Orbán egy nem létező ideológiára épülő áramlat zászlóshajójának kapitányaként tetszeleg

A kormány, s persze a NER körei (a médiától az elemzőkig bezáróan) igyekeznek úgy beállítani Orbán Viktort, mint olyan politikust, aki az élére állt konzervatív forradalom kifejezéssel illetett nemzetközi áramlatnak. Mindez most ismét előtérbe került, miután bejelentették, az amerikai Konzervatív Politikai Akció Konferencia franchise ismét eljön Magyarországra: április 25-én és 26-án, immár sorrendben a harmadik alkalommal megrendezik a CPAC-Hungaryt, amelynek főszónoka – természetesen – megint csak Orbán Viktor lesz. Az állami pénzből kistafírozott, mindannyiunk pénzéből folyamatosan és búsásan finanszírozott Alapjogokért Központ lesz ismét a szervező. Mint Szánthó Miklós főigazgató a napokban hangoztatta: „egész Európából, sőt, a világ minden tájáról érkező szövetségeseinkkel sikerre visszük a jobboldal nemzetközi forradalmát: woketalanítunk, aztán lecsapoljuk a mocsarat, hogy visszavegyük Brüsszelt és visszahódítsuk Washingtont is!”.

Felmerül a kérdés: valóban Magyarország lett a „konzervatív forradalom zászlóshajója”?  Erről kérdeztük Szentpéteri Nagy Richardot, aki szerint a kérdésre a válasz: „igen is, meg nem is”. Az alkotmányjogász, politológus ezután egy ideológiai fejtegetésbe fogott. Mint magyarázta: eleve fából vaskarika a konzervatív forradalom kifejezés. Volt már ugyan rá példa, hogy valamire ráaggatták ezt a címkét: a 19. században a német konzervatívok forradalomról beszéltek, de az csupán szófordulat volt. 

Ugyanakkor amit mostanság konzervatívnak kezdenek nevezni, az már más, mint a klasszikus konzervativizmus. Mintegy húsz éve a világban néhányan – elsősorban Amerikában – azt gondolták, hogy elszakadnak a liberalizmustól, és az addig liberálisnak és neokonzervatívnak nevezett irányzat – amit Margaret Thatcher, Ronald Reagan vagy George Bush vitt – helyett inkább az értékkonzervativizmust, a kulturális konzervativizmust preferálták, s nem tulajdonítottak akkora fontosságot a jogállami, piacgazdasági vetületnek. „Így olyan fogalmakra váltottak, mint az illiberális konzervativizmus vagy a nemzeti konzervativizmus – amelyek amúgy szerintem mindig is badarságok voltak” – mutatott rá az elemző. Ennek ellenére, néhányan a világban mégis elkezdték követni ezt az irányt, ami egyébiránt nem más, mint össze nem illő dolgok egyberakása. De kétségtelen tény, hogy működik ez a katyvasz, amiben megtalálható egyebek között a populizmus és a paternalizmus is. Ugyanakkor azt sem lehet mondani, hogy teljesen értékmentes, valamiket állít ideológiailag, például a családokat tűzi a zászlajára, fellép a homoszexuálisok vagy szekuláris dolgok ellen, – „de ez az egész ideológiai szempontból egy nagy katyvasz, még akkor is, ha vannak értelmezhető elemei.” 

Szentpéteri nem tartja csodának, hogy Orbán környezete észrevette ezt az áramlatot. Több száz, közpénzből fizetett ember feladata ugyanis, hogy figyeljék a világtrendeket, olvassák a legfrissebb politikatudományos irodalmat, és erről készítsenek összefoglalókat Orbánnak, „lehetőleg rövidet és magyarul, és verjék is mindazt a fejébe”. Orbán meg képviseli azt, amit a fejébe vertek.

A politológus hozzátette, az szerinte ugyanakkor nem teljesen igaz, hogy Orbán ideológiamentes lenne, illetve, hogy állandóan váltogatja az általa követett ideológiát. Emlékeztetett rá: attól kezdve, hogy a kilencvenes évek elején megcsinálta az antiliberális fordulatot, ugyanazon az oldalon van, csak éppen egyre jobban tolódik ki a szélre. Azaz harminc éve nagyjából ugyanazon a sínen van, csak radikálisabbakat és mind nagyobb zagyvaságokat mond, igaz, azt meggyőzően teszi.

A CPAC is ebbe a vonalba illik – hívta fel a figyelmet Szentpéteri. Felidézte, hogy az a Republikánus Párt hagyományos rendezvénye volt, amit azonban az utóbbi években elfoglalt a párt fent taglalt irányzata, és egyre inkább ez vált a mainstreammé, majd jött Trump, aki meglovagolta és magát állította a középpontba. Ma a párt nehezen tud megszabadulni mind Trumptól, mind pedig ettől az ideológiától, „ez pedig még ideológiai alapon is jól jön Orbánnak, nem szólva arról, hogy taktikai szempontból meg kifejezetten kedvező számára”.

Orbán szokta mondani, hogy egyedül van – folytatta az alkotmányjogász, politológus, aki ezt részben igaznak is tartja, miután az Európai Unió többi vezetője nem olyan. Ugyanakkor a világban azért nincs egyedül, hiszen több más vezető politikai elképzelései rokoníthatók Orbánéval, aki a tanácsadói hatására felfedezte, hogy érdemes kiépíteni a nemzeti illiberális konzervatívokkal egy világhálózatot. „Igaz, véleményem szerint, aki nem illiberális, az nem is konzervatív” – jegyezte meg némileg malíciózusan Szentpéteri. Ennek eredményeképpen pedig Orbán már demonstrálhatja, hogy nincs egyedül, s azt is, hogy Trumpot és esetleg a brazil Bolsonarót leszámítva, ő a legnagyobb figura köztük, még ha az országa kicsi is. Ennek mentén Orbán a magyar adófizetői pénzből finanszírozza ezeket az erőket. „Ide járogatnak pénzért ők és a mindenféle szélre sodródott amerikaiak, őrült alakok kapnak rengeteg pénzt” – fogalmazott. Emellett Orbán ennek jegyében ma már szinte megszámolhatatlan „kutatóintézetet” – Alapjogokért, Századvég, MCC – tart fenn idehaza hatalmas közpénzekért, nem is milliárdokért, hanem százmilliárdokért, sőt, az MCC esetében ezer milliárdokról kell beszélnünk – tette hozzá. 

De vajon jó-e ez nekünk? – kérdeztük. „Nekünk ugyan nem, ez ugyanis nem nemzeti érdek, ellenkezőleg, Orbán személyes érdeke, mint a politikájában minden, ez is csak azt szolgálja, hogy hatalomban maradjon” – fogalmazott Szentpéteri Nagy Richard. És ezt a machiavelista, weberianista politikát húsz éve illiberális konzervatív ideológiával önti le. „Esetében nincs másról szó, mint egy pragmatikus politikusról, akinek semmi más nem számít, csak a hatalom és a pénz, és ehhez egy összetákolt ideológia párosul”.