Nem kényszerházasság, de nem is szerelem volt a koalíció
Az egykori miniszterelnök, Horn Gyula kórházi ágya mellett döntöttek arról, hogy koalíciót kötnek az SZDSZ-szel – erről is beszélt Szekeres Imre az Egy történelmi kísérletről című konferencián. A Politikatörténeti Alapítvány, a Szociális Demokráciáért Alapítvány és a Táncsics Mihály Alapítvány szervezésében emlékeztek arról, hogy a baloldali pártok harminc éve győztek először Magyarországon szabad választáson. A Politikatörténeti Alapítvány kuratóriumának elnöke elmondta, hogy az elemzők miben tévedtek a legnagyobbat az 1998-as választás előtt.
Az életszínvonal csökkenése, az általános kiábrándulás vezetett az MSZP felértékelődéséhez 1994 előtt – mondta Szekeres Imre, a párt akkori kampányfőnöke. Eleinte Németh Miklós korábbi miniszterelnököt akarták jelölni a pozícióra, de ő még a kampányban való részvételt is elutasította, és maradt Londonban. A kampány utolsó időszakában Horn Gyula és Békesi László között kellett választani: Horn volt a zászló, Békesi a fáklya.
Három nappal az első forduló előtt a miskolci kampányzáró nagygyűlésről hazafelé Horn Gyula súlyos autóbalesetet szenvedett. A kórházi ágya mellett döntöttek hárman – Gál Zoltánnal kiegészülve – arról, hogy elkezdjék a koalíciós tárgyalásokat az SZDSZ-szel. Bár az MSZP a mandátumok 54 százalékával többséget szerzett a választáson, tehát nem volt kényszer a koalíciókötés, de a közvélemény sürgette a koalíció megalakítását, és fontos volt, hogy minél szélesebb támogatottsága legyen egy válsággal szembenéző kormánynak. A korábbi államszocialista rendszer szociális biztonsága utáni vágyat a választók 72 százaléka nevezte meg indokként, amiért az MSZP-t választották: az életük jobbra fordulását várták a párttól. „Nem kényszerházasság, de nem is szerelmi történet volt” – mondta a koalícióról Szekeres.
Az életkörülmények már rövid távon javulni kezdtek. Az 1995-ös stabilizációs csomag hatására a munkanélküliség nem várt mértékben csökkent, 1996-tól évente 10 százalékkal. A következő évtől a reáljövedelmek és a lakossági fogyasztás is növekedésnek indultak.
A társadalmi és a gazdasági tényezők mellett a pszichológiai tényezőknek is van jelentőségük a politikában és a történelemben. Az akkor még önkorlátozó hatalom jelezte, hogy nem csak az egész pályás létezett a politikában. „A politika nem csak a hatalomról szól, hanem mintát is ad az embereknek a mindennapi létezéshez, viselkedéshez, gondolkodáshoz. Ekkor még mindkét oldal képesnek tűnt kölcsönös kompromisszumokra” – emlékezett vissza az egykori frakcióvezető.
1997-re az MSZP visszaszerezte korábbi támogatottságát, fő ellenfele pedig a szélsőjobboldali, populista nézeteket hangoztató Kisgazdapárt lett. Novemberben, a kampány kezdetén szembesült azzal az MSZP, hogy nincs válaszuk az SZDSZ meggyengülésére, de az elemzők így is biztosnak tartották az abszolút többség megszerzését. Az első fordulóig ezért nem kampányolt agresszív hangnemben a párt.
Az első forduló az MSZP 32,25 százalékos győzelmét, az SZDSZ támogatottságának a felére csökkenését hozta. Az egyéni választókerületekben is az MSZP fölénye érvényesült: 176-ból 113-ban nyertek. Az SZDSZ gyenge eredménye mégsem garantálta a kormányzás folytatását, ezért a szocialisták kudarcként, a Fidesz győzelemként értékelte a választási eredményeket. „A két forduló közötti kampány tervével nem értettünk egyet, ezért lemondtam a kampányfőnöki pozícióról – ezt nem hoztuk nyilvánosságra, mert az rontott volna a párt megítélésén” – emlékezett vissza Szekeres. A párt határozott karakterének hiánya nem volt vonzó a fiatalok számára, ezért az ő körükben nem tudták megszerezni a szavazatok többségét.
Az SZDSZ végül kivonult a küzdőtérről, és helyi szinten sem volt hajlandó együttműködni az MSZP-vel. Orbán Viktor pedig először egyesítette a politikai jobboldalt, megvalósítva a későbbi „Egy a tábor, egy a zászló” koncepcióját. Ahogy Tölgyessy Péter – az SZDSZ egykori elnöke, akkor már politikai elemző – mondta: az MSZP nem veszítette el a választásokat, de ellenzékbe került, a végeredmény néhány ezer szavazaton múlt. „Ezt a kísérletet lassan elismeri a társadalmi emlékezet sikeresként, a Gyula-bérlet pedig a baloldali kormányzás jelképévé vált” – idézte fel az egykori frakcióvezető.
