Nem árulják el, hová és mennyiért utazik Sulyok Tamás

Elöljáróban sokadszor is el kell mondanunk, hogy az újságíró nem a saját kíváncsiságának kielégítése céljából szeretne megismerni közérdekű adatokat. Az újságíró a nyilvánosságot – NER szóhasználatban: a magyar embereket – képviseli, az ő tájékoztatásuk miatt kérdezi meg, hogy nemzetünk nagyjai mire költik az adófizető polgárok forintjait.

Mindezek fényében kell értékelnünk, hogy öt évig is titkolhatják, hová és mennyiért utazik külföldre az adófizetők pénzén Sulyok Tamás államfő. A Sándor-palota ugyanis nemzetbiztonsági okokra hivatkozva hajtja el a külföldi utak költségeiről érdeklődő sajtómunkásokat. Pedig ők nem az államfő – esetlegesen titkos – megbeszéléseinek részleteit szeretnék megtudni és megírni, az érdeklődés mindössze arra vonatkozott, hova utazott a múlt évben Sulyok államfő, hány fős volt a delegáció, mennyit költöttek az utazásra, szállásra és napidíjakra.

A közvélemény tájékoztatása azonban a fentiek szerint veszélyeztetné „Magyarország külpolitikai, külgazdasági érdekeinek illetéktelen külső befolyástól mentes érvényesítését, továbbá nemzetbiztonsági érdekeit”. Hogy pontosan milyen külpolitikai, külgazdasági érdekeket kell illetéktelen külső befolyástól mentesen érvényesíteni, azt nem kötötték az orrunkra. Így azt sem tudhatjuk meg, hogy mi történne, ha kiderülne, mennyibe fájtak a magyar adófizetőknek ezek az utazások. Jobb híján el kell fogadnunk, hogy súlyos nemzetvédelmi kockázatokkal állnánk szembe, azaz, még az is előfordulhatna, hogy belesodródnánk a szomszédunkban még mindig zajló, bár reményeink szerint a végéhez közeledő háborúba, megroppannának a rezsicsökkentés vívmányai, a magyar adófizetők pénzét az ukránoknak adnák és még az sem kizárt, hogy – Orbán Viktor szándéka ellenére – visszavonnák Nagy Feró Kossuth-díját.

Nem Sulyok államfő az egyetlen, aki gyakran repked külföldre. Novák Katalinról legalább megtudhattuk, hogy a megválasztása és lemondása között eltelt mintegy másfél esztendőben 44-szer járt külföldön hivatalos ügyben, ezekre az utakra az esetek többségében (41 alkalommal) a honvédség számára vásárolt, ám az állami vezetők által használt Airbus 319-es géppel utazott. Utazásai közül a legdrágább egy brazíliai repülős út volt, ez mintegy 50 millió forintba került, de eljutott például az afrikai Ruandába, ahol nemcsak a Hungary Helps által épített iskolai vizesblokkot tekintette meg, hanem elemlámpákat és két tehenet is adományozott a helyieknek. (A tehenek származási helyéről nincsenek információk, feltételezhető, hogy nem Magyarországról reptették őket Afrikába, minden bizonnyal egy helyi marhakereskedőtől vásárolták.)

Azt is öt évig, azaz, 2030-ig titkolják, hogy mikor, hova és kikkel utazott külföldre Orbán Viktor az elmúlt két évben. Ezzel kapcsolatban a Telex intézett közérdekű adatigénylést a Miniszterelnöki Kabinetirodához, ám elutasító választ kapott.
Az információkat megtagadó illetékesek egyébként rendre egy tavaly decemberben elfogadott szabályra hivatkoztak, amelyet egy 2016-os, a külképviseletekről és külszolgálatról szóló költségvetési salátatörvénybe bújtatva emeltek be. E jogszabály alapján titkosíthatják öt évre külpolitikai, külgazdasági és nemzetbiztonsági érdekekből a védett személyek – a köztársasági elnök, a miniszterelnök, a külpolitikáért felelős miniszter, az Alkotmánybíróság és a Kúria elnöke, valamint a legfőbb ügyész – külföldi útjainak adatait. 

Minden törvényes tehát, mert a parlament fideszes többsége gondoskodik arról, hogy olyan jogszabályok szülessenek, amelyek biztosítják, hogy a miniszterek és a közjogi méltóságok utazásaival kapcsolatban az adófizetőknek csak annyi dolguk legyen, hogy kifizetik a számlákat.