Nem életbiztosítás rakétatudósnak lenni Putyin egyre gyanakvóbb közegében

Az elmúlt években már legalább egy tucat tudóst és kutatót tartóztattak le a hiperszonikus rakétatudomány köréből, hazaárulás vagy kémkedés vádjával – írja az Euronews.

Egy élvonalbeli amerikai napilap ismerete szerint a bevádolt személyeket legtöbbször azzal gyanúsították meg, hogy tudományos adatokat adtak át Moszkva riválisainak. Őrizetbe vettek olyan tudósokat is, akik pedig az orosz állam jóváhagyásával vettek részt közös kutatásokban más országokkal.

„Manapság Oroszországban kémmánia uralkodik, mintha ostromlott erődítmény lennénk” – mondja Szergej Davidis, a Memorial nevű Nobel-békedíjas orosz emberjogi csoport vezetője. Szerinte azért mutatkoznak erősen eltúlzott biztonsági aggályok az állam részéről, mert a Kremlben rettegnek a kiszivárogtatásoktól.

A letartóztatási hullámok azután kezdődtek meg, hogy Putyin elnök 2018-ban beszédet mondott a szövetségi gyűlésben, és bemutatta azokat a hiperszonikus nukleáris fegyvereket, amelyek képesek áthatolni az Egyesült Államok rakétavédelmén. Állításait digitális animációkkal erősítette meg.

A tudományos közösség most attól tart, hogy bárkit évekig fogva lehet tartani, mielőtt bíróság elé áll, ha korábban a fegyvertechnológia terén dolgozott. Egyesek számára a kutatások folytatása is kockázatos lett, ami paradox módon gátolhatja Moszkva fejlődését. A túlhangsúlyozott aggályokat azért gondolják fölöslegesnek, mert Oroszország (és Kína) már jelentős lépéselőnyben van a Nyugattal szemben a hiperszonikus fegyverkezés terén.

Dmitrij Peszkov, a Kreml szóvivője az év elején azt nyilatkozta, hogy nem tudja kommentálni a letartóztatásokat az orosz biztonsági szolgálatok érintettsége és az ügyek súlyos jellege miatt. Egyes kombinációk szerint a titkosszolgálat azért pörgeti fel a gyanúsításokat, hogy kiszolgálja az elnök igényét és állításait, hogy nagyon fontos fejlesztésekről van szó, melyek kiemelt biztonsági védelmet követelnek.

Tapasztalt és idős tudósok állnak a törvény elé

A letartóztatott vagy elítélt személyek többsége 70 év feletti, jelentős tudományos karriert befutott férfi, akik nem tudják feldolgozni azt az extrém különbséget, ami a gorbacsovi nyíltság (glaznoszty) és a mai gyanakvó rezsim között mutatkozik.

A feltételezett bűncselekmények pontos részleteit nem hozzák nyilvánosságra, és a hazaárulási ügyeket zárt ajtók mögött tárgyalják. A bírósági iratok nem tesznek közzé információkat, mert állítólag államtitkot tartalmaznak.

Az idős fogvatartottak köre a Kremlben tapasztalható növekvő paranoiáról árulkodik, hiszen ezek a személyek kiemelkedő karriert futottak be a korábbi évtizedekben az ország szolgálatában.

„Azokat a tudósokat tartják fogva, akik az alapkutatást végzik” – mondta Jevgenyij Szmirnov ügyvéd, aki három olyan megvádolt tudóst is képviselt, akik közül ketten az őrizetbe vételt követően meghaltak. „Védenceim nem tudják, milyen fegyverzetről van szó, mert soha nem fejlesztettek ki rakétákat. Viszont alapkutatásaik alkalmazhatók a hiperszonikára” – magyarázza a védő.

A májusban 14 éves szabadságvesztésre ítélt 78 esztendős Anatolij Maszlov fizikust (a borítóképen) azzal vádolják, hogy bizalmas információkat osztott meg Németországgal. Ő egy trió tagja, amelynek két másik szereplője még ítéletre vár. A három tudós a Krisztianovics Elméleti és Alkalmazott Mechanikai Intézetben dolgozott.

A másik két kutató Alekszandr Sipljuk és Valerij Zvegincev, szintén hiperszonikus szakemberek. A trió és számos más megvádolt tudós kizárólag elméleti munkát végzett, és nem volt kapcsolatuk a hadiipari komplexummal, azaz nem volt szerepük a fegyverek megépítésében.

