Orbán: bocsánat, Magyarország, bocsánat, magyarok!
Kicsit mintha csapzottabb lenne a szokásosnál, idegesebb és szétesettebb. Pedig – mint mindig – most is győzött. Legalábbis, ezt mondta Orbán Viktor, miután hazajött Brüsszelből. Most két nap alvás, tette hozzá. De sehogyan sem jött álom a szemére, ezért még előbb elrendezte az Index dolgát, majd miután látta, hogy Magyarországon kitört a sajtószabadság, interjút adott a köztévének. (Képzelt riport.)
– Miniszterelnök úr, nehéz időszak áll mögöttünk és előttünk. Meg amiben most vagyunk, az sem könnyű. Ilyen körülmények között, amikor mindenki ellenünk van, a kormány, és személy szerint Ön, hogyan védi meg a magyar embereket?
– Kedves barátaim, magyarok! Becsaptalak benneteket. Hazudtam nektek. Tudom, hogy egy ideje tudjátok ezt, de még magatoknak sem mertétek bevallani.
– Miniszterelnök úr, már elnézést, itt valami félreértés…
– Ne szakítson félbe! Könnyű, megszorítások nélküli életet ígértem a magyar embereknek. Rendet, demokráciát, jogbiztonságot. Olcsóbb államot, kevesebb korrupciót…
– De miniszterelnök úr, ezek nem az előre megbeszélt…
– Ha megengedi, folytatnám: kevesebb korrupciót, tisztességesebb közéletet ígértem. Hazugság volt minden, előre megfontolt szándékkal, készakarva félrevezettem a magyar embereket.
– Miniszterelnök úr, Önök megvédték a nyugdíjasokat, megvédték a devizahiteleseket, megvédtek mindenkit. Kipaterolták a Nemzetközi Valutaalapot, szabadságharcot folytattak a bankok ellen, hadat üzentek a munkanélküliségnek és az államadósságnak, visszafordították a migránsokat, leleplezték Soros mesterkedéseit, megállították Brüsszelt. Miniszterelnök úr, nem találok rá jobb kifejezést, Önök egyszerűen értünk vannak.
– Folytatnám, ha megengedi. Leromboltuk a jogállamot, elfogadtuk Európa legdiktatórikusabb médiatörvényét, amely mindenütt megütközést és ellenállást váltott ki, később, egy hírhamisító riporter ma az MTVA vezérigazgatója lehet. Szégyellem magam ezért, és bocsánatot kérek…
– Miniszterelnök úr! Rosszul van? Kér egy pohár vizet? Térjünk vissza az előre megbeszélt témákhoz. Tudja, amelyeket a stábjával napokkal korábban egyeztettünk. Beszéljünk a sikerekről. Mert vannak eredmények is…
– Szemfényvesztés, ami zajlik. Boszorkányüldözést folytattunk és folytatunk a mai napig. Azt hittük, hogy ezzel elterelhetjük az emberek figyelmét a napi gondjaikról. És arról, hogy az ígéreteinkből jóformán semmi sem teljesült.
– Végezetül, ha mondana valamit a nemzet felemelkedéséről…
– Már nem bírtam tovább ezt az állandó szorítást. Hogy permanens hazugságban éljek, és soha ne legyen egy őszinte pillanatom. Van, akinek ez megy, és álmából felébredve, csukott szemmel is képes hazudni. Számomra ez nem ilyen egyszerű. Engem, bevallom, fáraszt és kikészít az ilyen. Ezért gondoltam, hogy elmondok most mindent, őszintén. Remélem, nem lesz akadálya, hogy műsorba adják. Bocsánat, Magyarország, bocsánat, magyarok!
Az interjú elkészült, amint adásba kerül, értesítjük olvasóinkat.
|
Egy üzenet azoknak, akik netán nem értik a fenti szatírát (lásd Origo): "Akinek humora van, az mindent tud(hat), akinek humora nincs, az mindenre képes." |
