Nyomkövető rendszerek: csak az nem szökik meg, aki nem akar
Az idén februárban derült ki, hogy 2023. októberében és novemberében két hónapra leállt a rendőrségi nyomkövető rendszer. Ennek következtében azok a háziőrizetben lévő elítéltek, vagy gyanúsítottak, akiknek lábbilinccsel ellenőrizték a mozgásukat, el tudták hagyni a számukra kijelölt területet anélkül, hogy erről az illetékesek tudtak volna. Így szökhetett meg a házi őrizetből például az a Nemes László, akit azzal gyanúsítanak, hogy több rábízott gyereket is megerőszakolt. A férfi letartóztatása előtt edzőként, masszőrként és gondnokként dolgozott a tarpai fociakadémián.
Mindez tavaly ősszel történt, de csak az idén tavasszal derült ki. Az április 11-i kormányinfón a 444 meg is kérdezte Gulyás Gergelyt, hogy valóban leállt-e a nyomkövető rendszer, ám a kancelláriaminiszter azt mondta, hogy nem tud ilyenről. Arról természetesen ő is értesült, hogy többen – köztük az említett Nemes László – megszöktek az említett időszakban, ám ennek okáról nem tudta informálni a sajtót. Az újságírók – nem a kormánypárti média munkatársai – azt is megkérdezték, vajon a történtek miatt lemond-e a belügyminiszter, mire Gulyás azt válaszolta, hogy erről Pintér Sándort kellene megkérdezni. Azóta persze tudjuk a választ: a miniszter a helyén van és arról sincs tudomásunk, hogy az övénél kisebb fejek hullottak volna.
Azt tudni kell, hogy mint a 24.hu-nak nyilatkozó biztonsági szakértő elmondta, a nyomkövető rendszereknek „kétféle alaptípusuk van. Az egyik lényegében egy klasszikus riasztóberendezés, amely csupán azt jelzi, hogy az illető kilépett a területről, ahol a bíróság döntése alapján legálisan tartózkodhat, és számára tiltott zónában van. De akad olyan eszköz is, amely GPS-funkcióval is rendelkezik, tehát helymeghatározásra is képes, vagyis mutatja, hogy az illető épp hol van, illetve merrefelé halad.”
A nyomkövető, amit sokan lábbilincsként ismernek, tehát nem őrzésre, hanem megfigyelésre szolgál. Hasonlóan működik, mint bármilyen más riasztóberendezés, „annyi a különbség, hogy a civil biztonságnál általában tárgyakat, objektumokat védenek a lopás, illetve a külső behatolás ellen. Itt pedig a riasztás célja annak megakadályozása, hogy egy adott személy engedély nélkül elhagyhassa a tartózkodási helyéül kijelölt területet” – tette hozzá a biztonsági szakértő.
Ebből az is következik, hogy a lábbilincs ellenére a fogvatartott bármikor képes elhagyni a számára kijelölt területet. (Más kérdés, hogy az ily módon meglépő személyeket többnyire néhány óra, vagy legföljebb néhány nap alatt elfogják.)
Ez persze nem változtat azon a tényen, hogy – mint az Országos Rendőr-főkapitányság – a 24.hu megkeresésére közölte: aki meg akar szökni, az meg is szökik.
Vannak persze olyan esetek is, amikor nem a fogvatartott rongálja meg, vagy távolítja el magáról a berendezést, hanem olyan módon „válik szabaddá”, hogy meghibásodik a szerkezet. Alapvetően kétféle meghibásodás fordul elő: az egyik esetben, amint azt az autóriasztók esetében is tapasztaljuk, „magától” lép működésbe. A másik ennek épp az ellenkezője, vagyis, hogy a rendszer akkor sem jelez, ha szükség volna rá.
A meghibásodásnak számos oka lehet, külső hackertámadás például, de az is előfordul, hogy a rendszer túlterheltté válik és nincs elég szakember, aki gyorsan kijavíthatja a hibát.
A szakemberhiány tehát nem csak az egészségügyet, valamint a gazdaság más ágazatait sújtja. A nyomkövető berendezéseket üzemeltetők sem bővelkednek felkészült, gyors és hatékony hibajavításra képes mesteremberekben.
