Nem rossz Magyarország 57. helye a leggazdagabb országok rangsorában, de azért ez több sebből is vérzik

Magyarország a világ 190 országa közül az 57. leggazdagabb az IMF által, az idén egy főre jutó várható gazdasági teljesítmény, azaz GDP/fő alapján készített rangsor szerint – szúrta ki az Index, kiemelve egyebek között azt, hogy e mutató alapján Románia, Lengyelország és Horvátország mögöttünk van, megelőz viszont minket Szlovénia és Szlovákia.

A Valutaalap által készített rangsorból (ami itt található), illetve a részletes magyar adatokból (ami itt) kiderül, hogy szemben a listavezető Luxemburggal, ahol az egy főre jutó bruttó hozzáadott érték az idén csaknem 129 ezer dollár lesz, az 57. Magyarországon éppen csak meghaladja a 20 ezer dollárt. Az egy főre jutó GDP alapján Írország a világ második leggazdagabb országa 107 ezer dollárral, majd Svájc követi majdnem 94 ezer dollárral. Nem meglepő módon a leggazdagabb országok többsége Európában és Észak-Amerikában található, miközben az emberek Afrikában a legszegényebbek.

Az eredmény első olvasatra igen ellentmondásos, hiszen az ember napi tapasztalata ellentmondani látszik ennek, még az ország leggazdagabb részén, a fővárosban élőknek és mozgóknak is, hát még azok számára, akik napi rendszerességgel találkoznak a valós magyarországi életkörülményekkel. Felcsuti Péter, a Bankszövetség korábbi elnöke pedig jól ismeri a szegény(ebb) vidéket is, már csak azért is, mert a Polgár Alapítvány az Esélyekért és a Kiútprogram egyik alapítójaként a vidéki – észak-kelet magyarországi – településeken mélyszegénységben élőknek segít a kitörésben, abban, hogy regisztrált őstermelővé vagy vállalkozóvá válva, a munkájukkal ki tudjanak törni és képesek legyenek biztosítani a megélhetésüket („Hálót adunk, nem halat!”). Nem véletlen, hogy Felcsuti Pétert kerestük meg az IMF rangsora kapcsán. 

Ő azonban kiemelte, hogy az egy főre jutó GDP alapján készített listát nem lehet összehasonlítani azzal, hogyan élnek az emberek. Az olyan lenne, mintha az almát a körtével vetnénk össze. Azt pedig részletesen megindokolta, hogy miért tartja a GDP-t önmagában véve nagyon elnagyolt, torz mutatónak, olyannak, amit csak jobb híján használnak, aminél pontosabbat is tudnának alkalmazni.  

Elsőként – kezdte – semmit sem mond a fogyasztásról, csak arról ad képet, hogy mi termelődik meg egy adott országban. A termelés és a fogyasztás pedig nyilvánvalóan nem ugyanaz – mutatott rá.  

A második érve, hogy a GDP egy bruttó szám – mondta, egy példával illusztrálva, mire gondol. Ha felépítenek öt stadiont az éppen úgy ötször jelenik meg a GDP-ben, mintha ugyanazt a stadiont ötször húzzák fel. 

Emellett ez a mutató semmit nem mond a fenntarthatóságáról, arról, hogy milyen típusú az adott termelés hatása a környezetre. Egy extrém esettel is illusztrálta mondandóját: ha egy beruházás teljesen kipusztítja, elfogyasztja a társadalom alól az erőforrásokat, az ugyan nagy GDP-t mutat ki, de azt nem, hogy öt év múlva összeomlik miatta a gazdaság.

Negyedszer: a GDP nem mond semmi az egyenlőtlenségekről – szögezte le. Arról pedig végképp nem árul el semmit sem, hogy milyen a társadalom egészségi állapota, képzettsége, az oktatás helyzete stb.

Egy ötödik érve is van Felcsuti Péternek, hiszen a GDP-mutató nem árulkodik arról, hogy ki termeli azt meg, s hogy mit kezd a megtermelt javakkal. Nem mutatja meg például, hogy a külföldi befektető kiviszi-e az országból vagy itt hagyja. S így nem kapunk képet általa arról sem, hogyan oszlik meg a jószág, a vagyon. 

A GDP legkomolyabb problémája, hogy tényleg nem mond semmit a háztartások fogyasztásáról – állapította meg végezetül. Még akkor sem, ha – említett egy példát – az autógyárak dübörögve termelnek, s annak eredményeképpen valamicske jut ebből a dübörgésből a számukra is.

A rangsor tehát torz, az abban elfoglalt 57. hely pedig azért nem olyan nagy szám – szögezte le Felcsuti Péter. Amúgy is, Magyarországot a fejlett országok közé sorolják, nem véletlenül tagja a legfejlettebb ipari államokat tömörítő OECD-nek.