Nyugdíjas fürdő
A verőfényes kedd délelőttön a Széchenyi Gyógyfürdőben voltam. Úsztam és tornáztam egy keveset, ezt követően az élmény medencében szemlélődéssel töltöttem az időt. Takaréklángon üzemel a Szecska. Szemrevételezéssel arra az eredményre jutottam, hogy – eddigi tapasztalataimra is hagyatkozva – a korábbiakhoz képest maximum 10-15 százalékos lehet a forgalom. Külföldiek egyáltalán nincsenek, a látogatók döntő többsége hazai (fővárosi) nyugdíjas. Csönd van, nyugalom; lehet beszélgetni és áztatni a megfáradt végtagokat.
Idilli állapot még akkor is, ha a belépőjegyek árát nem az itthoni jövedelmekhez igazították: a teljes áru, hétköznapra szóló szekrényes belépőjegy: 5.900 forint, ugyanez hétvégére 6.200 forint. Az évente ötezer forintért kiváltott Zsigmondy kártya segítségével 2.900 forintért is beléphetnek a fürdőzők, négy órás időkorláttal. Rendszeres vendégként én is ezt használom. Gyerek- és diákjegy nincs, ahogy nyugdíjas bérletet sem árulnak. A fürdőt egyébként a zárlat alatt rendesen „kipofozták”: a kabinsor felújítva, a medencék csempeborítása szép, a mellékhelyiségek rendben tartottak. Rendkívül jó program ide kilátogatni, megújulva tér haza az ember.
Aztán kora délután rápillantottam a KSH mai gyorstájékoztatójára és rögtön elromlott a kedvem: 2021. áprilisban a fogyasztói árak átlagosan 5,1 százalékkal magasabbak voltak az egy évvel korábbinál. Az elmúlt tizenkét hónapban a szeszes italok, dohányáruk és az üzemanyagok ára emelkedett jelentősen. A fogyasztói árak – márciushoz képest – egy hónap alatt átlagosan 0,8 százalékkal nőttek. A nyugdíjasok esetében az éves átlagos növekedési index 4,7 százalék, az előző hónaphoz viszonyított adat 0,7 százalék.
A nyugdíjak és a nyugdíjszerű ellátások összege 2021. január 1. napjától három százalékkal nőttek, az 53. heti – februárban kifizetett – juttatás további 1,92 százalékot „ér” éves szinten. Ez azt is jelenti, hogyha az infláció továbbra is a most megismert ütemben nő (5,1, illetve 4,7 százalék), akkor az idei emelés és a nagy hangon hirdetett plusz juttatás sem elegendő a pénzromlás ellensúlyozására. Az évközi – várhatóan júliusi – 0,6 százalékos rendkívüli nyugdíjemelés is csak tompítja, de nem kompenzálja a nyugállományúak veszteségét.
Eljátszottam a gondolattal, hogy egy egészséges és fürdőt kedvelő nyugdíjas házaspár – nem társadalombiztosítási alapon – nyáron heti egy alkalommal biztosan szívesen kimenne a Szecskába. Ez havonta 23.200 forintot (8x2.900) kóstál, ami első látásra talán nem tűnik soknak, de a 142 ezres átlagnyugdíj, és a 127 ezres medián nyugdíj (a nyugdíjasok fele ennél kevesebbet, fele pedig többet kap) tükrében szinte megfizethetetlen nagyságrend. Azt is megfigyeltem, hogy a Széchenyiben napozó kortársaim a büfé kínálatára ügyet sem vetnek, majdnem mindenki a „hozott anyagot” (sör, szendvics, üdítő) fogyasztja. Tehát egyetlen kiadási tételként a jegyár szerepel, semmilyen más fizetős szolgáltatásra nem tartanak igényt.
Érdemes egy pillantást vetni a nyugdíjak eloszlására:
A Magyar Államkincstár idei adatai szerint:
- 17 777-en 28 500 forint alatti ellátásban részesülnek;
- 28 981-en 28 500 és 49 999 forint között;
- 532 803-an 50 ezer és 99 999 között;
- 809 879-en 100 ezer és 149 999 között;
- 373 958-an 150 ezer és 199 999 között;
- 220 301-en 200 ezer és 299 999 forint között;
- 31 762-en 300 ezer és 399 999 között;
- 4998-an 400 ezer és 499 999 között;
- 1373-an 500 ezer és 999 999 között;
- 23-an 1 millió és 1 999 999 közötti összeget kapnak;
- 9-en pedig 2 millió forint feletti ellátásban részesülnek.
E táblázat alapján könnyen beazonosítható, bemérhető az éves szinten rendszeresen fürdőbe járók csoportja. Még szerencse, hogy a hét második felében elromlik az idő, így most az otthoni kád kínálkozik takarékos megoldásként.
