Nem Hankónál és Sesztáknál van a történet vége
Már nem csak beszélnek az elszámoltatásról, hanem el is indult egy folyamat, amelynek első látványosabb állomásai már megjelentek – mondta a KlikkTV Mélyvíz című műsorában Pék Szabolcs politikai elemző. Szerinte a Hankó Balázs és Seszták Miklós körül kibontakozó ügyek jelentősek, de a korábbi évekhez képest még mindig csak a „homokozó szintet” jelentik. A valódi kérdés az, hogy az igazságszolgáltatás eljut-e a rendszer legmagasabb szintjéig.
A mártírszerep mögött ott a felelősség kérdése
Pék Szabolcs szerint a Hankó Balázs körüli eseményeket a Fidesz megpróbálta politikai mártírtörténetté formálni. Úgy látja, a család jelenléte, a parlament előtti jelenetek és a politikus nyilatkozatai együtt inkább politikai kommunikációs akcióként értelmezhetők, mintsem az ügy jogi lényegére adott válaszként. Az elemző szerint ugyanakkor nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a mostani ügyekben szereplő összegek nagyságrendje egészen más dimenziót jelent, mint a korábbi, közismert korrupciós ügyeké.
Seszták esetében a beszélgetésben elhangzottak szerint 11 milliárd forintos összeg szerepel a gyanúban, miközben az elemző egy korábbi, 15 millió forintos korrupciós ügyhöz hasonlította ezt. Szerinte a két nagyságrend közötti különbség miatt félrevezető az a leegyszerűsítés, hogy „ez is lopott, az is lopott”. Pék úgy fogalmazott, hogy a most vizsgált ügyek még nem a rendszer legfelső szintjét érintik: „ez még mindig a homokozó szintje”, és szerinte még nem Lázár János, Rogán Antal vagy Orbán Viktor szintjéről van szó.
Nemcsak a pénzről, hanem a hatalom működéséről is szól
Az elemző szerint Seszták Miklós ügye azért is különleges, mert a pénzügyi vádak mellett a hatalom helyi működéséről is képet adhat. A beszélgetésben szóba került az a történet is, amely szerint Kisvárdán egy pizzafutár attól tartott, hogy problémája származhat abból, ha egy ellenzéki pártnak szállít ételt. Pék szerint, ha egy ilyen történet valóban megtörtént, az azt mutatja, milyen erős függőségi viszonyok alakulhattak ki egyes térségekben.
A korrupció mértékének megértését szerinte az is nehezíti, hogy az összegek már hétköznapi mércével szinte felfoghatatlanok. Úgy számolt, hogy egy átlagos magyar keresetéből 11 milliárd forint megkereséséhez nagyjából 1500 évnyi munkára lenne szükség. Pék szerint ezért is fontos, hogy a közpénzekkel kapcsolatos ügyeket ne pusztán politikai szlogenek szintjén kezeljék, hanem az állampolgárok számára is érthetővé váljon, milyen nagyságrendekről van szó.
A beszélgetésben szóba került az elmúlt 16 év gazdasági rendszere is. Pék szerint a Fidesz korábbi időszakában a párt gazdasági hátországának kiépítése és a személyes vagyonosodás között idővel eltolódás következett be. Mészáros Lőrinc vagyonának növekedését ennek egyik látványos példájaként említette, ugyanakkor hangsúlyozta: egy esetleges elszámoltatásnál külön kell választani a politikai felelősséget azoktól a vállalatoktól és munkavállalóktól, amelyek önmagukban működőképes gazdasági értéket képviselnek.
A nagy kérdés: meddig jut el az igazságszolgáltatás?
Pék szerint az elmúlt hónapok fejleményei azért fontosak, mert Magyarországon korábban ritkán jutottak el a politikai korrupciós ügyek valódi jogi következményekig. Úgy látja, most már megindult egy olyan folyamat, amelyben gyanúsítások, őrizetbe vételek és vádemelési eljárások is megjelennek. Szerinte azonban a politikai meghallgatások önmagukban nem elegendők: a bizonyítékoknak a nyomozásokban és a bíróság előtt is meg kell állniuk.
A Nemzeti Bank ügye kapcsán az elemző arra hívta fel a figyelmet, hogy a parlamenti meghallgatások politikai és kommunikációs szempontból fontosak lehetnek, de a jogi felelősség megállapítása más szint. Azt is hangsúlyozta, hogy az informális döntési mechanizmusok bizonyítása különösen nehéz lehet, ha egyes utasításoknak nincs írásos nyoma.
Az elszámoltatás szerinte akkor válhat valódi mércévé, ha az ügyek nem húzódnak évtizedekig. Pék arra figyelmeztetett, hogy a korábbi nagy büntetőügyek között több olyan is volt, amelynek jogerős lezárására hosszú éveket kellett várni. Most azt tartja döntőnek, hogy a megindult eljárások eljutnak-e a bírósági szakaszig, és ott megszületnek-e a jogerős döntések. Az elemző szerint a Hankó- és Seszták-ügyek jelentősége éppen az lehet, hogy ezekkel már egy olyan folyamat kezdődhetett el, amelynek következő állomásai a rendszer nagyobb szereplőit is elérhetik.
