Nincs Szájer-ügy – tényleg csak Nézőpont kérdése
Felzárkózott a Nézőpont Intézet a többi közvélemény-kutatóhoz, elkezdte mérni a baloldali összefogás népszerűségét. Sőt, a kormánypárthoz közelálló, jelentős mértékben közvetetten annak pénzéből élő műhely egyenesen azt jelezte: innen kezdve már nincs is értelme az ellenzéki, egymással szövetséget kötő formációk külön-külön mérésének. Ami, bizonyos mértékben érthető, bár egy ilyen, magát tudományosnak tartó műhelytől elvárható lenne, hogy mindaddig, amíg van arra esély, hogy ez másképp történjen, bemutassa a versengő pártok népszerűségi mutatóit.
A Nézőpont Intézet szándékait azonban más szempontok irányítják. Elsősorban a politikai érdek – mármint a Fidesz politikai érdekei. Ma már jól látható, és ennek nyomairól már mi magunk is beszámoltunk egy-két korábbi írásunkban, hogy a kormánypárt – értsd: Orbán Viktor – három dologra koncentrál a folyamatos, de nem megújuló kampányában: Brüsszelre, Sorosra, és Gyurcsányra. Ennek megfelelően, a Nézőpont is Gyurcsányt helyezi a középpontba, némileg ellentmondva ama állításának, hogy nincs értelme immár a pártokat – az ellenzékieket, kivéve a Fidesszel barátságban lévőket (Mi Hazánk, Iszom, valamint a külön pályán futó Kétfarkú) – külön vizsgálni. Azt írja ugyanis az intézet, hogy „december végére számos baloldali párt jelezte végleges szándékát a Gyurcsány Ferenc vezette DK-val közös lista felállítására, már csak a Jobbik hivatalos csatlakozása várat magára“.
A társaság tehát, még a saját látszatát is félredobta annak érdekében, hogy Gyurcsányhoz köthesse az összes pártot, igyekezvén megfelelni a központi akaratnak. Annak az akaratnak, amely arra apellál, hogy a választópolgárok körében a DK elnöke erősen megosztó politikus, tehát, ha ő vezeti a szövetséget, sokan eltántorodnak, és inkább választanak mást, mint Gyurcsányt. A hatalom oldalán mozgó médiamunkások is ezért Gyurcsányné-znek, amikor Dobrev Kláráról beszélnek. Érdekes módon, egyszer sem olvastam tőlük, hogy Handó Tündét például Szájernéként említették volna, pedig annak valamivel – mostanság – több indoka lenne.
Apropó Szájer: a Nézőpont a most megidézett felmérését december 14-15 között végezte. Saját definíciója szerint „a baloldalhoz kötődő intézetek prognózisával szemben, a Nézőpont Intézet december 14. és 16. között, az Orbán-kormány számára kedvezően alakuló uniós vétózás után készült kutatása nem regisztrált semmilyen trendfordulót a kormánypárt népszerűségében. A Fidesz-KDNP listával a felnőtt népesség 42, az Orbán Viktor miniszterelnökségét elutasító pártok közös listájával pedig 40 százaléka szimpatizál.”
Vagyis: miközben a Nézőpont magát nem sorolja be – például az Orbánt kiszolgáló intézetek közé –, addig a többieket (Publicus, Závecz, Medián), akik az összefogás első helyét mérték, baloldalhoz köthető intézetekként mutatja be. De, ami még ennél is érdekesebb, ha úgy tetszik, leleplezőbb: az intézetnél nem létezik Szájer-ügy. A volt EP-képviselő, a Fidesz egyik alapító atyja az ő olvasatukban és mérésükben nem létező tétel; nem bukott meg, nem csúszott le szinte meztelenül a brüsszeli ereszen, nem lépett ki a pártjából, nem is mondott le képviselőségéről. Mondhatni: teljesen érintetlenül hagyta a választókat, még akkor is, ha a Medián felmérése szerint a lakosság szinte száz százaléka értesült a történtekről. A Nézőpont felmérésében szereplőket hidegen hagyta a szexorgia híre, viszont nagyon is értékelték „az Orbán-kormány számára kedvezően alakuló uniós vétózást”. Ennek megfelelően, trendfordulót sem érzékeltek a kérdezőbiztosok. Azt persze, hogy pontosan mit kérdeztek, nem tudjuk, nem tudhatjuk, de az itt jelzett „tudományos” felmérés alapján lehet róla sejtésünk.
Vagyis nyugodtan levonhatjuk a következtetést: hogy létezik-e egyáltalán Szájer-ügy, az valóban csak Nézőpont kérdése.
