nem várnak tovább, kinyitnak, hogy legyen újra bevételük. (Magyar Nemzet)

Igazi magyar vircsaft. Az egyik jogszabály, a 46/2020. (III.16.) Korm. rendelet nem tiltja (és ezzel engedi), hogy a szőnyeg, bútor, ruházat, textil, bőráru, villamos berendezések, sportszer, játék, óra-ékszer üzletek stb. reggel 6.00 és 15.00 óra között nyitva tartsanak, míg egy másik rendelkezés, a 71/2020. (III.27.) Korm. rendelet – amely a kijárási korlátozásról szól – egyértelműen rögzíti, hogy a polgárok a lakóhelyüket csak „alapos indokkal” hagyhatják el. Az alapos indokot a jogi norma 21 pontba rendezi, illetve sorolja fel. Tény és való, hogy a hosszú lista nem tartalmazza a divatáru üzleteket, a cipőboltokat, táskaárusokat és vegyes iparcikkboltokat stb., így ezeknek a kereskedelmi egységeknek a felkeresése a lakosság számára tiltott.

A bolt tehát nyitva tarthat, de az állampolgár mégsem léphet oda be. Sokan áthidalják ezt a nehézséget azzal, hogy internetes kereskedési, online értékesítési formát választanak. A fiatal vásárlók körében ez természetes, az ötven feletti generáció számos tagja viszont nem feltétlenül ilyen módon szeretne hozzájutni tartós fogyasztási cikkhez, táskához vagy sportszerhez. Az viszont biztosan nem életszerű, hogy megállok a nyitva tartó cipőbolt előtt és telefonon megrendelem a kirakatban megtetsző 42-es cipőt, és az üzlet ajtajában – elvitelre előre történő megrendelés keretében – átveszem a cuccot. Persze, ha vendéglőből el lehet vinni a meleg ételt (például a „Gulyás levest”), akkor miért ne vehetném át a nem romlandó bőrárut a kapualjban?

Ha pedig mégis belépek a cipőboltba, akkor jól megbüntetnek, de a kereskedő sem ússza meg: a szabálysértést felfedő éber rendőr mindkettőnket szigorúan felelősségre von, és ha úgy gondolja, még pénzbírságot is kiszab. Ezt a lehetetlen helyzetet az hozta létre, hogy a jogalkotó képtelen volt két jogszabályt értelmesen szinkronizálni. Nyilvánvaló, hogy megint nem volt érdemi egyeztetés, és ismét nem kérték ki a szakmai szervezetek véleményét. Valaki döntött, az apparátus pedig szolgai módon teljesített, és nem figyeltek arra, hogy a boltokra vonatkozó előírások nincsenek összhangban a kijárási korlátozással. Nem bonyolult ez az ügy, de jól jellemzi a hazai jogalkotás nívóját.

A kereskedő egyébként legalább két ok miatt kényszerű nyitva tartani a boltját: 1.) legyen bevétele, 2.) mivel az állami bértámogatás egyik fontos feltétele, hogy legalább négy órás munkatevékenység legyen igazolható. Ha nem nyit ki, akkor ugrik a központi szubvenció is. Kényszerhelyzetben van. Persze lehet egy harmadik indok is, ami az előzőekkel teljesen egyenértékű: a nagy üzletházakkal bérleti jogviszonyban lévő kisvállalkozónak rendületlenül fizetni kell a bérleti díjat, amit csakis az alaptevékenységéből képes kitermelni. A „háziúr” nem az engedékenységéről híres, és kíméletlenül behajtja a bérleti díjat. Világos ez, mint az egyszeregy.

A Magyar Nemzet írása így kezdődik: „Szabálytalanul nyitnak újra a boltok”. Ez nem fedi a valóságot. Szerencsésebb lett volna, ha a „Nem tudja a jobb kéz, hogy mit csinál a bal” címet választják.