Orbán el is hiszi saját hazugságait

A miniszterelnök öt napon belül három nagy beszéddel is jelentkezik. A szombati évértékelőt mindenki követhette, a magyar misszióvezetőknek elmondottakból csak rövid részletek kerültek nyilvánosságra, szerda este pedig a kormánypárti frakciók évadnyitó tanácskozásán, zárt ajtók mögött értékeli a helyzetet. Horn Gábor szerint önmagában nincs semmi különös abban, hogy a politikai évad kezdetén többször is megszólal egy vezető politikus. Azt már inkább jellemzőnek tartja az elemző, hogy a három megszólalás közül kettőt nem a nyilvánosságnak szántak, a harmadikban viszont lényegében nem mondott semmi újat.

Indokolhatja persze a gyakori megszólalásokat, hogy társadalmi és gazdasági téren is nagy a baj. Csakhogy Orbán Viktor a gondokat nem kezeli, hanem palástolja – legalábbis ez derült ki az évértékelőből, amelyben kerülte a fontos problémákat. Nem tett említést sem az oktatás, sem az egészségügy helyzetéről, de az elmaradt uniós forrásokról sem és a recesszióról is hallgatott, pedig az nem lesz, hanem már itt van. Az inflációt ugyan megemlítette, de egy egészen sajátságos nézőpontból, a kezeléséről pedig egy szót sem ejtett.    

Horn Gábor felidézte, hogy amikor a miniszterelnöknek lényegesnek tartott mondandója akad, azt sem a nagy nyilvánosságnak szánja, legfeljebb utólag derül ki róla valami. Ilyen volt a karácsony előtt, egy vacsorán elhangzott beszéde, amelyet utólag Orbán Balázs – a kormányfő politikai igazgatója, mint magyar hangja – ismertetett. Annak alapján aztán senkit sem lepett meg, amikor az igazgató már arról beszélt, hogy a médiát kell elfoglalni, és akkor uralhatják az emberek gondolkodását. Ami egyúttal azt tükrözi, hogy érzik, valamilyen módon kénytelenek megmagyarázni a megmagyarázhatatlant, de akkor sem az egész országnak beszélnek, hanem csak a saját híveiknek. Ahogy ez az évértékelő esetében is történt.

A Republikon Intézet vezetője az egyetlen újdonságot abban látta, hogy Orbán Viktor szemében az Egyesült Államok is felsorakozott a fő ellenségek közé. Eközben a szokottnál határozottabban kiállt a NATO-tagság mellett, ami arra utalhat, hogy a szövetségesek szólhattak neki, a szembenállás nem kifizetődő. Viszont Brüsszellel ezúttal sem bánt kesztyűs kézzel, ami azért is furcsa, hiszen Magyarország is az unió tagja, vagyis ez a helyzet a Karinthy Frigyes által oly jól megírt állapotra hasonlít, amikor „álmomban két macska voltam”. Változatlanul a szankciókat okolta a rossz helyzetért, noha a vétó lehetősége még mindig megvan, de a miniszterelnök egyszer sem élt vele, hogy megakadályozza a közös fellépést. Ugyanakkor a háború ügyében megmaradt következetlen álláspontja. Egyszer azt állította, hogy a szlávok egymás közötti háborújáról van szó, ami nem jelent veszélyt térségünkben, majd elintézik egymás között. Aztán viszont már arról beszélt, mennyivel könnyebb az osztrákoknak és a svájciaknak, hiszen a mi határaink mentén folynak a harcok, tehát őket semmi sem fenyegeti.

Követhetetlen, következetlen, néhol hazug volt az évértékelő – összegezte Horn Gábor. A legszomorúbb az – tette hozzá –, hogy a legtöbb elemében a szónok maga is hisz. Elhiszi és megpróbálja elhitetni, hogy van egy harmadik út, hogy el lehet lavírozni a jó és rossz oldal között, hogy van egy magyar oldal. Az elemző felidézte, hogy a magyar lakosság két népszavazáson is határozottan állást foglalt a Nyugathoz, a jóléti társadalmakhoz tartozás mellett. Ebben pedig napjainkban is széles körű az egyetértés. Ehhez képest újabban Orbán előjött a „béketábor” kifejezéssel, amire egyébként jól emlékezhetünk a Kádár-korszakból, s ezt igyekszik szembeállítani a háborút pártolókkal. Vagyis mindazokkal, akik a megtámadott Ukrajnát támogatják. A fideszes szavazótábor azonban a jelek szerint vevő a hazugságokra, azt akarják hallani, mert elhitették velük, hogy ez az igazság. Ez mérhetetlenül tisztességtelen és morálisan vállalhatatlan álláspont mindazokkal szemben, akik valóban békét akarnak és tesznek is érte – szögezte le a Republikon Intézet vezetője. Csakhogy a félrevezetésre már elköltöttek forint tízmilliárdokat, teleragasztották az országot előbb a Brüsszel feliratú bombákkal, aztán a 97 százalékos plakátokkal, és ez meg is felel a saját közönségüknek. Horn Gábor ennek kapcsán megemlítette, hogy éppen most készítettek egy közvélemény-kutatást, amiből kiderül, hogy a magyarok többsége támogatja a szankciókat, vagyis nem igaz a kormányzati propaganda, amelyet a miniszterelnök is terjeszt.

Már nemcsak arról van tehát szó – folytatta az elemző –, hogy cinikus politikai vezetők maffia-módszerekkel elfoglaltak egy országot, ennél rosszabb a helyzet. Orbán Viktor és csapata elhiszi morálisan tarthatatlan álláspontját. Az ország pedig társadalmi és gazdasági téren is szinte reménytelen helyzetbe került. Kiépült egy olyan „új” rendszer, ahol az aktuális politikához igazodás az előrelépés, érvényesülés egyetlen lehetősége. A kapitalizmus-ellenesség abban az értelemben működik, hogy ez már egy új jobbágyrendszer, ami helyi szinteken jobban érződik, mint országosan. Az kap lehetőséget, az nyer pályázatokat, aki igazodik és van politikai kapcsolatrendszere, nem pedig az, aki jobb, ügyesebb, tehetségesebb. Ez mérhetetlen társadalmi károkat okoz, akárcsak a gyűlölet, a baloldal- és az idegenellenesség erősödése. Orbán jelszava az, hogy aki nincs velünk, az ellenünk van. Erre építi uralmát, noha ennél már Kádár János is továbblépett, amikor az '50-es évek végén meghirdette, hogy aki nincs ellenünk, az velünk van. A jelenlegi rendszer azonban olyan károkat okoz, ami hosszú évtizedekre kihat. Akkor is itt marad, amikor már rég nem Orbán Viktornak hívják a miniszterelnököt – fejezte be elemzését Horn Gábor.