Orbán egy ördögi körbe kényszerítette Magyarországot
Orbán Viktor egy hatalommániás ember, aki önkéntes vasfüggönyt húz maga és országa köré, amivel hatalmas károkat okoz Magyarországnak. Többek között így értékelte a miniszterelnök évértékelőjén a nemzetközi kapcsolatokról elhangzott részeket Horn Gábor. A Republikon Intézet vezetője ugyanakkor reményteljesnek tartotta a hétvégi több tízezres tüntetést és azt is, hogy az ellenzéki pártok nem hagyták eltussolni a kegyelmi botrányt.
A miniszterelnök ugyan ezúttal nem beszélt hangsúlyosan a szuverenitásról – talán, mert az unió emiatt is vizsgálatot indított –, de jelezte, hogy nem tűri azt, amit ő „nyomásgyakorlásnak” nevezett. Ennek kapcsán pedig szó szerint azt mondta, „előbb-utóbb mindenhol rájönnek, hogy mindenki azzal jár jól, ha békén hagy bennünket”. Ami már csak azért is figyelemre méltó kijelentés, miután Magyarország jelenleg két szövetségi rendszernek – a NATO-nak és az Európai Uniónak – is tagja. Akkor hogyan kell értelmezni szavait – kérdeztük Horn Gábortól.
Orbán Viktor a jelek szerint nem érti a közösségi együttélés szabályait – kezdte válaszát a Republikon Intézet vezetője. Minden beszédét – így a mostanit is – a háborús retorika és az ellenség-keresés jellemzi. Nem véletlenül jött elő ezúttal a boksz-meccs hasonlatával. Ebből is kiderül, hogy nem tartja fontosnak a közöségi létet és az együttműködést. Egy hatalommániás emberről van szó, akit csak a saját érdekei vezérelnek, csakhogy eközben egy ország vezetője. „Beleragad egy ócska, befelé forduló világba, önkéntes vasfüggönyt húz maga és országa köré. Nem érti a szövetségi politika és az együttműködés lényegét. Ha ugyanis része vagyok egy közösségnek, akkor emiatt és a vele járó előnyök érdekében lemondok bizonyos lehetőségekről – akár még olyanokról is, amelyek sértik a saját érdekeimet.”
Az elemző felidézte, hogy a miniszterelnöknek az utóbbi időben súlyos kudarcokat kellett elszenvednie e hozzáállás miatt. Megalázó módon kiküldték kávézni, amikor az uniós csúcstalálkozón 26 tagállam el akarta kerülni, hogy szembeszálljon velük. Ezerszer elmondta, nem Magyarország lesz az utolsó, amely jóváhagyja Svédország NATO-tagságát, de kiderült, hogy utolsó lesz. Sorozatosan ellenzi az Oroszországgal szembeni uniós szankciókat, de mindegyiket megszavazza. Háta mögött az úgynevezett nemzeti konzultációval nem akarta támogatni az Ukrajnának nyújtandó 50 milliárdos segítséget, de végül ahhoz is sunnyogva hozzájárult. „Mintha ezekben az esetekben nem venné észre, hogy feltörlik vele a padlót.” Olyan emberekkel veszi magát körül, akik mindenre helyeselnek, így kritika és önkritika nélkül hiszi el a saját virtuális valóságát, amivel óriási károkat okoz Magyarországnak. Horn Gábor ennek kapcsán emlékeztetett rá, hogy az előző két évben, amikor a legnehezebb volt a gazdasági helyzet, Magyarország egyetlen fillért sem kapott az Európai Uniótól – Orbán Viktor elfogadhatatlan politikája miatt. „Ennél nagyobb kárt nem lehet okozni egy országnak.” Ahol egyébként Európa legmagasabb inflációját sikerült produkálni, amely az unió második legszegényebb országa, de a korrupcióban első helyezett.
Ezek után aligha az a követendő álláspont, hogy tessék bennünket békén hagyni – mondta a Republikon Intézet vezetője. Egy olyan kis ország, mint Magyarország ugyanis – és ez már sokszor bebizonyosodott – nem tud létezni Európa és az unió nélkül. Ezt egyébként Orbán Viktor is tudja, hiszen amikor felmerül a kilépés gondolata, mindig ellenzi. Tisztában van tehát azzal, hogy Magyarországnak nincs jövője az unión kívül. Ha viszont ilyeneket mond, az jelzi, hogy nemcsak semmibe veszi a magyar viszonyokat, hanem azt sem hajlandó megérteni, mi történik körülötte.
Nem volt mindig ilyen – folytatta Horn Gábor –, de hatalmi gőgje és a saját közösségének kritika nélkülisége ezt eredményezte. Ebben szerepe van az egész társadalomnak, amely jobbára érzéketlenül és értetlenül figyeli, hova jutottunk vele. Az egész egy nagy csalás – mondta az elemző, aki beszámolt arról is, hogy már lehet tudni, az utóbbi nyolc évben több mint 1300 milliárd forintot költöttek kormányzati kommunikációra. „Ez beláthatatlan összeg, hiszen belőle háromszor lehetne folytatni a 4-es metrót, tíz évre meg lehetne oldani a pedagógusok fizetésemelését, rendbe lehetne hozni a magyar egészségügyi rendszert és javíthatnák a legszegényebb nyugdíjasok helyzetét. Csakhogy ebből az összegből tartják fenn a hívő tagozatot, amelynek már minden mindegy.” Ők szidják teli szájjal a „rothadó nyugatot”, amely szerintük minden bajunk okozója, miközben természetesen oda járnak nyaralni, oda járatják a gyerekeiket és oda mentik ki a pénzüket. „Egy döbbenetes hazugsággyár működik és a hazugságait sokan el is hiszik. Ez egy ördögi kör, amiből nagyon nehéz kimászni.”
Ami azonban a kegyelmi botrány kapcsán történt, az mégis nyújt valami reményt – idézte fel Horn Gábor. A több tízezres demonstráció, amelyet a tartalomszolgáltatók szerveztek, azt jelezte, lehet ellensúlyozni, hogy az egyik oldalon egy kiüresedett, elkeseredett, reménytelen ország látható, a másikon pedig azok a hívek, akik még mindig elhiszik, hogy mindenről Brüsszel, a gonosz Soros, az ördög Gyurcsány és a dollárbaloldal tehet. Az ellenzéki pártok is sokat tettek azért, hogy a botrányt ne lehessen eltussolni és ne maradhasson – ahogy már itt szokás – következmények nélkül. Ezúttal látszott, hogy akár hasznos is lehet, amikor különböző hangon szól az ellenzék. Ugyanakkor persze egyelőre még a hatalom van fölényben. „Ennek jele például, hogy az Állami Számvevőszék éppen most büntette meg az ellenzéki pártokat irdatlan pénzekre, teljesen elfogadhatatlanul és törvénytelenül.” Eközben a Megafonban egy hét alatt 45 millió forintot költöttek el, hogy megpróbálják átkeretezni ezt az egész borzasztó kegyelmi botrányt. Vagyis közpénzből finanszírozzák egy párt, de még inkább egy személy kommunikációs gépezetét. Az orbánizmus tehát teljes erővel működik, aminek jellemző része volt a legutóbbi évértékelő is, elfogadhatatlan és értelmezhetetlen kijelentésekkel – mondta Horn Gábor.