Orbán, Bayer és a nyomorultak
Kifelé a Néppártból, írja Bayer Zsolt az ötös számú Fidesz tagkönyv tulajdonosa. És ezt most nem pusztán a lassan állandóvá vált eposzi jelzője indokolja, hanem mert épp a napokban is ott sütkérezett Orbán Viktor társaságában, a párt születésnapi ünnepén. Szóval a tagkönyvnek itt különös jelentősége van, hiszen, ha Orbánt egy pillanatig is zavarná Bayer Zsolt munkássága, igyekezne nem mutatkozni vele a nyilvánosság előtt. Nem, mert Bayer ártalmas ember, árt a Fidesznek – de ez legyen az ő dolguk -, árt az országnak – ez már ránk is tartozik, és megcsúfolja azt a szakmát, amit valamikor még újságírásnak hívtak.
Megértem én persze Bayert, muszáj neki úgy működnie, hogy foglalkozzanak vele, tényező legyen, ezért aztán igyekszik olyan pamfleteket odahányni, amelyek kellően sértőek ahhoz, hogy beszéljenek róla. De csakis azért, mert ő az „Ötös számú”, vagyis bennfentes fideszes, Orbán barátja, és a barátság haszonélvezője, ha értik mire gondolok.
Igen, manapság jól meglehet élni abból, ha valaki odatartja a nyelvét, pennáját, ahol a pénz keletkezik, bár ez sem feltétlen útlevél a jóléthez. Látjuk, most a Hír tv-s munkatársak jó része kerül az utcára, volt köztük persze, akit bűn terhelt, mert a Simicska-tulajdonlás esetén is világította a stúdiót, kverete a hangot, húzta a kábelt, netán szerkesztette a műsort, de akad a kétszáz kirúgott közül olyan is, aki hűséges kiszolgálója volt a rendszernek, ha nem is jelezte elkötelezettségét oly erősen, mint Bayer Zsolt.
Aki, tegyük hozzá gyorsan, nem mindig volt ilyen szorosan belebújva azokba a fenekekbe, amelyekből ma egy másodpercre sem akar kiszállni. És most nem azokra az időkre utalok, amikor kokainbárókhoz hasonlította a Fidesz vezérkarát, nem. Azokra, amikor már megtért, visszatért a nyájhoz, de olykor megengedte magának azt a luxust, hogy bírálja egy-egy megnyilvánulását az anyapártnak. Ma már ilyen nem fordul elő, kivont karddal ront neki mindenkinek, aki bántani merészeli az ő gazdáját. Aktuálisan Manfred Webert nyomorultazta le, mégpedig eképpen: Weber (és a többi) nyomorult emberek. Annyit kell hazudniuk, hogy elnyerjék a velejéig „liberális” (valójában náci) soft power kegyét, hogy a végén nincs más választásuk, mint önmaguknak is hazudni.
Nem tudom hogyan hangzana a mondat, ha Weber nevét felcserélnénk Bayerre, de persze hozzátennénk, hogy a korábban velejéig liberális (valójában náci) jelzős szerkezetet; nem biztos, hogy távol állnánk a valóságtól.
De most nem is ez az érdekes, és nem is Bayer pálfordulásai, hanem az, hogy Orbán barátja, ünneplő társa, miként ront neki a Néppárt csúcsjelöltjének, a leendő biztosnak, a mostani frakcióvezetőnek. És teszi ezt azért, mert ismeri főnöke szándékait, tudja, hogy Orbán nem viseli azt a vereséget, amelyet a korábbi harcostáérs, Manfred Weber rámért, mint ahogy azt sem, hogy – átmenetileg – engednie kellett a német politikus követeléseinek. Azt hitte tovább folytathatja a kettős beszédet, elég lesz ha kifelé teljesít, befelé eljátssza a megzsarolhatatlan vezetőt, de ez csak a Néppárt kétlelkű döntéséhez volt elegendő.
Ahhoz, hogy a pártcsalád tagjai asszisztáljanak egy olyan megoldáshoz, amely látszólag win-win eredményhez vezetett, valójában pedig senki nem győzött. Feltehetően ezt ismerte fel Weber, amikor kijelentette, hogy nincs szüksége a Fidesz szavazatira. És azért nincs szüksége rá, mert Európában többet veszít azzal, ha társául hívja Orbánt, mintha hajlandó végre –a közös múlt dacára -, hogy amit Orbán művel, az egy demokratikus rendszerben nem elfogadható és nem megbocsátható. Úgy is fogalmazhatnánk: egy normális országban, egy normális vezetésben nem lehet egyszerre barát Bayer Zsolt és Manfred Weber. Mert azt Európa józanabbik fele is látja, hogy nyomorult az az ország, ahol a miniszterelnöknek ilyen barátai, ilyen súgói vannak. Annak az országnak az irányító pártjával ők nem alkothatnak közös családot.
De megint ide kell írnom: ők ezzel még csak megoldják a problémájukat, nem kérnek sem a Fideszből, sem Orbánból és vele együtt a Bayer-félékből sem. Jól ellesznek nélkülük. A baj az, hogy meghagyják nekünk őket. Nyomorultak.
