Nincs más választás, Orbánnak is jóvá kell hagynia a NATO bővítését

Miközben az észak-atlanti szövetség külügyminiszterei az együttműködés erősítéséről és az orosz-ukrán háború következményeiről tárgyalnak Bukarestben, a magyar fővárosban továbbra is blokkolják – vagy ha úgy tetszik: halogatják – a svéd és a finn csatlakozás jóváhagyását. Ráadásul már olyan hangok is megjelentek, amelyekkel igazolni igyekeznek a késedelmet és ennek ürügyén a szövetség létét is megkérdőjelezik.

Balázs Péter azonban arra számít, hogy a következő időszakban a színfalak mögött várhatóan lesznek még olyan akciók, amelyek rábírják a magyar és a csatlakozást hozzá hasonlóan akadályozó török kormányt, hogy adják fel kötekedő álláspontjukat. A volt külügyminiszter és uniós biztos úgy fogalmazott, már eddig is voltak figyelmeztetések és ezek egyre csak gyűlnek, végül pedig csak „betelik a pohár” és akkor már nem látszik értelme az ilyesfajta konfliktus-keltésnek. Arra a kérdésre pedig, hogy meghátrálhat-e Magyarország és személy szerint Orbán Viktor, csak annyit mondott: „nincs más választása”.

A professzor emlékeztetett rá, aki egy picit tud számolni, az láthatja, máris késedelmet okozott, hogy Budapest és Ankara még nem hagyta jóvá a csatlakozási kérelmet. Vagyis nincs igaza a magyar miniszterelnöknek, aki a múlt héten – a visegrádi négyek kassai csúcstalálkozóján – azt mondta, az érintetteknek egyetlen perc késedelmet sem okozott a felvétel hátráltatása. Balázs Péter felidézte, hogy sokan találgatják, mi az oka a magyar halogatásnak, de nincs rá semmilyen észszerű magyarázat. A leginkább valószínű, hogy Orbán Viktor – szokásához híven – ezt a témát is zsarolásra próbálja használni. Akkor engedné el, ha maradéktalanul megkapná az európai uniós pénzeket, ráadásul feltételek nélkül. (Miután pedig a finn miniszterelnöknek küldött üzenetében Orbán ezt a feltételezést cáfolta, nyilván lehet benne valami – a szerk.). Csakhogy hosszú távon a transzatlanti térségben nem szokták honorálni az ilyen eszközöket, ellenkezőleg, inkább felbőszíti őket. Mint a volt külügyminiszter mondta, lehet persze időt húzni, kellemetlenkedni, vagy ahogy Orbán Viktor fogalmazott, „a botot a küllők közé dugni”, de ez hosszabb távon nem kifizetődő. Nem valószínű tehát, hogy a magyar vezetés ezzel eléri, hogy az unió hunyjon szemet például a jogállamiság sorozatos megsértése felett, és így mindenféle feltétel nélkül folyósítsa az ígért forrásokat

Eközben persze nem szünetel a magyarázatok, sőt az ideológiák gyártása arról, miért is indokolt a jelenlegi magyar álláspont. Már olyan vélemények is elhangzottak, hogy Svédország és Finnország csatlakozása biztonsági kockázatot jelentene Európa számára. Amire Balázs Péter úgy reagált, hogy azon lehet spekulálni, ha nő a szövetség területe a két országgal, akkor nagyobb az esélye annak, hogy netán megtámadják. A washingtoni szerződés 5. cikke szerint pedig ilyen esetben valamennyi tagállam felsorakozik a megtámadott ország védelmére. Ám az is tény, hogy két gazdag és katonailag jól felfegyverzett hadsereggel rendelkező országgal bővülne a szervezet. Mindkettőnek kitűnőek a fegyverei, hiszen Svédország exportál is Gripen vadászgépeket, az ötmilliós Finnország pedig megmutatta, hogy még az óriásokkal is szembeszáll, hiszen az emlékezetes szovjet-finn háborúban a szovjetek rettegtek a finnektől, hiszen változatos módon, partizánakciókkal tudták ellenőrzés alatt tartani a határ egy részét. A volt külügyminiszter hozzátette, a szövetség erősödése inkább elriasztaná az oroszokat, semmint akcióra késztetné. Ha a két északi állam mellett Moszkva ott látja a NATO közös védelmi erejét, akkor százszor is meggondolja, mit tesz. Egyúttal emlékeztetett rá, hogy az oroszok napjainkban is vigyáznak, nehogy konfliktusba keveredjenek. Legfeljebb odáig mentek el, hogy súrolták a provokáció határát, tehát vadászgépek, vagy tengeralattjárók érintették a NATO területét, de arra figyeltek, nehogy kiváltsanak ellenlépéseket.

A kormányhoz közeli magyar elemzők odáig is elmerészkedtek, hogy felvetették, fel kellene oszlatni a NATO-t, mert csak az amerikai érdekeket szolgálja ki. A professzor erre egyetlen szóval reagált: „szamárság”. A NATO-ra az Ukrajna elleni agresszió után még nagyobb szükség van, mint korábban, tehát elképzelhetetlen a világ nélküle. A legnagyobb tagállamok – főleg az Egyesült Államok – persze meg tudnák magukat védeni egyedül is, de a többség mindenképpen rászorul a szövetség védelmére és köztük van Magyarország is. Aki tehát felveti a megszüntetést, az Oroszország álláspontját képviseli. Moszkva próbálja ugyanis elérni, hogy a transzatlanti világ egyoldalúan mondjon le az önvédelemről.