Egy hírhamisító titokzatos utazásai
Az elmúlt, nem egészen egy év alatt legalább négyszer utazott Kínába, az Egyesült Államokba és Vietnámba Papp Dániel, a Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap (ismertebb és megjegyezhetőbb nevén: MTVA) vezérigazgatója. Az adófizetők pénzéből működő MTVA vezetőjének költséges kiruccanásairól Hadházy Ákos független képviselő szeretett volna megtudni részleteket, ám a közmédia elzárkózott a válaszadástól. Az indoklások között néhány meglepő, mondhatni, szürreális mondat is szerepelt
Papp Dániel vezérigazgató 2024. november 21. és november 30. között Kínába, 2025. február 24. és március 5. között ugyancsak Kínába, 2025. április 3. és április 11. között az Egyesült Államokba, 2025. június 20-tól máig ismeretlen időtartamra Vietnámba utazott. Mindez magánügy is lehetne, de nem az, mert a magyar adófizetők évről-évre egyre több pénzt – jelenleg mintegy évi 160 milliárd forintot – költenek az általa vezetett közmédia működésére.
Az MTVA-nak eredetileg az volna a feladata, hogy a magyar embereket hitelesen, magas szakmai színvonalon, és – mindebből következően –, pártatlanul tájékoztassa Magyarország és a világ dolgairól. A közmédia ennek azonban nem tesz eleget, működése kizárólag egyetlen párt, az Orbán Viktor vezette Fidesz érdekeit szolgálja.
Mielőtt rátérnénk arra, hogy milyen indokkal hajtotta el Hadházyt a közmédia, röviden emlékeztetnénk olvasóinkat arra, hogy Papp Dániel személyében egy hírhamisító áll az MTVA élén, olyan ember, akinek hivatalos, bírósági papírja van arról, hogy karrierjének kezdetén hírt hamisított. Hősünk 2011-ben előre megfontolt szándékkal, aljas indokból manipulált egy felvételt, amelyen a Daniel Cohn-Bendit zöldpárti EP képviselővel készült interjút vágták meg alávaló módon. Az akkor Budapestre látogató Cohn-Bendit azzal vívta ki a magyarországi lakájmédia ellenszenvét, hogy az Európai Parlamentben egy vitában leordibálta Orbán Viktor fejét. Ezt kellett megbosszulni, és az alkalmat a képviselő budapesti látogatása szolgálta. Papp Dániel akkor még kétkezi riporter volt a Nemzeti Együttműködés Rendszerében, s tett fel kérdéseket Daniel Cohn-Benditnek. A tévénézők mindebből azt a végeredményt láthatták, hogy Papp megkérdezi Cohn-Benditet: szerinte a kiskorúak szexuális bántalmazása demokratikus értéknek számít-e, mire a zöld képviselő faképnél hagyta a stábot.
Ez jött le a magát pártatlannak, szakmailag magas színvonalúnak mondó közmédia képernyőjéről. Csakhogy porszem került a gépezetbe, mert az Index – az akkori, igazi – birtokába került a teljes, vágatlan felvétel. Amelyből kiderült, hogy Cohn-Bendit az interjú előtt közölte az őt kérdező sajtómunkásokkal: fél órája van a beszélgetésre, utána mennie kell. Így is történt, válaszolt minden kérdésre, majd a harminc perc leteltével elköszönt.
Ezt a két végpontot „kötötte össze” Papp Dániel és csapata oly módon, hogy feltették a riportalanynak a kérdést, majd mellé szerkesztették, amint távozik. Vagyis a gyanútlan, a közmédia módszereit nem ismerő nézőnek úgy tűnhetett, mintha a riportalany a kérdés hallatán otthagyta volna a stábot. Jobb helyeken Papp Dánielt és csapatát egy ilyen „csíny” után páros lábbal rúgják ki a médiából, ám hősünk ehelyett gyorsan araszolt felfelé a szamárlétrán, mindig magasabbra jutott, s jelenleg az MTVA vezérigazgatója.
Nos, egy ilyen személy által vezetett cég tagadta meg a válaszadást Hadházy Ákos független képviselőtől, aki egyébként nem a saját kíváncsiságát szerette volna kielégíteni, hanem – akárcsak a valódi sajtó munkatársai – a nyilvánosság képviseletében kérdezte az illetékeseket. Közmédiáék szerint azonban, ha válaszolnának a nekik feltett kérdésekre, az üzleti titkot és személyiségi jogot sértene, megnehezítené a jövőbeni döntéshozatalt, és a kért adatokat amúgy is tíz évre titkosították.
Hogy miért kellett az utazásokat tíz évre titkosítani és ez mennyire volt jogszerű, arra feltehetőleg egy bírósági ítélet után fény derül. Az is véleményes, hogy milyen jövőbeni döntéshozatalt nehezítene meg, ha az emberek megtudnák, hogy Papp vezérigazgató és ki tudja hány főből álló csapata milyen ügyekben tárgyalt a hazánktól távol eső országokban, és ezek a minden bizonnyal halaszthatatlanul fontos utazások milyen költséggel jártak.
Vagyis itt is az van, mint sok más esetben: hülyének nézik a magyar embereket. Utóbbiaknak az a dolguk, hogy kifizessék a külföldre utazó hivatalosságok repülőjegyeit, szállodáját, kellő mennyiségű költőpénzt biztosítsanak a számukra, mert nagyon zsenánt lenne, ha Papp Dánieléknek holmi olcsó önkiszolgáló étteremben kellene elkölteniük szerény ebédjüket és vacsorájukat. A magyar adófizetőknek nincs közük ehhez. Nekik mindössze az a dolguk, hogy odaadják a pénzt – a már említett évi 160 milliárd forintot – az illetékes nertársaknak. Tessék, mondják a magyar adófizetők, vegyétek és vigyétek, nekünk nem kell, marad nekünk így is épp elég, ha meg mégsem, majd még a mostaninál is jobban összehúzzuk magunkat. Ne törődjetek semmivel, kedves Papp Dániel, a fő, hogy ti jól érezzétek magatokat ebben az egyre kevésbé élhető, kilátástalanná váló országban.
