„Nem kizárt, hogy a Kreml komoly kompromittáló anyaggal rendelkezik Orbánról”
„Gulyás, vagy kommunizmus – Orbánnak hamarosan döntenie kell” – ezzel a címmel közölte a Die Welt Alexander J. Motyl elemzését.
A Rutgers egyetem politológia-professzora a jobboldali konzervatív német lapnak írott cikkében rámutatott: az Egyesült Államok és az EU elvesztette a türelmét Orbán Viktorral szemben, aki autokrata vezetési stílusával szégyent hoz a partnereire. Putyinra és Hszire talán jó benyomást gyakorol, ha valaki persona non grata, de sok magyart elidegenít, és a Nyugatot rákényszeríti, hogy tegyen valamit.
Kádár János kommunista vezető az 1956-os forradalomra puhább rezsimmel válaszolt, amely gulyáskommunizmus elnevezéssel vált ismertté. Orbán Viktor a kelet-európai és a volt szovjet köztársaságokban lezajlott színes forradalmakra olyan rezsimmel válaszolt, amely kiérdemli a „gulyásdiktatúra” elnevezést.
A szerző ismertette a gulyáskommunizmus főbb komponenseit, és megállapította: ezek az intézkedések viszonylag nyitottabb és jobb módú társadalommá tették Magyarországot, amely nem meglepő módon, a kelet-európai államok közül elsőként adta fel a kommunizmust.
„A gulyásdiktatúra messze van attól a fasizmustól, amelyet Benito Mussolini támogatott volna. Bár a jelek szerint Orbán életfogytig tartó hatalomra tör, és azt reméli, hogy valami férfiasságot és karizmát sugároz, de nyilvánvalóan nem egy Mussolini – legalábbis még nem” – írta a szerző.
Ugyanakkor Orbánnak revansista törekvései vannak például Romániában és Ukrajnában. Manipulálja a történelemírást, hogy népe nagyságát hangsúlyozza, illiberális befolyást gyakorol a sajtóra, a választásra és az igazságszolgáltatásra. Igyekszik szoros kapcsolatokat ápolni olyan nyíltan önkényuralmi államokkal, mint amilyen Putyiné és Erdogané – miközben becsmérli és rágalmazza az uniót.
A szovjet vezetők fogcsikorgatva fogadták el Kádár engedményeit, mert az alternatíva – egy tömegfelkelés – elfogadhatatlan lett volna. Orbán barátai Moszkvában és Pekingben – és Mar-a-Lagóban? – alighanem maguk közül valónak tekintik őt, de nem minden fenntartás nélkül. „Végtére is Orbán egyértelműen megalomániás, és a fivéreit könnyen őrült tervbe sodorhatja” – írta a szerző.
Másrészt mind Putyin,mint Hiszi nagyra értékeli Orbán EU- és NATO-ellenes magatartását, és azt, ahogyan erősíti az egység hiányát a két szervezetben.
A dörzsölt Orbán úgy akarja enni a gulyását, hogy az étel közben megmaradjon. Láthatólag gyűlöli az EU-t, és mindent, amit az képvisel, miközben nagyon is szívesen elfogadja a pénzét. Gyűlöli a NATO-t is, és annak Ukrajnával kapcsolatos politikáját, noha pontosan tudja, hogy a szövetségben való tagság olyan nyomásgyakorló eszközt ad a kezébe, amilyennel egy Magyarországhoz hasonló kicsiny állam enélkül soha nem rendelkezhetne.
Közben mindent elkövet, hogy Oroszországot segítse Ukrajna – legalábbis hosszabb távú – legyőzésében. Az Oroszországgal lezajlott magyar történelem ismeretében azt várná az ember, hogy Orbán Ukrajna oldalán álljon, különös tekintettel arra is, hogy Ukrajna teljes megszállása nyomán közös orosz-magyar határ lenne.
Sokan azt gyanítják, hogy Orbán nem csak egyszerűen Putyin készséges haverja. „Nem kizárt, hogy a Kreml komoly kompromittáló anyaggal rendelkezik Orbánról, és ezzel késztette arra, hogy öngyilkos módon Moszkvával szövetkezzen” – írta a szerző.
„Orbán szerencsétlenségére a gulyásdiktatúra odahaza egy ideig ugyan sikeres lehet, de külföldön teljesen reménytelen vállalkozás. Sok magyart ez elidegenít, erősíti az ellenzéket, és rákényszeríti a Nyugatot, hogy tegyen valamit a porcelánboltban forgolódó magyar elefánt ellen” – hangsúlyozta a szerző.
Kádár utódai felismerték, hogy vagy gulyás, vagy kommunizmus, és 1989-ben az előbbit választották. Előbb-utóbb Orbánnak is választania kell – írta Motyl.
