Olyan rossz soha nem lesz az egészségügy, hogy teljesen csődbe menjen, s mindig van még rosszabb is

NVZS 2022. május 5. 14:20 2022. máj. 5. 14:20

„Nem vagyok az összeesküvéselméletek híve, de ha csak a számokat nézzük, azt lehet mondani, hogy tényleg van olyan része az egészségügynek, ahol a magánfinanszírozás már meghaladja a közfinanszírozás mértékét, ahol a betegek már többet költenek saját zsebből az egészségügyi szolgáltatásra, mint amennyit az állam fizet” – mondta Kökény Mihály korábbi egészségügyi miniszter arra a kérdésünkre, vajon nem a kormány stratégiájának a része-e a közegészségügy lerohasztása, amivel a nem kis részt a NER-körökhöz köthető fizetős magánintézményekbe terelik az ellátásra szorulókat. Mindez annak kapcsán került szóba, hogy kiderült, a felmondási tilalom május végére várt feloldása után az egészségügyi szakdolgozók akár 40 százaléka is felmondana. 

A Népszava ismertette a Független Egészségügyi Szakszervezet által az ápolók körében készített felmérést, ami azt mutatja, hogy tömeges távozás várható a felmondási tilalom feloldása után. A válaszadók negyede azt közölte, hogy elhagyja a szakmát, további 9 százalék a magánszektorban helyezkedne el, míg 4,5 százalékuk külföldön keres magának munkát. Azaz az ápolók kétötöde kiesne az egészségügyből. A Népszava számítása szerint legalább 8,5 ezer szakdolgozó hiányzik a rendszerből. Mint ugyanis a lap levezette: 2020-ban is valamivel több mint 3,5 ezer szakdolgozó hiányzott. Ennél frissebb KSH-adat ugyan nincs, de azt más forrásból tudjuk: a helyzet az elmúlt két évben csak rosszabb lett. A szolgálati jogviszony tavaly márciusi bevezetésekor ugyanis további 4000, a kötelező harmadik oltás elrendelése után újabb 800 szakember hagyta el az egészségügyet.  

Mi lesz, ha további ezrek is elmennek? Valóban bajba kerülhet az egészségügy a felmondási tilalom lejárta után? Mi lesz az ellátással? Hova romolhat még tovább, vajon hova vezet a már sok területen tapasztalható káosz további mélyülése? Kökény Mihályt kérdeztük.

Mindig van rosszabb?

„Olyan rossz soha nem lesz az egészségügy, hogy teljesen csődbe menjen, mindig lesz valahogy, s mindig van rosszabb is” – idézte némileg ironikusan Kökény Mihály egy korábbi egészségügyi miniszter szavait. Majd komolyabbra fordítva a szót, azt fejtegette, hogy azt persze nem tudhatjuk, hogy ez (mármint a „mindig van rosszabb”) ebben a helyzetben mit jelent. Már csak azért sem, mert nem ismerjük a jelenlegi állapotokat sem.

Ma már ugyanis – különféle ürügyekkel – olyan mutatókat is alig-alig tesznek közzé, mint például a kórházi fertőzések száma. Pedig ez is összefügg az egészségügyben végzett munka minőségével, ami pedig összefügg a létszámmal. Hiszen hiába dolgoznak áldozatosan a szakdolgozók, ha annyira kevesen vannak, akkor óhatatlanul kevesebb figyelem irányulhat az egyes betegekre – mutatott rá.

Már a mai kiindulási helyzet is rossz 

Ami a Független Egészségügyi Szakszervezet felmérésének figyelmeztető eredményét illeti, a korábbi egészségügyi miniszter emlékeztetett arra, hogy a helyzet már eleve rossz. Évek óta iszonyú létszámhiánnyal küszködik a magyar egészségügy, amin csak rontott a Covid-időszakban fordulópontnak mondható több intézkedés. Még tovább csökkent a létszám azután, hogy a pandémia kellős közepén, tavaly márciusban bevezették az egészségügyi szolgálati jogviszonyt. Az egészségügyben dolgozók akkortól egy rendkívül szigorú félkatonai foglalkozási jogviszonyba kerültek, aminek ellentételezésként ugyan adtak béremelést, de miközben az orvosoknak komolyabbat, a szakdolgozóknak csak minimálisat. Ráadásul – jegyezte meg – voltak olyan csoportok, amelyeknek a különféle bértábla-határok miatt nettóban még csökkent is a fizetésük. Akkor sokan nem vállalták a további munkát, s inkább távoztak a közegészségügyből. 

Akkor is sokan elmentek, amikor – egy rövid időszakra – egyszer már feloldották a járványidőszakban meghirdetett felmondási tilalmat. Az azonban tavaly ősz óta ismét életben van, s majd – ha minden igaz – május 31-én szüntetik meg. A felmérés is arra vonatkozott, hányan mennének el ezután. 

Nem lehet a végsőkig feszíteni a húrt

Mint Kökény – a felmérésre utalva – megjegyezte: elég jelentős számban tervezik a távozást, elsősorban a szakdolgozók, akiknél nincs kilátás komoly béremelésre. Merthogy nagyon kitágult az olló az orvosok és a szakdolgozók bére között. Ráadásul alig kaptak valami plusz elismerést azok a szakdolgozók, akik – a fizikai és mentális terheket példamutatóan viselve – helyt álltak a járványban. Mert ugyan a pandémia első évében kaptak egy bruttó félmillió forintos plusz juttatást, de ez volt minden. Hiába távolodtak el borzasztóan egymástól az orvosi és a szakdolgozói bérek, kilátás sincs arra, hogy ez utóbbiakat jelentős mértékben megemeljék, még annyira sem, hogy legalább az – egyébként nagyon helyesen és jogosan emelt – orvosi bérekkel lépést tartsanak – mutatott rá a szakember.

