Orbán egyedül nyerné meg a választást
A háború mindig borzasztó. Különösen több mint hetven év béke után, különösen itt, a szomszédunkban, különösen egy olyan korban, amikor egyre több a tömegpusztító fegyver. De a jelek szerint ez a háború nagyon jól jött a magyar miniszterelnöknek.
Tegyük fel, hogy néhány héttel az orosz invázió előtt tett moszkvai látogatása valóban békemisszió lett volna, ahogy utólag megpróbálták beállítani. Akár így van, akár nem, mindenképpen Orbán Viktor érdekeit szolgálja. Békét ugyan nem tudott teremteni – ha sikerül, az is megfelelt volna a propaganda céljaira –, ám a jelenlegi helyzetet is igyekszik maximálisan kihasználni. Hiszen mindjárt választás lesz, a magyar embereknek látniuk kell, hogy csak a vezéren múlik minden.
Ha tehát azt kell hirdetni, hogy Magyarország békéjének és biztonságának megőrzésére van szükség, akkor az ahhoz mellékelt fotón Orbán Viktornak kell látszania. Egy tisztes, őszes úriembernek, aki bizakodással tekint a jövőbe. Ez persze nem elég, a médiát is el kell árasztani „társadalmi célú” reklámokkal, amiken a miniszterelnök mondja el, mi van most és mit kell tenni. A cél egyértelmű. Azt kell erősíteni, hogy tizenkét év (plusz jóval előtte még négy) nem volt elég. Az országnak csak és kizárólag erre az emberre van szüksége, egyedül ő képes megállítani a háborút a határainknál és biztosítani, hogy a magyar emberek úgy élhessenek, mint eddig (ha az valóban jó nekik).
Persze, egy kicsit még lehet érvelni az eddigiekkel is. Egy kis brüsszelezés, sorosozás, pláne gyurcsányozás, sosem jön rosszul. Hogy a választópolgárok tisztában legyenek vele, ezektől mind megvédik őket. A migránsozás viszont szigorúan kerülendő, hiszen valaki még azt hihetné, hogy az Ukrajnából menekülő emberekről lenne szó, miközben a kormány – szavakban – segíti őket, noha a gyakorlati teendők természetesen a segélyszervezetekre, az önkormányzatokra és mindazokra hárulnak, akik nem a választási kampánnnyal vannak elfoglalva.
Mindebből egyetlen következtetés vonható le. A választás eredménye egyetlen emberen múlik. Április 3-án egy rendkívül egyszerű kérdésre kapunk választ: Orbán Viktor nyer, vagy veszít. Persze, vannak még a színpadon szereplők, nem is kevesen. Kormánypárti és ellenzéki politikusok, képviselő-jelöltek, segítők és ellenfelek. Ütköznek vélemények és nézetek, néha még emberek is, de mindez csak epizód. A munka dandárja a középpontban álló sztárra hárul. Kiderül, hogy elegen hisznek-e neki. Hogy meg tudja-e teremteni a bizalmat maga és csapata iránt. Képes lesz-e feledtetni, hogy ő (volt?) Vlagyimir Putyin egyik utolsó barátja, híve és szövetségese. Őszintének látják-e, hogy valóban erősíteni akarja azt a szövetségi rendszert, amelyhez Magyarország a rendszerváltás nyomán csatlakozhatott. Semmissé tudja-e tenni, hogy a járvány két éve alatt lakosságarányosan Magyarország vesztette el legtöbb állampolgárát, jelentős részben a kormány politikájának eredményeképpen.
Így tehát kapóra jött a háború Orbán Viktornak. Lehetőséget teremtett egyúttal arra, hogy soha nem látott hazárdjátékba kezdjen. Belevetette magát a kampányba és azt vállalta, hogy egyedül győz. Ha pedig nem, akkor csak az övé lesz a felelősség a kudarcért. Látszólag felkészült, de ki lehet őt zökkenteni ebből a szerepből. Erről tanúskodik az a felvétel, amelyet az egyik ellenzéki képviselő készített a parlamentben. Tordai Bence arról igyekezett faggatni a miniszterelnököt, kiáll-e vitára az ellenzék közös miniszterelnök-jelöltjével. A nemleges választ pedig lényegében egyetlen szóval indokolta: csak. Ebben benne volt minden. Én vagyok a főnök, azt teszek, amit akarok, nem tartozom magyarázattal senkinek.
Ezt kell tudomásul vennie mindenkinek. Híveknek és ellenzékieknek, barátoknak és ellenségeknek. Egy ember áll egyedül és azt képzeli, hogy ő Magyarország. Lehet ezt diktatúrának nevezni, vagy autokráciának, netán téves helyzetértékelésnek, akár orvosi esetnek is.
Április 3-án kiderül, bejön-e a hazardírozás. Ki győz: egy ember, vagy egy ország?
