Nem bízik a jövőben Izrael, de kevés oka van aggodalomra

Az Aszad-rendszer összeomlását követő nyolc napban összesen 600 légicsapást hajtott végre az izraeli hadsereg (IDF) szír területen, főként a légierővel és a légvédelemmel szemben, de a tengeri őrhajókból sem maradt sok. Az izraeli hadsereg Damaszkuszt és környékét is támadta, légvédelmi rendszereket, radarokat semmisített meg. Az IDF szerint a hadsereg történetének egyik legkiterjedtebb légitámadására azért volt szükség, hogy Irán ne tölthesse fel a meggyengült síita milícia, a Hezbollah rakétakészleteit Szíriából. A december 8-a utáni napokban – közlésük szerint – a szíriai katonai erő 70-80 százalékát megsemmisítették.

Még hétfőre virradóra is támadtak szíriai rakétabázisokat és légvédelmi célpontokat a tengerparti Tartúsz régióban. A Szíriai Megfigyelők az Emberi Jogokért (SOHR) szerint a régióban több mint egy évtizede ez volt a legsúlyosabb légicsapás, szakértők szerint a támadás akár vegyifegyver-előállító üzemeket is érhetett. Tartúsz kulcsfontosságú kikötő a Földközi-tengeren nem csak Szíria, hanem a létesítményt használó Oroszország számára is.

„Az, hogy a Szíriában kialakuló hatalmi viszonyok mennyire lesznek előnyösek, vagy hátrányosak Izrael számára, az még nagyon nyitott kérdés. Az izraeliek aggodalma az Aszad-rendszer bukása utáni több száz légicsapásból érzékelhető, amiben megsemmisítették a szíriai haderő még megmaradt kapacitásait. Nem feltétlen bíznak a jövőben" – mondta a Hírklikknek Kemény János, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Stratégiai Védelmi Kutatóintézetének munkatársa.

Az utóbbi két hétben Szíria vezetését a korábban dzsihadistaként jellemzett Hajat Tahrír as-Sám (HTS) szervezet vette át. Ahmed as-Saráa, a HTS vezetője és egyben megbízott miniszterelnök elmondta, az ország az általános kimerültség miatt nincs abban a helyzetben, hogy konfliktusba bonyolódjon bármelyik másik állammal. Kemény János szerint azonban még nem lehet felmérni Szíria katonai képességeit, mert nem tudjuk, milyen eszközök maradtak épen, és hol van az a személyi állomány, amely ezeket az eszközöket kezelni tudja. 

Ezért maradhatott válasz nélkül az is, hogy az izraeli hadsereg a Golán-fennsíkon túllépve, néhány falut is elfoglalt szír területen az elmúlt napokban. „A Golán-fennsík az 1967-es háború után került az izraeliek kezére. Az 1973-as háború után volt egy egyezmény, ami rögzítette a kialakult helyzetet, ezt ENSZ-békefenntartók segítségével tartották fenn. Amikor a szír hadsereg összeomlott, akkor az izraeliek az egyezmény összeomlására hivatkozva, új területeket foglaltak el átmeneti jelleggel. Az ENSZ, illetve az arab államok ezt negatív fejleményként értékelték, mondván, hogy az ilyen átmeneti megoldások tartóssá tudnak válni" – emlékeztetett a szakértő.

Szíria vezetése az utóbbi napokban inkább a nemzetközi kapcsolatok újraépítésével van elfoglalva. Törökországgal már sikerült jó kapcsolatot kialakítani, a HTS-t Recep Tayyip Erdoğan is támogatja. Jaír Golan, az izraeli ellenzéki Demokraták vezetője szerint a legnagyobb fenyegetést az jelenti Izrael számára, ha Törökország uralma alá hajtja a szír területen élő kurdokat, ezért az ország biztonsága érdekében támogatni kell a népcsoportot. A Szíria északkeleti részén élő kurdokat az Aszad-rezsim összeomlása óta támadja Törökország helyi proxyszervezetein keresztül. Kemény János szerint egy proxyháború kevéssé jelent veszélyt. tekintve, hogy Izraelnek nincsen támogatott proxyszervezete Szíriában.

Izraelt tehát Szíria felől kevés eséllyel érheti támadás a közeljövőben. Az viszont aggodalomra adhat okot, hogy Iránnak több kapacitása és indoka lesz atomprogramjára összpontosítani proxyszervezeteinek felfegyverzése mellett.