Nincs feloldhatatlan ellentét a Tisza és a „Tiszán túli" ellenzék között

A beszélgetés központi témája az volt, hogy miként érhet el kormányváltást az ellenzék. A vendégek szerint a politikai paletta három szereplő köré rendeződik: a kormánypártok, a Tisza Párt, valamint a baloldali-liberális erők, amelyeket Szekeres Imre találóan „Tiszán túliaknak” nevezett. A fő kérdés: a Tisza képes lehet-e önállóan győzni, vagy szükség van taktikai együttműködésre?

A választási rendszer sajátosságai miatt pusztán országos támogatottsági adatokból nem lehet eredményt jósolni. A Szociális Demokráciáért Intézet matematikai modellje szerint a Tisza 106 körzetből 66-ban győzhetne, ha egyetlen párt sem indulna rajta, a Fideszen és a Mi Hazánkon kívül. Ez a listás mandátumokkal együtt 106-107 képviselőt jelent. Ha 3-4 körzetben nem nyer a Tisza, akkor sem nekik, sem a Fidesznek nincs többsége, hanem annak lesz, akivel a Mi Hazánk hajlandó koalícióra lépni. Ez pedig a Fidesz, ezért ez az út nagyon kockázatos – jelentette ki Szekeres Imre. A kulcs az ellenzéki koordináció: néhány körzetben közös jelöltállítással akár a kétharmados többség is elérhető lenne.

Mindkét vendég hangsúlyozta, hogy a választók már „megtanulták” az átszavazást: 46 százalékuk hajlandó lenne külön listára és más párt egyéni jelöltjére voksolni. Ez történelmi arány, amely esélyt teremt az ellenzék számára – ha képes élni vele. Azonban az induláshoz szükséges 71 körzet és a Fidesz rugalmas szabálymódosítási képessége komoly akadályt jelenthetnek.

A beszélgetés végén mindketten hangsúlyozták: idő még van, de az ellenzéknek több forgatókönyvet kell kidolgoznia, mert a Fidesz bármikor módosíthatja a játékszabályokat. A választóknak pedig tudatos döntést kell hozniuk, hiszen – ahogy Lattmann fogalmazott – „ami történik, az többnyire az ő döntésük és felelősségük”.