"Nem én vagyok a nemzetbiztonsági kockázat"

Mindjárt javasolnék is néhány ügyet, amivel foglalkozni lehetne: például fel lehetne tárni, mely fideszes politikusok és kormánytagok támogatásával és miért lehetett évekig a moszkvai magyar nagykövetség diplomatája az a Kiss Szilárd, aki kétszer is megbukott a nemzetbiztonsági ellenőrzésen, hogyan szervezhette ez az ember az orosz titkosszolgálatok által kontrollált moszkvai vízumközpontot, és megvannak-e a felelősei annak, hogy tömegével buktak le külföldön orosz állampolgárok a Moszkvában kiadott magyar vízumokkal.

Vagy ott van a méltán elhíresült Ghaith Pharaon egykori milliárdos és körözött bűnöző, akit a nemzetközi körözés ellenére gond nélkül és nagy gyorsasággal engedtek be a hatóságok Magyarországra, hogy találkozhasson Orbán Viktorral, majd üzleteljen a miniszterelnök családjával. De beszélhetnénk a Pharaonnak magyarországi lakást biztosító, regényes múltú és jelenű jordán tiszteletbeli konzulról, Zaid Naffáról, aki bár megbukott a TEK terrorszempontú átvilágításán, ma is minden fontos állami rendezvényen ott ül az első sorban, és boltolhat a NER kisebb-nagyobb szereplőivel.

Foglalkozhatnának az illetékesek a kevésbé neves, de azért szintén nemzetbiztonsági kockázatot jelentő szereplőkkel, mint a véres kezű szíriai diktátor rezsimjének pénzmosó embere, aki azután kapta meg a magyar letelepedési engedélyt, hogy az USA tiltólistára tette, de lenne teendő a magyar adófizetőknek legalább 30 milliárdos veszteséget okozó letelepedési kötvényprogram során magyar papírokat kapó bűnözőkkel és idegen titkosszolgálatokhoz kötődő személyekkel is.

A nemzetbiztonsági kockázatok sorában ott van a magyar állampolgárságot kapott Vladimir G., akivel szemben a magyar hatóságok semmit nem láttak kockázatosnak, de akit magyar útlevéllel a zsebében terrorista-gyanús ügyekért fogott el a szlovák rendőrség, és akinek magyar állampolgárságát még mindig nem sikerült visszavonni. Szinte eltörpül mindezek mellett az újságírókat és más magyar állampolgárokat nyíltan fenyegető Magomed Daszajev ügye, akinek kiutasítására nemcsak nem kerül sor, de még indokot sem találnak a magyar hatóságok az eljárás lefolytatására. De feltárhatnák az illetékesek a magyar állampolgárokat és civil szervezeteket megfigyelő és provokáló, egykori izraeli titkosszolgákból verbuválódott Black Cube nevű cég és egyes kormánypárti publicisták nemzetbiztonságilag aggályos kapcsolatrendszerét is.

Volna itt feladat a kormányzati szerveknek, ha a nemzetbiztonságot komolyan vennék, és nem csak politikai kommunikációs eszközként használnák. És ez csak az elmúlt két év termése. Ezekben az ügyekben tettem fel számtalan kérdést, és a kezdeti kormányzati mellébeszélések után végül mindig kiderült, valóban komoly nemzetbiztonsági kockázatok vannak, amelyeket a kormány nem vesz komolyan vagy egész egyszerűen letagad. Ezek azok az ügyek, amelyek a sajtó és ellenzéki képviselők feltáró munkája és kérdései nélkül nem kerültek volna napvilágra. Ezért sem szabad engedni, hogy bárki kérdezési jogát elvitassák.

Úgy tűnik, egyeseknek nem volt elég az ismeretek rendszerezésére a rendszerváltás óta eltelt 28 év és a NATO-tagság 20 éve sem, a honvédelmi vezetés ugyanis nem akarja megérteni, hogy az Országgyűlés önálló hatalmi ág, a képviselők nem a kormány kegyéből, hanem a választók megbízásából tájékozódnak és a tájékoztatnak, a Honvédség működése feletti civil kontroll pedig nem azt jelenti, hogy csak a honvédelmi miniszter által elgondoltak szerint juthatnak a törvényhozás tagjai információkhoz a honvédelem területén.

És bizony, akármennyire is nem tetszik a Honvédelmi Minisztérium vezetésének, nem ők döntik el, hogy a tevékenységük ellenőrzésével foglalkozó parlamenti bizottságnak kik a tagjai és a tisztségviselői. Mint ahogyan a képviselői kérdések feltevése sem a HM kényelmi vagy más jellegű szempontjainak figyelembe vételével történik. Úgyhogy számíthatnak a következő 300 kérdésre is.

Szerző: Demeter Márta