Nemzeti Választási iroda: Harmadik típusú szivárgások
Jó tudni, hogy Magyarországnak olyan Nemzeti Választási Irodája van, ahonnan semmilyen adat nem szivárog ki idő előtt. Sokkal rosszabb volna, ha a Pálffy Ilona vezette társaságról olyan kép alakulna ki az emberekben, hogy együttműködnek a regnáló hatalommal, elfogultak az irányába, és lakáj módjára kiszolgálják.
Szerencsére szó sincs ilyenről, és bizonyára máshol kell keresni az okát, hogy vasárnap este 9 óra tájban a kormányhoz igen közeli Magyar Nemzet megszerezte azokat az információkat, amelyeket aztán folyamatosan szivárogtatott a nyilvánosságnak. Tette mindezt úgy, hogy bár a részvételi adatokat is csak este 11 órára ígérték, a kormánypártivá visszavedlett lap már az eredményekhez is korábban hozzájutott.
Amint azt a Hírklikk egy másik kiváló cikkében olvashatják, a Nemzeti Választási Iroda szóvivőjének tájékoztatása szerint nem tőlük szivárogtak ki az adatok. Ha ők ezt állítják, hinnünk kell nekik, csupa olyan ember dolgozik ott, akik felesküdtek a törvényre, komolyan veszik a hivatásukat és eszük ágában sincs megszegni a szabályokat. (A tavaly áprilisi országgyűlési választáson történt szerverhiba is csak véletlen lehetett, emberi mulasztás nem történt, mindenki vétlen a dologban.).
A Magyar Nemzetet persze hiába is keresnénk, az újságok nem szokták felfedni az informátoraikat, s vélhetően ugyanolyan cinikus választ kapnánk tőlük, mint 2005-ben és 2006-ban, amikor rendszeresen közöltek az ügyészségről és bíróságról kikerült nyomozati és egyéb anyagokat. Az akkori újságírói érdelődésekre a Magyar Nemzetnél azt a cinikus, pökhendi választ adták, hogy az ominózus anyagokat befújta a szél a postaládájukba.
Hogy csak egyetlen példát említsünk: így volt ez a brókerbotrányban elhíresült Kulcsár Attila esetében is (tényleg, mi van vele?), amikor a kihallgatásáról készült jegyzőkönyvek kerültek a Magyar Nemzet birtokába. Kulcsár Attila szerint nem tőle, illetve ügyvédjétől kerültek ki a sajtóhoz az ügyészségi kihallgatásáról készült jegyzőkönyvek, és érdekes módon az ügyészségségen is ugyanezt állították, márpedig, akárcsak Kulcsár esetében, az ő szavukban sem volt okunk kételkedni.
Az iratokat tehát nem kiszivárogtatták, hanem kiszivárogtak. Bizonyára így történt most is, s ha másként lett volna, az ügy szereplői – Pálffy Ilona, a NVI vezetője, vagy a Magyar Nemzet valamely vezetőállásban lévő munkatársa - már jelezték volna. Érdekességként megemlítjük, hogy a Nemzeti Választási Iroda nem látszott túlságosan bosszúsnak, amiért az információk az ő tudtuk nélkül nyilvánosságra kerültek. Nem tartottak sajtótájékoztatót, hogy kifejezzék rosszallásukat, s legjobb tudomásunk szerint feljelentést sem tettek, hogy kiderítsék, ki lehetett a tettes. Merthogy ne tévedjünk: bűncselekmény történt: megzavarták a választás rendjét, arról nem is szólva, hogy a NVI kötelékéből olyan információkat hoztak nyilvánosságra, amelyek az ő tulajdonukat képezték, s amelyeket csak este 11 óra után kívántak nyilvánosságra hozni.
Ha a Magyar Nemzetnél most büszkék magukra, mert azt gondolják, hogy ügyesek voltak, innen üzenjük nekik, hogy nincs erre semmi okuk. Amit tettek, nem oknyomozó újságírás, de még csak nem is újságírói ügyesség. Egyszerűen arról van szó, hogy beépültek a hatalomba, és elvtelen, tisztességtelen módon kiszolgálják azt.
