Nincs miről, nincs miért, nincs is mivel
A helyzet már réges-régen egyértelmű: a Fidesszel demokratáknak egyszerűen nincs értelme beszélniük. Ez az alapprobléma a mai „parlamenttel” is.
Mióta nem kapnak kérdéseikre tisztességes vagy akár csak valamennyire emberi választ? Vagy egyáltalán: választ? – lásd: „boldog karácsonyt”…
Mióta „támadnak rá a nemzetre”, mióta vannak „Soros György fizetési listáján”..? Kövér László nemrég kitagadta a társadalom nagyjából felét a fideszes „nemzetből” – bocsánatkérés persze nem volt, de ha lett volna, akkor sem ért volna semmit.
Mióta már, hogy „az elmúlt nyolc évre” hivatkoznak, ráadásul hazug, gyalázkodó módon, bármiről legyen is szó?
Röviden: a Fidesz megteremtett magának egy nyelvet, amelynek lényegében semmi köze a valóság ama csekély részéhez, amely a bűnszervezet vezetőinek kobakján kívül van… Ám az ellenzék makacsul úgy tesz, mintha lehetséges és érdemes volna reagálnia a fideszes handabandázásokra. És bár mind gyakrabban szabadulnak el az ellenzéki indulatok, azért alapjában véve, a „kellő tisztelettel” beszélnek a „kormánypártiakkal”…
Vegyük példának Orbán péntekenkénti, hibbantnak tűnő – minden bizonnyal az is –, de jól kiszámított „igehirdetéseit”. Legutóbb például ezzel fejezte be mondókáját: „Minden magyar – szerintem – jobban érzi magát a bőrében”. Kérdezhetnénk: azok a haldoklók is, akiket kiraktak a kórházakból? És az orvosok, ápolók is, akiknek el kell viselniük, hogy a Generalissimus szolgája, Kásler szerint, ők tehetnek mindenről? És a pedagógusok is, Nat-ostul, mindenestül? És az egyetemi oktatók meg a diákok, akiknek intézményét „átszervezik”, einstandolják..? Az ellenzéki önkormányzatok lakossága is, amelyektől területeket és adókat rabolnak el? A transzneműek is, akikkel Semjén a kormány nevében csak úgy, szórakozásból ocsmánykodott? A munkanélküliek, a rokkantak stb. is..?
Hát a cigányok? Amikor nem átall a hatalom, a NER gyöngyöspatázni, és náci-nyilas tüntetőket Budapestre ereszteni? Amikor maga Orbán különbözteti meg őket – bár teljesen őrült, értelmetlen szóhasználattal – a „bennszülöttektől”, és ezzel lényegében kitagadja őket a teljes jogú magyar állampolgárok köréből?
És a végtelenségig folytathatnánk a kérdések sorát.
Vegyük csak a budapesti náci-nyilas tüntetés botrányos „rendőri biztosítását”, és az egészre adott fideszes válaszokat.
Maga Orbán annyit mondott, hogy „zajlik az élet Magyarországon”… Hollik persze – nyilván megbízásból, hiszen egy szóvivőnek vagy „kommunikációs igazgatónak” nincsenek saját gondolatai, de ha volnának is, titkolnia kell – békés, kegyeleti aktusról szólt, és Karácsonyra rontott, amiért „nácizott”.
Vagy nézzük a demokráciagyilkos „nemzeti konzultációt”, ezt a gyalázatot, amelyet ki tudja, hányszor fog még a kormány elővenni: Hollik kifogásolja, hogy a baloldal máris támadja „ezt a bevált eszközt”; azt, hogy a „magyar emberek dönthetnek az életüket befolyásoló kérdésekről”…
Orwelli nyelv ez, annak is a legtökéletesebb fajtája; az értelmes gondolat, a valósághoz kapcsolódás nélküli kacsabeszél: bármilyen jelentése lehet, ami azon alapul, hogy a Pártnak mindig igaza van.
A neten az alábbiak olvashatók az 1984-ről:
Az 1984 egy közeli jövőben elhelyezett disztópia, amely a totalitárius marxista pártállami diktatúrát mutatja be, kiteljesedéséhez közeli állapotban. Az 1984-univerzum jellemzői:
§ Bálványimádás jellegű, absztrakt személyi kultuszra (Nagy Testvér) épülő totális diktatúra.
§ Elitista, az embereket három, határozottan elkülönülő kasztba soroló, piramisszerkezetű társadalom (Belső Párt, Külső Párt, Proletariátus).
§ Tömeg- és önhipnózis segítségével egy „duplagondol" nevű, folyamatos disszociatív tudatállapot fenntartása a párttagokban.
§ A párttagok 24 órás, kikerülhetetlen megfigyelése a telekép nevű, televízióhoz hasonló, ám képet és hangot mindkét irányba közvetítő, kikapcsolhatatlan készülék révén („Nagy Testvér szemmel tart").
§ A gondolkodás szabályozása, a helytelen gondolat kriminalizációja – sőt, a helytelen gondolat az egyetlen bűn (gondolatbűn).
§ A múlt eltörlése (a valós múlté), ideértve még a pártállam uralma alatti közeli múltat, akár a tegnapi napot is; fiktív múlt létrehozása és a tudatba beültetése duplagondol segítségével.
§ Mesterségesen előidézett és fenntartott szegénység, nyomor, tehetetlenség, kiszolgáltatottság, a pártállam valódi technológiai fejlettségének elrejtése az emberek nagy része elől (ideértve még a nem illetékes párttagokat is).
§ Végtelen háború felváltva hol az „Eurázsia", hol a „Keletázsia" nevet viselő szuperhatalmak ellen.
§ Nyelvrontás, szópusztítás az önkifejezés korlátok közé szorítása végett,
§ A szellemi termékek ipari termékké silányítása, regény- és versíró gépek használata az ún. „prolitáp" előállítása végett.
§ A családi élet leépítése, a természetes férfi-női kapcsolat, a normális szexuális magatartás kriminalizálása.
§ Gyermekkori agymosás; az oktatási-nevelési rendszer első számú célja engedelmes, a rendszerbe jól illeszkedő alattvalók formálása a gyerekekből.
Meggyőződésem szerint – talán a szerző szándékától némileg függetlenül is – a regény nem csupán a marxizmusra hivatkozó pártállam, hanem lényegében mindenféle önkény, diktatúra természetét írja le. Olvassuk el a fenti szöveget egyszer, kétszer, háromszor, és gondolkodjunk: ugyan merre halad Orbánia..? Vajon meddig jutott már el a hatalom például a „prolitáp" előállításában..?
Amíg a Fidesz orwelli kacsabeszéljére reagálunk, reagál az ellenzék, addig a bűnszervezet fogságában vergődik. Új, konszenzuson alapuló nyelvet kell teremteni, a régi megújításával, és új, valódi témákat kell keresni. Kell a Fideszről is beszélni, de nem a Fidesszel, hanem a társadalommal: nincsenek ugyanis a Fidesszel közösen képviselhető demokratikus értékek.
Másképp nem talál az ellenzék kiállni hajlandó és képes közönségre.
