Aranyosi Péter: Én még mindig itt vagyok, rajtam még mindig teltház van

A beszélgetésben Aranyosi felidézte, hogy az ügy tavaly júniusban robbant ki, miután szerepelt a Partizánban. Mint mondta, eredetileg nem politikai szereplőként ment oda, hanem humoristaként, „fecsegő poszáta jelleggel”, és úgy érezte, mintha nem tudta volna, hogy „háború van”. Szerinte ez volt az ő „bűne”: nem harci helyzetként kezelte a nyilvános megszólalást, hanem egyszerű beszélgetésként.

A humorista korábban a Hír TV-ben is szerepelt, ahol egy félmondatából lett ügy. Elmondása szerint Nógrádi Györggyel találkozva annyit mondott neki: „Aranyosi Péter vagyok, humorista, kollégák vagyunk.” Aranyosi szerint ebből később azt próbálták kihozni, hogy „meghackelte” a Hír TV-t vagy beszólt valakinek, miközben ő ezt nem tartotta durva megjegyzésnek. A történet kapcsán arról is beszélt, hogy szerinte a mai politikai kommunikáció egyik fő problémája éppen az, hogy összekeveri a szerepeket, fogalmakat és kategóriákat.

„Amíg a kategóriákat nem tudjuk tisztázni, addig nem nagyon van értelme a megbékélésnek” – fogalmazott. Hozzátette: ha valaki nem tudja vagy nem akarja megkülönböztetni „a szabadságharcost az állami hóhértől”, akkor „nagyon nagy a baj”. Aranyosi szerint a szavak értelmét is elvették vagy átírták: „Ellopták a szavainkat, vagy úgy változtatták meg az értelmüket, ahogy az ő hazugságaik számára fontos volt.”

A humorista azt állította, hogy már a Partizán-interjú előtt is kapott jelzéseket arról, hogy „trollfarmok” kezdtek el ellene anyagokat keresni az interneten. Szerinte ebből lett később az a kampány, amelyben rasszistának próbálták beállítani. Azt mondta, egyes mondatait kivágták, más esetben pedig szerinte a tagadást is eltávolították a szövegkörnyezetből. „A teljes mondatból kivágták pont a tagadó szót” – mondta.

Aranyosi szerint az ügy azért is fordult vissza a támadókra, mert sokan látták, hogy évekkel korábban ugyanazokon a felvételeken még senki nem háborodott fel. Egy kommentet is idézett, amely szerint a beszélgetés hónapokig kint volt az interneten, és addig mindenki jónak tartotta, amíg „nem mondták nekik”, hogy rasszista.

A személyes megélésről szólva Aranyosi elmondta: az első három napban nem aludt. Dombóvári István tanácsára végül kikapcsolta a telefonját, és ez segített neki kizárni a támadásokat. „Kikapcsoltam a telefont, és sütött a nap” – mondta. Hozzátette: már akkor azt gondolta, hogy „nagyon nagy baj lehet ott, ahol már egy humoristába állnak bele”.

Külön kitért arra is, hogy Kövér László házelnök is foglalkozott vele. Aranyosi szerint ez humoristaként akár megtisztelő is lehetne, állampolgárként viszont „borzasztó szégyen”. Úgy fogalmazott: elképzelhetetlennek tartaná, hogy a Kádár-rendszerben Kádár János nyilvánosan Hofi Géza paródiájával foglalkozott volna.

A beszélgetésben szóba került Azahriah, Puzsér Róbert, Krúbi és Majka is. Aranyosi szerint ezek az ügyek is azt mutatják, hogy a hatalomhoz közeli nyilvánosság egyre abszurdabb értelmezéseket gyárt. Majka esetét példaként említve azt mondta: szerinte már „a legalja” volt az az értelmezés, amely egy koncertjelenetből a miniszterelnök elleni erőszakra utaló politikai üzenetet olvasott ki.

Aranyosi arról is beszélt, hogy a támadások ellenére nem veszítette el a megélhetését, sőt, továbbra is teltházas előadásai vannak. Ugyanakkor azt különösen felháborítónak tartja, hogy szerinte az adófizetők pénzéből működő propaganda támad embereket. „Az, hogy az én adóforintjaimból engem alázzanak, miközben a gyerekemnek nincs mentőautó” – fogalmazott indulatosan.

A családi reakciókról elmondta: édesapja inkább nevetett az egészen, öccse viszont felháborodott. Felesége nagyon nehezen viselte a helyzetet, korábban még az is felmerült benne, hogy el kellene költözniük. Aranyosi szerint azonban a történetből az is kiderült, kik az igazi barátai és kollégái. Csernus Imre szavait idézve úgy fogalmazott: „most fog a szar a májtól elválni”.

A humorista azt mondta, voltak, akik nyilvánosan mellé álltak, mások azonban még egy üzenetet sem írtak neki. A kollégái közül külön megemlítette Vida Pétert, akiről azt mondta, hogy semmit nem reagált a történtekre. Aranyosi hangsúlyozta: nem haragszik azokra, akik nem álltak ki mellette, de szerinte vannak „kollégák” és „voltak kollégák”.

A beszélgetés végén arra a kérdésre, hogy számára mi lenne az igazságtétel vagy jóvátétel, Aranyosi azt mondta: nem jutott eszébe semmi, ami igazán boldoggá tenné. Végül Hofi Gézát idézte, majd a saját helyzetére utalva így zárta gondolatait: „Bocsika, én még mindig itt vagyok, rajtam még mindig teltház van. Viszontlátásra.”