Orbán célja a katolikus államok balkanizált Európája

McShane beszámolt arról, hogy a brit lapterjesztőknél megjelent a magyar Conservative Review című, nagyon szép kiadvány, de úgy tűnik, senki nem veszi – idézi a volt minisztert a magát online magazinként defíniáló The Globalist. A kiadvány unalmas és olvashatatlan, hacsak valaki nem érdeklődik különösen a magyar jobboldaliak nacionalista, vallásos és identitástudatos kigőzölgései iránt, amelyek fényévekre vannak a konzervativizmus toleráns, „élni és élni hagyni” angolszász hagyományaitól.

Az autokrata Orbán Viktor korrupt személyes hűbérbirtokként vezeti Magyarországot, nem egy Sztálin, de a szovjet vezetőhöz hasonlóan közelíti meg a nagy magyar sovinizmust, és hasonlóan gyűlöli a Soros Györgyhöz hasonló „gyökértelen kozmopolita” gondolkodókat. 

Úgy tűnik, Orbánnak van egy listája azokról, akiket Lenin „hasznos idiótáknak” nevezett: jó helyeken lévő nyugati értelmiségiek és politikusok szerepelnek ezen a listán, akik igaz hívőként azt állítják, hogy látják Magyarország jövőjét, és az működik. Orbán briliáns módon összpontosított a hatalomra, a gazdasági növekedés valójában nem érdekli, és ez meg is látszik: a 177 milliárdos magyar GDP az ausztriai 471 milliárdnak alig harmadát teszi ki. 

A magyar miniszterelnök abban érdekelt, hogy a javakat a haverjai között ossza szét, ezért Magyarország annak a végtelen politikai korrupciónak az áldozata, amely meg szokta támadni a kis autokráciákat. Emellett Orbánt jelenleg egy nagyobb pedofília-botrány sújtja, amelyben benne van pártjának kísérlete, hogy olyan szexuális ragadozókat leplezzen, akik közelállnak a párthoz. Manapság egyetlen szélsőjobboldali európai párt sem beszél az EU-ból való kilépésről, Orbán sem, de ő egy pukkancs, és folyton az EU ügyeinek akadályozásával fenyegetőzik.

Orbán problémája, hogy a korszerű európai jobboldaliságról való elképzelése főleg arról szól, hogy az országát távol kell tartani a szomszédos országokkal való partnerségtől. A hatalmon lévő szlovák nacionalista jobboldal élén Robert Fico miniszterelnökkel folyamatosan veszekszik Budapesttel a szlovákiai magyarok miatt, és nézeteltérés van Ukrajna ügyében is. Az utóbbi azt mutatja, hogy Orbánnal ellentétben, több ország vezetői jól emlékeznek országuk történelmére, és a Kreml Ukrajna elleni, 1939-es típusú támadása nyomán képesek kikapcsolni a korábbi Putyin-barát hajlamaikat.

Bohózattá fajult Orbán igénye egy új, jobboldali európai forradalom vezetésére a minap Brüsszelben tartott konferenciával, amelyen nagyszájú politikusok, újságírók és akadémikusok vettek részt, de még egy német bíboros is, aki Ferenc pápa ellen szándékozik indulni.

A rendezvények az egyik helyről a másikra kellett vonulnia, amint a helyi politikusok és szállodatulajdonosok világossá tették, hogy az orbáni banda 1930-as nosztalgiája tovább rontja a belga főváros máris megosztott légkörét.

Orbán elavult emberei közé a brit neokonzervatívok Nigel Farage-t küldték, hogy dicsérje Orbánt, és szidja az EU-t. Európa fennmaradó része látja, hogy a brit konzervatívok számára a Brexit gazdasági katasztrófává lett, és a jelek szerint el is vesztik majd a választásokat. Farage a tegnap embere, és Orbán semmit sem profitál a brit jobboldalból, mert a brittek már nincsenek az EU-ban.

A francia orbánisták Eric Zemmourt delegálták, aki a szélsőjobb jelöltje volt Macron elnök ellen 2022-ben. Zemmour Marine le Pent árulónak tartja, mivel ejtette az EU-ból való kilépésre és a francia frankhoz való visszatérésre vonatkozó követelését. Zemmour azt mondja, hogy „francia Putyinról” álmodik, és azt akarja, hogy Franciaország ne fogadjon be ukrán menekülteket. Tény, hogy Putyinnak nem Zemmour az egyetlen francia kollaboránsa, de az is tény, hogy Orbán Putyin első számú hatalmon lévő támogatója az unióban.

Az orbánisták a Trumpot támogató amerikai republikánusokra számítottak szövetségesként a Putyin iránti barátságban, de az a tény, hogy Biden elnök győzött a kongresszusban, és a testület megszavazta az Ukrajnának nyújtandó támogatást, minden eddiginél inkább elszigetelte Orbánt, mint Putyin „hasznos idiótáját”. 

Orbán hiú reményei összeomlottak. A miniszterelnök azt remélte, hogy egy nacionalista, bevándorlás-ellenes, Putyin-párti ellenforradalmat vezethet Európa ellen. Ám az elköltött milliókért csupán egy olvashatatlan magazint és kudarcot vallott politikusokat kapott, akik azért jelennek meg a rendezvényein, mert otthon már senki nem akarja őket meghallgatni.

Orbán célja egyértelműen a katolikus államok balkanizált Európája, a lehető legkevesebb zsidóval és muzulmánnal. Végső célja pedig az, hogy a kormányok élén erős férfi vezetők álljanak, akiknek szót fogadnak, és akiket tisztelnek a népeik.