Nyakunkon maradnak az aranyáron vett lélegeztetőgépek?
Sok szempontból tanulságos az a közbeszerzés, amit a Belügyminisztérium Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatósága írt ki lélegeztető gépek beszerzésére szeptember végén.
A katasztrófavédelem nem a lélegeztetőgépekből tavasszal bőségesen bevásárló, erre irgalmatlan összeget sem sajnáló magyar állam számára vett volna még eszközöket, hanem egy uniós tendert bonyolítottak le.
Az EU ugyanis kialakít egy olyan készletet lélegeztetőgépekből, amivel szükség esetén 12 órán belül tagországokat tud megsegíteni. Ezek egy részét Magyarországon, a 2,5 milliárd forintért, uniós finanszírozásban készülő raktárban tárolnák.
Az itthoni raktár feltöltése az EU megbízásából a Belügyminisztérium Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság feladata. A beszerzést 100 százalékban az EU finanszírozza, de ehhez közbeszerzést kellett kiírni.
Vagyis teljesen más a helyzet, mint amikor tavasszal járványpánikban boldog-boldogtalantól vásárolt mindenféle lélegeztetőt az állam, főként a 17 ezer gépet bezsákoló Külgazdasági és Külügyminisztérium.
A hegyekben álló magyar készletnek csak a töredékét tervezte beszerezni az EU a Katasztrófavédelmen keresztül, mindössze 465 darabot. Az a különös helyzet állt elő, hogy mi bőven tudnánk adni a feleslegből (tavasszal 17 ezer darabot zsákolt be a külügy méregdrágán). Éppen a futó közbeszerzéssel egyidőben, októberben a magyar külképviseletek azt a feladatot kapták a minisztérium vezetésétől, hogy próbáljanak meg vevőt találni a feleslegesen bespájzolt lélegeztetők közül 8000 darabra.
Ha a külügy a felesleges gépeivel nem is tudott elindulni a Katasztrófavédelem EU-s tenderén, több olyan cég is jelentkezett, amelyekkel a külügy tavasszal üzletelt. Az EU-s biznisz azonban nem jött össze.
