A csehországi választás tanulságai magyar szemmel

A cseh belpolitikát az ottani rendszerváltás óta majd egy negyedszázadon át a politikai váltógazdálkodás jellemezte. Mi változott mára?         

A cseh politikát 1993 óta egészen 2017-ig valóban a jobboldal (az ODS) és a baloldal (a szociáldemokraták) közötti versengés, azaz a váltógazdálkodás jellemezte. Mindaddig, amíg 2018-ra, a baloldal visszaszorulásával párhuzamosan, felemelkedett az üzleti életből politikai pályára áhítozó Andrej Babiš és a pártja. Az ANO alig pár éven belül nemcsak leváltotta a szociáldemokratákat, hanem a kialakuló hatalmi vákuumban a jobboldalon építette fel magát, és kezdte háttérbe szorítani az addig azon az oldalon domináns ODS-t. Mindez a cseh belpolitikában kialakult „csillagok állásának” következménye volt: Babiš a maga üzleti-operatív modelljét átültette a párt működésébe; sikerült megnyernie a cseh váltógazdálkodásból kiábrándult választókat  az Európában ma egyre divatosabb rendszerkritikus, populista, ám pragmatikus üzeneteivel és ígéreteivel.

Ennek fényében nem is olyan egyedi jelenség a régióban a Tisza Párt felemelkedése?

A cseh közeg még ennél is több tanulsággal szolgálhat számunkra. Bár a politika iránt érdeklődő magyarok számára meglehetősen ismeretlen, sőt, inkább idegen a kisebbségi kormányzás és az ezzel járó rendszeres instabilitás is, mindezek több mint három évtizede jellemzik a cseh politikát, ahol mindössze négy kormány töltötte ki a teljes mandátumát. Ez történt az ANO-val is, amely Babiš vezetésével 2018-2021 között kisebbségben kormányozva, végül a belső feszültségek és különböző botrányok miatt ellenzékbe került, majd innen igyekezett visszatérni a hatalomba. Az ANO-t 2021-ben azonban nem egy párt, hanem egy pártszövetség váltotta le, a SPOLU, amelynek az ODS is a tagja volt. A cseh politikában a SPOLU az „Együtt” rövidítése, egy jobbközép pártszövetség neve, amelyet a Polgári Demokrata Párt (ODS), a Kereszténydemokrata Unió–Csehszlovák Néppárt (KDU-ČSL) és a TOP 09 liberálkonzervatív párt alkot. Az együttműködést kifejezetten 2021-ben hozták létre a parlamenti választásra készülve, hogy közös listán induljanak és közösen képviseljék a jobboldali érdekeket. Ebben fontos szerepet játszott Petr Fiala kormányfő személye, aki az ODS soraiban politizál, és egyike az első politikatudományt végzett egyetemi professzoroknak Csehországban. Ráadásul mind a mai napig oktat a brnói Masaryk Egyetemen. Babis üzletemberi profiljához képest Fiala egy jóval elméletibb politikus, ami meg is mutatkozott kormánya prioritásaiban és a későbbi választási kampányban is: előbbi gyakorlatiasabb, míg utóbbi ideologikusabb megközelítést alkalmazott. A SPOLU kampánya és üzenetei külpolitikai hangsúlyúak voltak: támogatják az euroatlanti integráció mélyítését, Oroszország további szankcionálását, Ukrajna katonai segítését az európai biztonság érdekében. Eközben erős kritikával illették Babišékat, mert az ANO nem mindenben követi a mainstream álláspontot az EU-s politikák és Ukrajna kapcsán. A teljes körű elköteleződést vetették a szemükre. 