A korábban vád alá helyezettek közül az első kettő Viktor Kudrjavcev és Vlagyimir Lapigin voltak, akik a szovjet időkben a Központi Gépgyártási Kutatóintézetben dolgoztak. Kudrjavcev a gázok és folyadékok dinamikájának szakértője volt.

Egy hónappal korábban Alekszandr Kuranov (76) kiváló fizikust, aki a hiperszonikus meghajtást kutatta, hazaárulásért ítélték el, mert állítólag „tudományos kutatási adatokat adott át külföldi különleges szolgálatoknak” – jelentette a TASzSz orosz állami hírügynökség. Kuranovot hét év börtönbüntetésre ítélték.

A tudósok könnyű célpontok, és nem értik, hogy mi történt Gorbacsov óta

A politikailag védtelen tudósok számára a bizalmatlansági légkör azért is megdöbbentő, mert korábban Moszkva kifejezetten ösztönözte a nemzetközi konferenciákon való részvételt, beleértve a külföldi kutatókkal való koordinációt és a tudásmegosztást. Annak a korszaknak a bizalomépítő hangulatára jellemző volt az Ausztrália és Oroszország között 1990-ben megkötött nukleáris együttműködési megállapodás, ami nagyban segítette az orosz uránigények kielégítését.

A tudósok számára a mostani helyzet azért is feldolgozhatatlan, mert Vlagyimir Putyin 2000-ben megkezdett hatalmi periódusának első felében az orosz kutatók még számos nemzetközi projektben vehettek részt. 2008 és 2012 között – átmeneti miniszterelnöksége idején – maga Putyin írta alá a megállapodásokat az Egyesült Államokkal, Ausztráliával, Új-Zélanddal és európai nemzetekkel, hogy Oroszország is részese lesz egy globális méretű kutatási projektnek.

A terv célja éppen a nagy sebességgel kapcsolatos alapvető jelenségek tanulmányozása volt, olyannyira, hogy az orosz állami intézetek kötelesek voltak részt venni az összmunkában. Majd ez a békés és együttműködő korszak egy varázsütésre véget ért, és a politikában gyakran járatlan tudósok nem értik, hogy miért.

Mi történt közben? A pszichés fordulat Ukrajnához és a Krím elfoglalásához köthető

A hirtelen változás az orosz vezető növekvő gyanakvásához kapcsolható, hogy a Nyugat gazdasági befolyás és katonai nyomás alá akarja helyezni Oroszországot, és Ukrajna nyílt támogatását ennek bizonyítékaként értékelte. Nyolc évvel korábban Putyin még együtt vacsorázott, sőt táncolt is G.W. Bush amerikai elnökkel a NATO bukaresti csúcsértekezletén, de később a hangulat egyre ridegebbé, majd fagyossá vált.

Amikor pedig Putyin – orosz történelmi és nemzetbiztonsági érdekekre hivatkozva – annektálta a Krímet (2014), a kapcsolatok elérték addigi mélypontjukat. Olyan gazdasági büntető intézkedések érkeztek amerikai részről, amelyek évekre visszavetették az orosz nemzeti jövedelem növekedését az addigi legmagasabb történelmi szintről, amelyet csak 2022-re sikerült helyreállítani.

Putyin 'kisállat projektje'

A Szuhoj-57 PAK FA (Gazfickó) lopakodó vadászbombázó mellett a hiperszonikus rakéták Putyin elnök kedvenc tervei közé tartoznak, és kétségtelenül ez a terület az, ahol Oroszország joggal állíthatja, hogy vezető szerepet tölt be a világban.

A hangsebesség ötszörösét elérő gyorsaságuk miatt ezek a fegyverek nagy távolságból indíthatók és a legfejlettebb légvédelmet is megkerülhetik. Hordozhatnak magukkal hagyományos vagy nukleáris robbanófejeket, manőverezhetők és képesek a célpontokra lecsapni, mielőtt az ellenség felkészülhetne, vagy akár észrevenné az érkezésüket.

Az orosz elnök 2018 óta arra törekszik, hogy országa mindig az üldöző falka előtt fusson, különösen most, hogy a Nyugattal kialakult új hidegháborús feszültségek a mélypontra jutottak. Az ukrajnai háború még több évig eltarthat, és Oroszország erre rendezkedik be, politikai és gazdasági téren egyaránt.

