Nem rossz Magyarország 57. helye a leggazdagabb országok rangsorában, de azért ez több sebből is vérzik
Meglehetősen jól hangzik, hogy Magyarország a világ 57. leggazdagabb országa, ami nem is rossz helyezés, de ez a rangsor torz, több oknál fogva sem pontos mérőszámon alapul – mondja Felcsuti Péter. A Bankszövetség korábbi elnökét a Nemzetközi Valutaalap által az idei évre prognosztizált – az egy főre jutó GDP alapján készített rangsorban elfoglalt – helyünkről kérdeztük. A közgazdász, aki az utóbbi években már főleg a szegénységben élőket célzó jótékonysági munkájára koncentrál, a Hírklikknek részletesen meg is indokolta, miért tartja torznak a rangsort. Ugyanakkor a tevékenysége, az országjárása közben szerzett tapasztalatait nem tartja észszerűnek összevetni ezzel listával, mondván: az olyan lenne, mintha az almát akarnánk összehasonlítani a körtével.
Magyarország a világ 190 országa közül az 57. leggazdagabb az IMF által, az idén egy főre jutó várható gazdasági teljesítmény, azaz GDP/fő alapján készített rangsor szerint – szúrta ki az Index, kiemelve egyebek között azt, hogy e mutató alapján Románia, Lengyelország és Horvátország mögöttünk van, megelőz viszont minket Szlovénia és Szlovákia.
A Valutaalap által készített rangsorból (ami itt található), illetve a részletes magyar adatokból (ami itt) kiderül, hogy szemben a listavezető Luxemburggal, ahol az egy főre jutó bruttó hozzáadott érték az idén csaknem 129 ezer dollár lesz, az 57. Magyarországon éppen csak meghaladja a 20 ezer dollárt. Az egy főre jutó GDP alapján Írország a világ második leggazdagabb országa 107 ezer dollárral, majd Svájc követi majdnem 94 ezer dollárral. Nem meglepő módon a leggazdagabb országok többsége Európában és Észak-Amerikában található, miközben az emberek Afrikában a legszegényebbek.
Az eredmény első olvasatra igen ellentmondásos, hiszen az ember napi tapasztalata ellentmondani látszik ennek, még az ország leggazdagabb részén, a fővárosban élőknek és mozgóknak is, hát még azok számára, akik napi rendszerességgel találkoznak a valós magyarországi életkörülményekkel. Felcsuti Péter, a Bankszövetség korábbi elnöke pedig jól ismeri a szegény(ebb) vidéket is, már csak azért is, mert a Polgár Alapítvány az Esélyekért és a Kiútprogram egyik alapítójaként a vidéki – észak-kelet magyarországi – településeken mélyszegénységben élőknek segít a kitörésben, abban, hogy regisztrált őstermelővé vagy vállalkozóvá válva, a munkájukkal ki tudjanak törni és képesek legyenek biztosítani a megélhetésüket („Hálót adunk, nem halat!”). Nem véletlen, hogy Felcsuti Pétert kerestük meg az IMF rangsora kapcsán.
Ő azonban kiemelte, hogy az egy főre jutó GDP alapján készített listát nem lehet összehasonlítani azzal, hogyan élnek az emberek. Az olyan lenne, mintha az almát a körtével vetnénk össze. Azt pedig részletesen megindokolta, hogy miért tartja a GDP-t önmagában véve nagyon elnagyolt, torz mutatónak, olyannak, amit csak jobb híján használnak, aminél pontosabbat is tudnának alkalmazni.
Elsőként – kezdte – semmit sem mond a fogyasztásról, csak arról ad képet, hogy mi termelődik meg egy adott országban. A termelés és a fogyasztás pedig nyilvánvalóan nem ugyanaz – mutatott rá.
A második érve, hogy a GDP egy bruttó szám – mondta, egy példával illusztrálva, mire gondol. Ha felépítenek öt stadiont az éppen úgy ötször jelenik meg a GDP-ben, mintha ugyanazt a stadiont ötször húzzák fel.
Emellett ez a mutató semmit nem mond a fenntarthatóságáról, arról, hogy milyen típusú az adott termelés hatása a környezetre. Egy extrém esettel is illusztrálta mondandóját: ha egy beruházás teljesen kipusztítja, elfogyasztja a társadalom alól az erőforrásokat, az ugyan nagy GDP-t mutat ki, de azt nem, hogy öt év múlva összeomlik miatta a gazdaság.
Negyedszer: a GDP nem mond semmi az egyenlőtlenségekről – szögezte le. Arról pedig végképp nem árul el semmit sem, hogy milyen a társadalom egészségi állapota, képzettsége, az oktatás helyzete stb.
Egy ötödik érve is van Felcsuti Péternek, hiszen a GDP-mutató nem árulkodik arról, hogy ki termeli azt meg, s hogy mit kezd a megtermelt javakkal. Nem mutatja meg például, hogy a külföldi befektető kiviszi-e az országból vagy itt hagyja. S így nem kapunk képet általa arról sem, hogyan oszlik meg a jószág, a vagyon.
A GDP legkomolyabb problémája, hogy tényleg nem mond semmit a háztartások fogyasztásáról – állapította meg végezetül. Még akkor sem, ha – említett egy példát – az autógyárak dübörögve termelnek, s annak eredményeképpen valamicske jut ebből a dübörgésből a számukra is.
A rangsor tehát torz, az abban elfoglalt 57. hely pedig azért nem olyan nagy szám – szögezte le Felcsuti Péter. Amúgy is, Magyarországot a fejlett országok közé sorolják, nem véletlenül tagja a legfejlettebb ipari államokat tömörítő OECD-nek.
