Nem csak a pénz, az ésszerű szervezés is hiányzik az egészségügyből

A professzor korszakos lépésnek minősítette a hálapénz betiltását. Egyúttal jelezte: az orvosok bérének jelentős megemelése azt is magával hozta, hogy a doktorok nem szívesen vállalnak túlmunkát. A közgazdász szerint a magyar egészségügy állapota jelenleg stagnál. Miközben bizonyos területeken érdemi javulás tapasztalható, másutt látványos romlás tanúi lehetünk. 

A szükséges anyagi források azért hiányoznak a gyógyításból, mert azok az ország gazdasági fejlettségétől függenek. A kérdésre, miért oly nagy a különbség a magyar és az osztrák egészségügyi közellátás mögött, Mihályi válasza: azért, mert nyugati szomszédunk Európa egyik leggazdagabb országa, a mi országunk viszont az egyik legszegényebb. Amikor Ausztria – amely napjainkban az unió egyik leggazdagabb országa – olyan fejlettségi szinten állott, mint mi most, hasonló volt az egészségügy helyzete, mint amilyen most Magyarországon, Európa egyik legszegényebb országában.

Érdemes tudni, hogy a mindenkori legkorszerűbb gyógyászati eljárások, módszerek hazánkba is azonnal eljutnak. A gond a nem racionálisan szervezett intézmény-hálózattal van és azzal, hogy az életkor meghosszabbodásával egyre több a betegségekkel küzdő idős ember.

Mihályi feleslegesnek és költségesnek minősítette az egészségügyben állandóan folyó átszervezést, ezek a lépések is gátolják a helyzet javítását. Racionális szervezéssel sokat lehetne a gyógyításban megtakarítani. A kérdésre, mi lehetne egy jövendő új kormány első lépése az egészségügy tekintetében, Mihályi a saját tárca megteremtését tartotta elsőrendűnek. Az egészségügynek képviselettel kell rendelkeznie a kabinetben, hogy ne fordulhasson elő többé olyasmi, mint a házi pálinkafőzés engedélyezése. Ha ott van a szakminiszter az ülésen, ezt megakadályozta volna, hiszen a saját lepárlók folyamatos működtetése súlyosan károsítja tulajdonosaik egészségét. 

A közgazdász bírálta a kormány politikáját, amely mindent alárendel a gazdasági növekedésnek, de közben tovább növeli az államadósságot. Az erőfeszítések ellenére, a nemzeti jövedelem tavaly semmivel nem nőtt, ezért sem lehet többet fordítani egy elfogadhatóbb egészségügyre. Mihályi komoly gondnak ítélte az állandó központosítást, átszervezést. Ezek mindig jelentős költségekkel, a vezetők és közvetlen munkatársaik kicserélésével járnak. A rendszerváltás előtt intézményvezetők általában 15-20 évig álltak posztjukon, szemben a jelenlegi átlaggal, amely néhány év. 

Elmondta, hogy a világ legtöbb országában, így a fejlett államokban is elégedetlen a lakosság az állami egészségüggyel. E gondok egyik tényezője, hogy kitolódik az átlagéletkor, egyre több az idős, következésképp betegségekkel küzdő ember. A szükséges anyagi források azért hiányoznak, mert azok az ország gazdasági fejlettségétől függenek.