Nem az uniós pénzek járnak, hanem csak a szájak
„A szájuk jár, nem a pénz” – reagált Inotai András arra a kormányzati potentátok által gyakran hangoztatott, legfrissebben a pénzügyminisztertől hallott állításra, miszerint Magyarországnak járó pénzeket tart vissza az Európai Bizottság. Az igazság azonban az, hogy az uniós támogatások közül egyedül a mezőgazdasági jár automatikusan, a többinek kemény feltételei vannak – szögezte le a közgazdászprofesszor a Hírklikk megkeresésére. Varga Mihály azzal is megvádolta az EB-t, hogy rontja a magyar gazdaság versenyképességét. Inotai szerint ez sem igaz, hiszen adva volt a lehetőség a versenyképesség növelésére, csak az uniós pénzeket nem erre fordította a kormány.
„Az Európai Bizottság jelentős összegek kifizetésével adós Magyarországnak, ezzel a magyar gazdaság teljesítményét is hátráltatja” – jelentette ki Varga Mihály, miután tárgyalást folytatott Johannes Hahnnal, az Európai Bizottság költségvetésért felelős biztosával. Az erről szóló pénzügyminisztériumi közlemény szerint a Magyarországnak járó támogatások felhasználásával öt százalék feletti mértékben bővült volna tavaly a gazdaság, csakhogy „a források visszatartásával az Európai Bizottság rontotta gazdasági teljesítményünket és versenyképességünket”.
Hogyan is van ez? Tényleg járnak az uniós pénzek Magyarországnak? Mi, mikor és miért jár? Illetve, mi, mikor és miért nem jár egy tagállamnak, esetünkben Magyarországnak? Inotai Andrást kérdeztük.
„Semmi sem jár, csak a szájuk” – szögezte le a közgazdászprofesszor, aki ott bábáskodott Magyarország uniós csatlakozásánál. Mint rámutatott: az országnak akkor van lehetősége hozzájutni egy nagyon jelentős összeghez, ha teljesíti a jogállami, valamint a pénz elköltésével kapcsolatos európai feltételeket, azaz nem lop, nem csal, nem hazudik, nem garázdálkodik, stb. Ez sajnos Magyarországon már régóta komoly probléma – szögezte le, megjegyezve: „nagyon örülök, hogy végre az Európai Bizottság is észrevette – teszem hozzá, eléggé későn”.
Mint emlékeztetett rá: minden tagállam, továbbá Norvégia, Izland és Svájc ad pénzt az EU költségvetésébe, amit Svájc kétoldalú alapon kezel, az általa folyósított összeg ugyan bent van a kasszában, de azt nem az unió osztja szét, szemben a norvég és az izlandi támogatásokkal, amiket az uniós kasszából osztanak. Minden tagország – így Magyarország is – befizet az EU költségvetésébe egy meghatározott összeget, nagyjából a GDP-jének megfelelő egy százaléknyit, s ezért papíron kap három-négy százaléknyit. Megjegyezte, hogy ebből a három százalék a kohéziós alap, az egy százalék pedig a mezőgazdasági alap. Ez utóbbi az, ami valóban automatikusan jár, akkor is, ha jogállami gond merül fel a kedvezményezett országgal szemben, így a „kedves NER-lovagok most is megkapták” ezeket a pénzeket. Ez tetemes összeg, évente körülbelül egy milliárd euró érkezik így Magyarországra. Egyébként az, hogy automatikusan jár, annyit jelent, hogy nem kell még projektet sem beadni, a tulajdonos automatikusan megkapja a neki járó támogatást. Minden más támogatás esetében projektet kell benyújtani, amit a Bizottságnak kell elfogadnia, s ha ez megtörténik, akkor jöhet az előleg a nemzeti költségvetés által megfinanszírozva, majd a projekt lezárultával, és/vagy közben további pénzeket folyósít az EU, végül pedig készül egy végelszámolás (ekkor nézik meg, hogy pontosan mennyit és mire költöttek), amelynek eredményeként a különbözetet az unió kifizeti. Ezért van az, hogy a megelőző hét éves pénzügyi keret terhére megvalósult projektek után még most is jönnek a támogatások Magyarországra – jegyezte meg Inotai András.
S hogy miért nem járnak ezek a pénzek általában sem? Mert ezeknek a támogatásoknak a folyósítását a kezdetektől – elvben – az európai normák betartásához kötötték, habár tény, hogy csak most vették észre, szükség van az ellenőrzésre – mutatott rá Inotai. Az unió alapelvei ugyanis leszögezik, hogy tiszteletben kell tartani az európai alapértékeket, támogatni kell a közös érdekeket – eleve ettől válhattunk az EU tagjaivá.
És ha már itt tartunk, még egy dolgot észrevettek – jegyezte meg Inotai, mégpedig az OLAF-ot. Az Európai Csalás Elleni Hivatal hivatalos adatai szerint egyébként Magyarországon az uniós támogatások három százalékát lopják el – ezt vissza kell fizetni, az első ilyen visszafizetendő támogatás Orbán vejének, Tiborcz Istvánnak a közvilágítási projektjei voltak. Uniós átlagban egyébként az OLAF a támogatások 0,9 százalékának megfelelő összeget kéri vissza, azaz, mint láthatjuk, nálunk messze a legrosszabb ez az arány. És akkor még nem említettük az úgynevezett rejtett csalást és lopást, pedig Inotai szerint nálunk ez az uniós támogatások 30-40 százalékát érinti. Ennyi megy el haveroknak, alvállalkozóknak, arra, hogy az elfogadott projektekre kapott pénzt más célra költik stb.
Inotainak határozott a véleménye arról is, amit Varga Mihály állított, miszerint „a források visszatartásával az Európai Bizottság rontotta gazdasági teljesítményünket és a versenyképességünket”. A közgazdászprofesszor szerint ugyanis egy ország versenyképességét alapvetően nem a külföldi pénzek határozzák meg, az azonban fontos, hogy a versenyképesség növelése érdekében költik-e azt el. Nos, Magyarországon az elmúlt hosszú években az uniós pénzeket nem a versenyképesség növelésére fordította a kormány, hanem a haverok meggazdagodására, amit nagyon sokáig hagyott is az unió. „Éppen ezért – üzenem Varga Mihálynak – szemen szedett hazugság az a kijelentés, hogy az unió akadályozza a versenyképességünket” – mondta, hozzátéve: adva volt a lehetőség a versenyképesség növelésére, nem az uniós pénzek hiánya miatt nem történt ez meg. Sőt, eddig tömegnyi pénzt kaptunk az uniótól, csak éppen nem erre fordítottuk.