Emiatt tartja a Kreml életbevágónak, hogy a fegyverfejlesztési tervek semmilyen eleme se kerülhessen ellenséges kezekbe.

Egyértelmű az orosz fölény, de azt meg is kell tartani

Az Egyesült Államok eddig még nem állított rendszerbe ilyen fegyvereket, noha az amerikai erőfeszítések is jelentősek. Európai nemzetek is dolgoznak hiperszonikus és szuperszonikus fegyverek kifejlesztésén, de még nagyon távol vannak attól, hogy felzárkózzanak Moszkvához és Pekinghez, állítják egybehangzóan a védelmi szakértők.

A Kreml elismerte és a nyugati szakértők is igazolták, hogy szupergyors fegyvereket használt Ukrajna ellen. Ez magában foglalja a 3M22 Cirkon hiperszonikus rakétát is, amely Moszkva szerint a hangsebesség kilencszeresét képes elérni egy 660 fontos robbanófejet szállítva, ami minden eddiginél halálosabbá teheti megtámadott szomszédja bombázását.

Ukrajna azt állítja, hogy sikerrel lőtt le orosz hiperszonikus fegyvereket, Moszkva viszont tagadja az állítást. Az elemzők szerint Putyint aggasztja annak a lehetősége, hogy a rakétákkal kapcsolatos bármilyen információ a nyilvánosság elé kerülhet, és ez is oka annak, hogy a letartóztatások közvetlen célpontjai azok a tudósok, akik bármilyen kapcsolatba hozhatók a fegyverek fejlesztésével.

Más kombinációk nem zárják ki, hogy a Kreml valóban elégedetlen a tudományos teljesítményekkel, és hazaárulásnak, szabotázsnak vagy szándékos lassításnak tartja a sikertelenséget. Ilyen hangok jelentek meg tavaly augusztusban is, miután Oroszország nem volt képes a Holdra juttatni a Luna-25 kutató szondát.

Az orosz űrhajózás vezető szaktekintélye, Mihail Marov akkor könnyekkel küszködve mondta, hogy a baleset fő oka a technológiai és fejlesztési lemaradás volt, és nem értette, hogy ami egyszer sikerült 47 éve, az most miért vallott kudarcot.

A Roszkozmosz vezető szaktekintélye agyvérzéssel kórházba került az esemény után, és nemsokára meg is halt.

Újra fenyeget Sztálin rémuralma?

A szovjet-orosz történelem már feljegyzett hasonló helyzeteket, amikor a tudományok szinte minden ága ellen indultak tisztogatási eljárások és hamis perek. A bolsevik korszakban több tudóst koholt vádak alapján üldöztek, letartóztattak vagy kivégeztek az 1930-as években, Joszif V. Sztálin rémuralma idején.

A meghurcoltak között olyan kimagasló személyek is voltak, mint Szergej Pavlovics Koroljov rakétatudós, aki később a szovjet űrprogram vezetőjeként lett világhírű. Nevéhez fűződik az első műhold (Szputnyik-1) és az első emberi űrutazás Jurij Gagarin személyében a Vosztok-1 űrhajón.

A KGB üldözőbe vett olyan kimagasló személyiségeket is, mint Alekszej Tupoljevet, a nemzetközileg megbecsült repülőgép-tervezőt, akit államellenes tevékenység vádjával tartóztattak le 1937-ben. A konstruktőrt 10 év szabadságvesztésre ítélték, és a sors bizarr iróniájaként börtönévei során tervezte meg a Vörös Hadsereg számára a Tu-2 bombázót, ami a náci Németország legyőzésének egyik legfontosabb eszköze lett.

A zseniális tervezőt a német támadás kitörésekor szabadlábra helyezték, azzal a feltétellel, hogy további típusokat tervezzen meg. Többek között így született meg a Tu-4 bombázó. Rehabilitálása után később ő alkotta meg a világ második sugárhajtású utasszállítóját, a Tu-104 típust is, ami évtizedekig szolgálta a polgári légiforgalmat.

Tupoljev konstrukciói messze túlélték alkotójukat, hiszen a Tu-95 stratégiai bombázó a tervek szerint még 2040-ig az orosz légierő egyik fontos eszköze lesz, és jelenleg is bevetik az Ukrajna elleni támadásokhoz, mint robotrepülő-indító eszközt.