Új kormány új remények? – vetettük közbe. „Sajnos nincsenek olyan információk, hogy a következő kormány, annak egészségpolitikai vezetői milyen struktúra kialakítását képzelik el, s azt sem tudjuk, hogyan akarják majd kezelni magát az egészségpolitikát” – mondta Kökény. Mint hozzáfűzte: ez nagyon bizonytalanná teszi sok közfinanszírozott intézmény működőképességét.

Azt sem tudni, hányan távoztak eddig külföldre

Várható-e, hogy ismét tömegek fognak külföldön munkát keresni? – kérdeztük. A maga részéről úgy látja, hogy néhányan ugyan el tudnak menni a valamivel jobban fizető magánegészségügybe, de sokan külföldre, Ausztriába és Németországba távoznak majd, oda, ahol a munkaerőpiac korlátlanul fel tudja szívni a szakképzett egészségügyi dolgozókat. Ugyanakkor pontos számokról nehéz beszélni, mert nemigen hoztak nyilvánosságra az utóbbi időben arra vonatkozó adatokat, hogy milyen nagyságrendben hagyták el az országot, vállaltak külföldön munkát az egészségügyi szakdolgozók – magyarázta Kökény, megjegyezve: korábban legalább volt némi olyan adat, amiből erre lehetett következtetni. 

Mi lesz veled, közegészségügy?

S hogy mi lesz idehaza a közegészségügyben? Kökény emlékeztetett arra, hogy már ma is az a jellemző gyakorlat, hogy bizonyos helyeken és szakterületeken nagyon kevés a szakdolgozó, akik vannak, azok hihetetlen terhelésnek vannak kitéve. Folyamatosan hallani olyan híreket, hogy szüneteltetni kell ezt vagy azt az osztályt. Szerinte a dolgozói hiányra vezethető vissza az is, hogy a jelek szerint nem tudják a rendelkezése álló, műtéti kapacitásokat kihasználni sem, egyszerűen nincs elég intenzív szakasszisztens. „De ez csak egy példa a munkaerőhiány lecsapódására” – húzta alá.

Lehetne-e mondjuk béremeléssel rendezni ezt a helyzetet? Visszatartaná-e a távozástól az azt fontolgatókat? – kérdeztük. „Jelentős mértékű béremeléssel valóban lehetne orvosolni a gondot” – válaszolta a korábbi egészségügyi miniszter, aki szerint nem véletlen, hogy („bár a választások miatt most már nem időszerű ezzel előjönni”) a szakdolgozói béreknek azonnali, 50 százalékos emelése fajsúlyosan szerepelt az ellenzéki elképzelésekben. 

Vajon erre szavaztak a Fidesz választói?

Ugyanakkor a kormány – a szokásához híven – nem hirdetett programot, s nem mondta meg azt sem, hogy mire készül, ahogy minden választás előtt rendre csak azt mondja, hogy folytatja, amit elkezdett. „A kérdés számomra csak az, hogy a ’folytatjuk’ tartalmazza-e a magyar egészségügy hajójának már a korábbi években elindult süllyedését is, s hogy vajon a választóik erre is szavaztak-e” – fogalmazott Kökény, hozzátéve, hogy erről persze nem nagyon szoktak beszélni. 

Ugyanakkor úgy látja, hogy egy-két konkrét személyes élmény kapcsán ugyan megjelennek a közösségi médiában felháborodott kommentek, hozzászólások, de összességében nem látszik, hogy valahol valami borzasztó nagy elégedetlenség lenne. „Itt is hat a sikerpropaganda, ahogy a járványkezelésben is hatott, pedig nehezen lehetne sikernek nevezni, hogy több mint 46 ezren veszítették az életüket a Covid miatt” – szögezte le.

A magánegészségügynek ez jó

Nem lehet-e, hogy a közegészségügy lerohasztása a kormány stratégiájának a része? Hiszen ezzel a betegeket a magánegészségügy felé tudják terelni, amelynek nem kis része már a NER-közeli emberek, vállalkozások tulajdona, azaz nekik hajt hasznot? – kérdeztük Kökény Mihályt. „Nem vagyok az összeesküvés-elméletek híve, de ha csak a számokat nézzük, azt lehet mondani, hogy tényleg van olyan része az egészségügynek, ahol a magánfinanszírozás már meghaladja a közfinanszírozás mértékét, ahol a betegek már többet költenek saját zsebből az egészségügyi szolgáltatásra, mint amennyit az állam fizet” – mondta a korábbi egészségügyi miniszter. Példaként a járóbeteg ellátás egyes területeit – az egynapos eljárásokat, a magánorvosnál tett viziteket – említette. A betegek számára fontos az időfaktor, az, hogy tényleg meghatározott időn belül elvégeztethetik a szükséges vizsgálatokat, s az is, hogy emberszámba veszik őket – ezért, ha csak tehetik, s van rá pénzük, a magánegészségügybe mennek a bajaikkal.

A korábbi egészségügyi miniszter azért – az igazság kedvéért – megjegyezte, hogy számos területen – például az intenzív ellátásban, a traumatológiai kórházi ellátásban, a daganatos betegek kezelésében – kikerülhetetlen a közegészségügy. És az is tény – tette hozzá –, hogy a közkórházak még a jellemzően nyomorult körülmények között is minőségi ellátást biztosítanak, köszönhetően sok-sok szakdolgozó és orvos hősies erőfeszítéseinek.



Hírklikk

Támogasd a munkánkat, hogy egyre több tényfeltáró anyaggal, izgalmas riportokkal tartsunk ellent a kormányzati propagandának.

Támogatom
Támogatom