Történelmi lecke Orbánnak: nem Brüsszel verte le az '56-os forradalmat
Álltunk a szabadságról elnevezett téren, arccal az amerikai követség épülete felé és több ezren kiabáltuk lelkesen a szánkba adott épületes magvasságokat. „Inkább ma legyünk aktívak, / mint holnap radioaktívak” skandáltuk a szöveget. És egy másik, akkoriban igen trendinek számító kétsorost: „Inkább tüntessünk az atombomba ellen, / mint hogy ő minket eltüntessen.” Miénk volt a tér és azt hittük, hogy miénk a világ.
Jó volt hinni, hogy az élet egyszerű. Vannak a jók és vannak a rosszak. (Sorosról, Brüsszelről, elhibázott szankciókról, idegen érdekeket szolgáló politikai poloskákról akkor még nem volt szó.) 1967 volt, és javában zajlott a vietnami háború. 16 évesek voltunk, másodikos gimnazisták, és halálosan biztosak abban, hogy mindenben igazunk van.
Mi voltunk a békeviselt nemzedék, de eszünkbe sem jutott, hogy majdan békemeneten masírozzunk. Sütött a Nap, a tüntetés miatt néhány iskolai óra elmaradt, előttem a tömegben pedig egy szép, hosszú hajú lány állt. Kereknek tűnt a világ.
Azután egyszerre csak érdekes dolgok történtek. Miközben javában skandáltuk a fentebb idézett rigmusokat, kövek kezdtek repülni a követség felé. Néhány ablak rögtön be is tört, a személyzet erre gyorsan lehúzta a redőnyöket. Ekkor a tömegből fél téglák és vasdarabok repültek az épület felé. Természetesen a redőnyök is összetörtek.
Óvatosan körülnéztem: kik azok, akik dobálnak?
Egy velem egykorú fiúkból álló társaság hajigálta a köveket a követség felé, néhányukat személyesen ismertem: két évvel korábban még iskolatársaim voltak az általánosban. Ők voltak a suliban a balhés gyerekek: verekedtek, loptak, randalíroztak. Most ott dobálóztak mellettem a béketüntetésen. Arra gondoltam, hogy ha ők is itt vannak, akkor én hogyan kerülök ide?
Tanulság nincs, nem is azért írtam, inkább csak úgy eszembe jutott 1956 kapcsán. Leszámítva a mindig, mindenhol a balhét keresőket, a bajkeverő hőzöngőket, a többség akkor is normális Magyarországot akart.
A helyzet mára csak annyiban változott, hogy az ország mostani urai Brüsszelt tekintik bajaink okozójának és ezért ellenségnek. Pedig az akkori jelszó – ruszkik haza! – ma is érvényes. Most nem Magyarországról, hanem Ukrajnából kellene kivonulniuk.
