Orbán átrendezheti a politikai színpadot, de bővíteni nem tudja
Hiába a bizakodó nyilatkozatok, az Európai Parlament keretein belül aligha tudnak létrehozni egy új és erős szélsőjobboldali pártcsaládot – véli Balázs Péter, a CEU egyetemi tanára. A volt külügyminiszterrel és uniós biztossal Orbán Viktor – utóbbi időben sűrűbbé vált – ilyen irányú tárgyalásairól beszélgettünk. A miniszterelnök a múlt héten Budapesten fogadta Marine Le Pent, a francia Nemzeti Tömörülés elnökét, a héten pedig videokonferencia keretében tárgyalt lengyel és olasz barátaival. Mindegyik megbeszélést úgy állították be, mint a jövendő együttműködés fontos állomását.
– Orbán Viktor szerint „kifutott a talaj azon pártszövetségek alól, amelyek az elmúlt 30-40 évben létrejöttek és egy új korszak jön”. Valóban?
– Az Európai Parlament érdekes tükre az európai politikai áramlatoknak. A legnagyobb pártcsalád változatlanul a mérsékelt középjobb pártoké, ez az Európai Néppárt, ahonnan a Fidesznek nemrég dicstelenül távoznia kellett. Utánuk viszonylag egységes tömböt alkotnak a szociáldemokrata pártok, a harmadik helyen pedig még mindig a liberálisok vannak. Az kétségkívül tény, hogy e pártcsaládok tagjai nem egységesek és országonként mások is.
– Hol helyezkedik el ebben a relációban a szélsőjobb, amelyet a magyar kormányfő most „egy új európai politikai csoportba” igyekszik terelni?
– A 2019-es európai parlamenti választás előtt sokan számítottak arra, hogy a szélsőjobboldali pártok előrelépnek. Orbán Viktor maga is többször beszélt arról, hogy nagy áttörést remélt. Csakhogy éppen az ellenkezője történt. Ezek a pártok még veszítettek is a súlyukból. Az Európai Parlamentben korábban három szélsőjobboldali csoportosulás volt, napjainkra már csak kettő maradt. A Brexit után ugyanis – a britek kiválása miatt – a harmadikban már nem tudtak a szabályoknak megfelelően legalább hét országból 25 képviselőt kiállítani. A jelenlegi kettő, az Identitás és Demokrácia (ID) valamint az Európai Konzervatívok és Reformerek (ECR). Orbán Viktor tárgyalópartnerei közül az elsőbe tartozik Marine Le Pen, valamint Matteo Salvini, az olasz Liga vezetője. Az utóbbiban jelentős erőt képviselnek a lengyelek és oda tartozik a magyar kormányfő másik olasz barátja, Giorgia Meloni, az Olaszország Fivérei – Nemzeti Szövetség nevű párt vezetője. Ha ezek együtt akartak volna lenni, összebútorozhattak volna két éve. Ám nem akartak. Orbán Viktor viszont – aki most árva, mióta kitették a Fidesz szűrét a Néppártból – ezt a két családot igyekszik felborogatni és egy újat létrehozni. Eddig azonban nem járt sikerrel.
– Pedig a Salvinivel, valamint Mateusz Morawiecki lengyel miniszterelnökkel tartott eheti konferencia után azt közölték, az új csoport létrehozásáról volt szó. Ön szerint tehát erre nincs esély?
– Attól, hogy három párt tanácskozik és valamiben egyet is ért, a szervezeti keretek még nem alakulnak át. Nem látom reális esélyét annak, hogy az Európai Parlamentben létre tudnak hozni egy új és erős jobboldali pártcsaládot. Márpedig Orbán ezzel kísérletezik, ő ott akar politizálni. Ezt azonban csak úgy tudná megtenni, ha a másik kettőt gyöngítené. Most a Fidesz az egyetlen, amelyik egy demokratikusabb vagy konszolidáltabb pártcsaládból – a Néppártból – érkezett, más azonban a jelek szerint sem onnan, sem más csoportból nem akar kiválni. Ha pedig a magyar miniszterelnök átrendezné a szélsőjobbot, azzal a résztvevők nem nyernek semmit, mert sem többen, sem erősebbek ettől nem lesznek.
– Amikor Marine Le Pen Budapesten tárgyalt, a miniszterelnök azt mondta, az európai jobboldal mindenképpen megújulásra szorul, és a Fidesz érdekelt abban, hogy létrejöjjön egy új csoportosulás. Elképzelhető, hogy ezt az unión kívül oldaná meg?
– Az egy irányba húzó európai pártok mozgástere elsősorban az Európai Parlamenten belül van. Az a legnagyobb színpad, a legnagyobb terep. Ha azon kívül próbálnának bármit tenni, annak nem lenne politikai hatása. Az EP-n belül van politikai tétje az akciózásuknak.
– Akkor hová vezethet mindaz, amivel Orbán Viktor és legújabb szövetségesei most próbálkoznak?
– Átrendezni lehet az európai politikai színpadot, de bővíteni nem. Orbán Viktor igazából arról álmodik, hogy ha a kormányfői körben, tehát az Európai Tanácsban több szélsőjobboldali kormányfő lenne, akkor hatást gyakorolhatnának az unió döntéseire is. Csakhogy jelenleg mindössze ketten vannak a lengyel kormányfővel. A cseh miniszterelnök, Andrej Babis úgy, ahogy támogatta őket, de ő éppen megbukott. Szimpatizál velük Janez Jansa szlovén kormányfő, de nem minden áron, például a tavaly év végi vétófenyegetésben sem vett részt. Szóval, nagyon egyedül vannak. A magyar kormányfő most drukkol Le Pennek és Salvininek, hogy jussanak hatalomra, de igazán komoly esélyük nincs.
– Antall József örökbecsű mondása itt is érvényes, hogy tetszettek volna választásokat nyerni. Csakhogy a nemzetközi színtér választásaira aligha van komoly hatása a magyar kormányfőnek.
– A lelki rokonság és a nézetek közelisége még nem minden. Azt is számításba kell venni, hogy ezekben a szélsőjobboldali körökben túl sok a vezéregyéniség. Ha valóban létrejönne egy új formáció, akkor még mindig eldöntendő kérdés maradna, hogy ki legyen a fővezér. Matteo Salvini épp úgy erőteljes egyéniség, mint Marine Le Pen, vagy Orbán, és itt mindenki magát képzeli az első embernek. Aligha osztoznának könnyen a vezérségen.