Mintha csak a magyar óellenzék 2010 utáni agendája tükröződött volna vissza…

Emlékszünk: ők igent mondtak az Európai Unióra, nemet Orbán Viktorra. Ezzel szemben az ANO elsősorban belpolitikai témákra helyezte a fő hangsúlyt, Donald Trump után szabadon hirdették, hogy „Csehország az első”. Főleg a gazdasági, lakhatási és szociális problémákkal foglalkoztak, miközben a külpolitikai ügyekben egyensúlyra törekedtek. Támogatják Ukrajnát, de korántsem olyan intenzíven, mint a Fiala-kormány tette; fontos az euroatlanti integráció, de kritizálják is az EU-t; újraindítanák a V4-es együttműködést, amely máris vörös posztó az ellenoldalon sokak szemében Robert Fico és Orbán Viktor miatt. A választási eredmény alapján az ANO ajánlata állt közelebb a cseh társadalom többségi elvárásaihoz, mert olyan belpolitikai problémákra ígért megoldást, mint a gazdasági és szociális biztonság javítása, valamint a lakhatási elérhetőség növelése. Ezt erősíti meg az első komplexebb felmérés, amely többek között rávilágít: a külpolitikai agenda korántsem volt annyira fontos a cseh választóknak, mint ahogy a SPOLU gondolta, ráadásul az Ukrajnának nyújtott különböző támogatások jelentős megosztottságot generáltak. Az viszont továbbra is kérdéses, hogy sikerül-e tartósan megállapodnia a harmadik Babiš-kormánynak a két, meglehetősen szélsőséges koalíciós partnerrel.

Magyarországon is jól körvonalazódik a két kampány különbsége: a belpolitika és a külpolitika jelenti a törésvonalat. Ön így látja?

Igen, ez a választók számára is egyre inkább érzékelhető. A Tisza javarészt olyan belügyekkel foglalkozik, mint a lakhatási válság, az infláció, a közegészségügy, a gyermekvédelem és az államvasutak, míg a külügyi térben biztonsági játékot játszik és csak a legfontosabb esetekben nyilvánul meg. Emiatt gyakran éri kritika a pártot, főleg a Fidesz részéről, mondván, Magyar Péternek nincs saját külpolitikai víziója, hanem a brüsszeli európai vezetés, a Néppárt gazdasági és politikai érdekeit képviselnék a magyar emberekkel szemben, valamint háborúba sodornák Magyarországot. A Fidesz az utóbbi években „külpolitikai párt” lett, minden belpolitikai jelenséget a külpolitikából vezetnek le. A Fidesz a hazai politikai eseményeket nem önmagukban értelmezi, és ezért a folyamatok befolyásolását is kizárólag a nemzetközi térben tartja lehetségesnek. Így kezeli az inflációt, az LMBTQ-lobbit, az energiaellátás ügyeit. Ugyanakkor némi késéssel, de felismerték a Tisza által intézett belpolitikai kihívást, amely Magyar Péter személyéből és a választói visszajelzésekből adódóan is merőben eltér a 2010 és 2022 közötti időszak ellenzékének erejéhez képest. A Fidesz és Orbán Viktor 2025 nyarától erőteljesen próbál visszatérni a belpolitikai színtérre, a különböző társadalmi csoportoknak nyújtott támogatásokkal és új kommunikációs offenzívával, miközben próbálja megtartani a külpolitikai pozícióját is a választók szemében. Ahogyan eddig, a 2026-os választások előtt is napirenden fogják tartani az EU kritikáját, a szlogenek szintjén folytatódik a háborúellenesség, és a remény, hogy esetleg még időben sor kerülhet Trump és Putyin budapesti találkozójára, ami a magyar miniszterelnök személyét a világpolitika nagy játékosainak sorába emelhetné. 

Ha a cseh választás tanulságaiból indul ki, nem lesz könnyű helyzetben 2026-ban a Fidesz…

Természetesen nem azt állítom, hogy a csehországi eredmény egy az egyben meg fog ismétlődni Magyarországon, ám mindenképp mutatkoznak jelentős hasonlóságok e két közeg között. A Fidesz tanulékonysága és nemzetközi változások hazai következményei éppúgy elhozhatják Orbánék újbóli győzelmét, mint ahogy Magyar Péter és a Tisza párt frissessége és országélénkítő elképzelései is sikeresek lehetnek. Minden azon múlhat, hogy a kulcsfontosságú bizonytalan szavazók megnyeréséhez melyik párt talál utat.  Mennyire tekintik vonzóbbnak a két párt belpolitikai ígéreteit, kinek a szava lesz hihetőbb a világ dolgainak megítélésében? Hogy 2026-ban melyik álláspont-képviselet lesz a kifizetődőbb a kampányban, azt majd vélhetően egy voksolás utáni felmérés eredményeiből fogjuk megismerni.