Orbán édesanyjának interjúja és a valóság

„...Ugye megy a hír, hogy a Viktor szerezte, a Viktor szerezte, és amikor a Viktor elsős gimnazista volt, akkor vállalta el a férjem azt, hogy az állami kőbányából annak a vezetését. Komlóhoz tartozott tulajdonképpen. És akkor jött a privatizáció és akkor szóltak neki, hogy vállalja el, hogy megcsinálja azt a kőbányát...Nem volt pénze senkinek. Szegény emberek voltunk...Nem kőbányával foglalkozott, mezőgazdasági-gépész a foglalkozása, a Viktor akkor ment gimnáziumba és ígértek egy lakást, ha elvállalja ezt...Ebből állami kőbánya lett, és azután jött a privatizáció...ezt is németek akarták megvenni, de a férjem ott dolgozott és azt mondta, próbáljuk meg. Az az igazság, hogy volt súgás, hogy valaki szólt, hogy van olyan, hogy E-hitel. Nem biztos, hogy nekünk csinálták, de megtudtuk...14 éves volt akkora Viktor...És hetven éves koráig fizette ezt a hitelt.” – Ez szó szerinti leirat az Orbán Viktor édesanyja által adott mintegy negyedórás interjúból.

Tudják, abból, amit Kersák István tartalomgyártónak adott – ő volt az, aki kiszúrta Sípos Erzsébetet, ahogy ott sétálgatott a Békemeneten, a jelek szerint éppen a Margit-hídon. Leszámítva azt, hogy már az is kérdéseket vet fel, vajon, hogyhogy ott mendegélt a pórnép között, amikor például Orbán vejét, a családjával jelenleg elvben az Egyesült Államokban élő Tiborc Istvánt a Békemeneten a Parlamentnél, a kordonon belül fotózták le? – ahogy azt Hadházy Ákos fényképpel illusztrálva közzétette a Facebookon. És egyáltalán: nem jár védelem Orbán Viktor anyjának? Azt nem láttuk a felvételen, kikkel volt együtt (vajon kikkel is?), csak azt, hogy az emberek, a jelek szerint már nem a Békemenet részeként, a Margit hídon egyik és másik irányba is szellősen sétálgatnak és pillantást sem vetnek az interjút adó Orbán-anyukára.

Sok érdekes dolgot mondott a kormányfő édesanyja – köztük egyértelmű hazugságokat is „...a zebra, az külön tetszik nekem. Ahhoz, hogy ott legyen zebra, fel kellene festeni az úton. Hát nincs ott zebra... ez egy hülyeség, nem normális, aki kitalálta” – cáfolta például szemrebbenés nélkül, kacagással kísérve – kár, hogy vannak róla felvételek is. De az sem volt piskóta, amikor tagadta, hogy a férje agyba-főbe verte a volna a fiát, azaz a fiatal Orbánt, holott azt épphogy a bántást elszenvedő tárta egy interjúban ország-világ elé. Az persze más kérdés, hogy Orbán Viktor ma már biztosan bánja ezt az 1989-ben adott interjúját.

Ami pedig a kőbányát illeti. Orbán édesanyja azt mondta, hogy 14 éves volt a fia, amikor – mint ő állítja – E-hitel segítségével id. Orbán Győző három társával és nyolc munkatársával, privatizáció során megszerezte a kőbányát. Igaz, néhány perccel korábban még azt állította, hogy a fia első gimnazista volt, amikor az apja a kőbányához került dolgozóként. Mindenesetre Orbán Viktor 1963-ban született, azaz 1977-ben volt 14 éves, s akkor még szóba sem jöhetett bármiféle privatizáció. Sípos Erzsébet ezzel tökéletesen tisztában lehet, vélhetően a gánti bánya-projekt ügyében kicsit belezavarodott a mondandójába – erre vannak egyéb utaló jelek is, szóbotlás, nevetgélés például.

Az persze nem csoda, hogy számára kínos volt az interjúnak ezen része. Holott éppen maga hozta be Gántot, amikor Hatvanpusztáról kérdezte Kersák István, merthogy ezzel akarta indokolni, miből futotta a férjének, hogy megvegye és felépítse-kiépítse Hatvanpusztát.

Az sem csoda, hogy a kezdetek pénzügyi hátteréről magyarázkodva még azt is tudatta, hogy hetven éves koráig fizette a férje a bánya privatizációjára felvett E-hitelt. Merthogy Orbán-papa (és -család) mesés meggazdagodásának az alapja bizony a politikussá vált fiában (Orbán Viktorban) és a pártjában, a Fideszben keresendő. Ezt már jó ideje, 1999 óta pontosan lehet tudni: akkor jelent meg az Élet és Irodalomban két oknyomozó újságíró, Ószabó Attila és Vajda Éva feltáró cikke. Ennek 26 éve, de érdemes felidézni, mire is jutottak akkor – nem is csak az Orbán-anyuka interjújának tényellenőrzése végett, hanem azért is, hogy ne feledjük, honnan indultak.  Íme tehát részletek a „Fiúk a bányában – az Orbán család vállalkozásai” című cikkből.

