Orbán az EU kárára maximálja saját súlyát

vazsu 2019. november 9. 07:00 2019. nov. 9. 07:00

 „A Putyinhoz és Erdoganhoz fűződő férfibarátság hamarabb fojtogató öleléssé válhat, mint Orbán szeretné” – figyelmeztet tudósítói cikkében a Neue Zürcher Zeitung. A szerző szerint  ugyan a két politikus kedveli egymást, és hat éve egyre szorosabb stratégiai partnerséget ápol, de mégis furcsa, hogy a keresztény napnyugat önjelölt megmentője olyan elnökkel fenntartott barátságát celebrálja, aki az oszmán birodalom szellemi örökösének tekinti magát.

 „Orbán fogadta Erdogant, avagy miért köti össze szoros barátság a keresztény napnyugat megmentőjét és az oszmán birodalom szellemi örökösét” –a címe az írásnak, amely megemlíti, hogy a barátságot persze lehetne az évszázadok óta feszült kapcsolat normalizálódásának is tekinteni. Ugyanis a megszálló muzulmán törökök elleni harc meghatározóan alakította a magyar nemzeti identitást, és Orbán egyebek között ezt is kiszolgálja, amikor kemény migrációs politikáját Európa fenyegető iszlamizálódásával igazolja.

Orbán szerint az EU-nak anyagilag is támogatnia kellene Erdogan reálpolitikai és morális szempontból egyaránt kétes törekvését, hogy egy meghódított területen ütköző övezetként 3,5 millió menekültet helyezzen el. A magyar miniszterelnök joggal mutat rá, hogy Törökországnak jelentős szerepe van az európai migrációs politika szempontjából, és mindenki másnál nyíltabban szól az EU zsarolhatóságáról. Ugyanakkor furcsa, hogy nem szól a Brüsszelből Ankarába folyó milliárdokról, és kritikátlanul visszhangozza Erdogan áldozat-mítoszát. 

Orbán érvei stratégiai szempontból is ellentmondásosak és/vagy félrevezetők. A török invázió ugyanis destabilizált egy eddig nyugodt területet, és máris 200 ezer ember késztetett menekülésre. 

A Törökországot figyelmeztető EU-nyilatkozat elleni vétóval Orbánnak az is a célja volt, hogy az EU kárára maximálja saját súlyát. Nincs nagy véleménnyel arról, hogy erősítse Brüsszelt, mint nemzetközi politikai szereplőt, mert ez csak korlátozná saját mozgásterét. Ugyanis Magyarország EU- és NATO-tagsága ellenére egyenlő távolságot akar tartani a legfontosabb regionális hatalmakhoz és azonos értékű kapcsolatot kíván ápolni velük. Magyarországot Németországhoz az autóipar, Moszkvához és Ankarához az energia köti. A Török Áramlat gázvezeték üzembe helyezésével Magyarország évi hatmilliárd köbméter orosz gázt biztosít magának, ami fogyasztása közel felét fedezi, és ez azt mutatja, hogy az energiaellátás diverzifikálására Amerikának tett ígéret üres szó. Tekintettel a gáz forrására hiteltelen Orbán azon kijelentése is, amely szerint a Törökországgal való együttműködés erősíti Magyarország energia-szuverenitását is. „A Putyinhoz és Erdoganhoz fűződő férfibarátság hamarabb fojtogató öleléssé válhat, mint Orbán szeretné” - figyelmeztetett a szerző.