A kiindulópont az a momentum volt, amikor az elhíresült székház-ügyből a Fidesz – a Magyar Demokrata Fórummal közösen – mintegy másfél milliárd forint bevételre tett szert, amin durván fele-fele arányban osztoztak. A párt a pénzt akkori gazdasági szakértői, Simicska Lajos és Varga Tamás által menedzselt módon használta fel. Orbán Viktor pártelnök és Kövér László frakcióvezető a résztvevők által utóbb zavarosnak mondott beszámolót adott a pénzügyekről, amiről mindenki tudta, hogy bűzlik – számoltak be az akkori frakcióülés résztvevői. „...utólag csupán annyi rekonstruálható: a pénzt követhetetlen módon szétterítették a Fideszhez közeli gazdasági vállalkozások között. Ezek közül információink szerint a Fico Kft. 440 millió forintra tett szert, amit az később különböző arányban továbbosztott az Arzenál Kft., a Quality Party Service Kft., a Draft Kft. és a Best Lízing (későbbi Auto-Classic) Kft. között. A Millennium Rt. további 10, míg a történetünkben később kulcsszerepet játszó Quality Invest Rt. 102 millió forintot kapott a székházból származó bevételből” – írta Ószabó és Vajda.

És akkor itt lép be Gánt, aminek kapcsán a következőket olvashattuk:

„...nem világos: milyen érdeke fűződött a Fidesznek ahhoz, hogy több vállalkozása szerepet vállaljon a pártelnök családjához kötődő privatizációs tranzakciókban, melyek során jelentős ásványi vagyon felett rendelkező bányavállalat tulajdonjogát szerezték meg egy Vértes hegység melletti kis faluban, Gánton. Az egykori Pannolit Kőbányászati Vállalatról levált Dolomit Kft.-t – amelynek Orbán Viktor édesapja, Orbán Győző 1976-től üzemvezetője, majd pedig ügyvezetője volt – 1992-ben hirdettette meg eladásra az Állami Vagyonügynökség megbízásából eljáró Dunaholding Rt. A pályázatra információink szerint két érvényes ajánlat érkezett: az egyik a dunaújvárosi Forma Bt.-től, amely egy osztrák építőipari cég nevében szállt ringbe, a másik pedig az a lap- és könyvkiadással foglalkozó Centum Kft. volt, amely korábban Századvég Kft. néven működött. Ebben a vállalkozásban szinte a Fidesz teljes felső vezetése megfordult: Orbán Viktor pártelnök mellett ügyvezetői posztot töltött be Kövér Szilárd (Kövér László testvére) és Simicska Lajos is. A Fidesz egyik vállalkozása tehát a pártelnök édesapjának munkahelyét próbálta magánosítani – elsőre azonban sikertelenül.
A Forma Bt. ugyanis névérték feletti (150 százalékos) ajánlatával győztesként került ki a párharcból, ez azonban messze nem jelentette azt, hogy meg is szerezte a bányát. Az akkori privatizációs szabályok értelmében, ugyanis a dolgozókat és az általuk alakított gazdasági társaságokat elővételi jog illette meg, így a győztes pályázó csak abban az esetben válhatott tulajdonossá, ha ők lemondtak erről a jogukról. A Dolomit Kft. dolgozói azonban éltek a lehetőséggel, és igényt jelentettek be a 25 millió forintos törzstőkéjű vállalkozás teljes tulajdoni hányadára, és id. Orbán Győző négy társával, illetve a többi dolgozót tömörítő Karbonát Kft.-vel és Szikla Bt.-vel együtt 1992 májusában a bánya tulajdonosa lett. A mintegy 41 millió forintos piaci értékű vállalatot a dolgozók kedvezménnyel, jóval a névérték alatt vehették meg, és összesen 21 millió forint körüli összeget fizettek érte. A privatizáció egyik ’frappáns’ lépéseként a Dolomit Kft. is beszállt a tranzakcióba: a Kereskedelmi Banktól felvett úgynevezett E-hitel és kárpótlási jegy ellenében saját maga harminc százalékát (névértéken 7,5 millió forintnyi törzsbetétet) vásárolta meg 11,2 millió forintért... A cég legnagyobb tulajdonosa mindenesetre magánszemélyként az ügyvezető, Orbán Győző lett a maga 1,6 millió forint névértékű törzsbetétjével, amit harmadáron, 556 ezer forintért vásárolt meg.” 
A cikk ezután megállapítja: „A Dolomit Kft. – noha a Centum Kft. tulajdonszerzése sikertelenül végződött – a privatizáció lezárultával is szoros szálakkal kötődött a Fideszhez... Alig egy évvel a privatizációt követően, a vállalat tulajdoni szerkezete is átalakult, és ismét felbukkant egy Fideszhez közeli vállalkozás, jelesül a székházpénzből 102 millió forinttal „feltőkésített’ Quality Invest Rt. Ez a cég a tagok törzsbetétjeiből vásárolt meg összességében 4,75 millió forint névértékű tulajdoni hányadot, előttünk ismeretlen vételáron. Egy biztos: az alig fél év múlva, 1993. szeptember 22-én tartott taggyűlésen a Quality Invest Rt.-t képviselő Kövér Szilárd bejelentette, hogy a korábban megszerzett üzletrészt jóval névérték alatt, 1,2 millió forintért eladja a Dolomit Kft.-nek...A Quality Invest Rt. ezzel a ’nagylelkű’ lépésével biztosította id. Orbán Győző és társai számára, hogy a bányaüzem véglegesen a tulajdonukba kerüljön”.

Az ÉS-ben 1999-ben megjelent cikkben a szerzők következtetése pedig ez: „...a Fidesz-cégek bábáskodása a Dolomit Kft. körül tehát nagyban hozzájárult ahhoz, hogy abból később a térség egyik meghatározó bányavállalata legyen, és megalapozta az Orbán család további gazdasági terjeszkedését.”