Orbán elképesztő nézetei az uniós tagságunkról, a Nyugatról, Oroszországról, a háborúról, vallásról

Rod Dreher, a The American Conservative vezető szerkesztője mintegy tíz gépelt oldalnyi cikkben tudósított a vele együtt 15 külföldi újságíró Orbán Viktorral folytatott kétórás beszélgetéséről. Dreher, aki tavaly év végén Budapestre költözött, hogy a Danube Institute elnevezésű intézetnek dolgozzon, cikkében ismertette a hosszú dicshimnuszt, amelyet a magyar miniszterelnökről a többi jelenlévőnek zengett, miszerint „mennyire más, mint ahogyan a nyugati média ábrázolja, éles eszű, szórakoztató, briliáns, magabiztos, nem őrködnek felette sajtósok, és nem vigyáz annyira a szavaira, hogy végül semmit se mondjon”.  „Nem fogjátok elhinni: egy világszintű vezető valójában ilyen. Született politikus” – fűzte hozzá. Azt is leszögezte: Orbán Viktor „zsigerből imádja, amit csinál”.

A mintegy 15 fős csoportnak, amelyben jobboldali-konzervatív újságírók foglaltak helyet, Orbán minden kérdésre válaszolt, és csupán három megjegyzésnél kérte, hogy ezt ne használják fel, azok a válaszai pedig közéleti személyiségek megítéléséről szóltak. 

Dreher Ukrajnával kapcsolatban kiemelte: hazug módon mocskolják Orbánt Putyin csicskájaként, „de ő ezzel cseppet sem törődik”. Orbán kifejtette, hogy a Nyugatnak meg kell értenie: Putyin nem engedheti meg magának, hogy veszítsen, és nem fog veszíteni, mert jövőre választások lesznek. Emellett nem engedheti meg, hogy a NATO jelen legyen Ukrajnában. Rég elmúltak azok az idők, amikor Putyin meg tudta volna hódítani Ukrajnát, vagy baráti rendszert helyezhetett volna ott hatalomba. Ha Putyin gyors győzelmet aratott volna, ez lehetséges lett volna. Ezért most Oroszország célja az, hogy Ukrajnát kormányozhatatlan romhalmazzá tegye, hogy a Nyugat ne vehesse jutalomnak, és ebben Moszkva már sikert aratott – fejtegette. Orbán Viktor szerint a Nyugat azt sem érti, hogy Ukrajnában az idő Moszkvának dolgozik. „Oroszország hatalmas, és hatalmas hadsereget tud mozgósítani, Ukrajnában pedig már most is fogynak az emberek. Mi lesz, ha elfogynak?”

„Nagy bajban vagyunk” – mondta a Nyugatról. Ha a várható orosz tavaszi offenzíva sikeresnek bizonyul, akkor a NATO tagállamai azzal kerülnek szembe, hogy vajon küldenek-e katonákat Ukrajnába. Orbán szerint Amerika ezt nem veszi fontolóra, de egyre több európai ország erről gondolkodik, pedig ha a konfliktus kiterjed, ezeket az országokat lerombolhatják. „Ez ma még őrültségnek tűnik, de nem lehet kizárni, ha megnézzük a tendenciát, hogyan jutottunk el a jelen helyzetig, és hogyan megyünk egyre mélyebben bele.”

Dreher megjegyezte: Orbán nem akarja, hogy a Nyugat háborúba keveredjen Oroszországgal. De úgy véli, hogy nyugaton messze túl sokan becsapják magukat azzal kapcsolatban, hogy valójában mi történik, és mi történhet.

Arra a kérdésre, hogy a háborúban bevethetnek-e nukleáris fegyvereket, Orbán leszögezte: „Nem tudom kizárni, hogy bevetnek ilyeneket”. Hozzátette, hogy taktikai fegyverekről beszél, nem arról, hogy „Varsó és Berlin felett gombafelhők lesznek”, „de még ezt sem tudom kizárni” – mondta. Úgy vélte, az oroszok harctéri szereplése eddig valóban gyenge, de a történelem azt mutatja, hogy a háborúkban gyengén indulnak, de aztán rájönnek a dolgokra, és akkor már nehéz őket feltartóztatni. Beszélt arról, hogy mivel járhat, ha Moszkvát szövetségbe kényszerítik Iránnal, és reményét fejezte ki, hogy Benjamin Netanjahu izraeli kormányfő – akinek a fia is részt vett az összejövetelen –, békehozó lehet Oroszország és Ukrajna között. 

Részletesen szó volt arról is, hogy Orbán az egyetlen, aki az EU-ban a többiektől eltérően gondolkodik a konfliktusról. A többiek Orbán szerint „nem tudják, mit tesznek”, és részben Washington nyomására, részben a liberális sajtótól való félelmükben azt mondják, hogy „a történelem jó oldalán állnak”, de nem veszik figyelembe, hogy mi szolgálja a legjobban országaik érdekeit. A miniszterelnök kifejtette: ő a maga szerepét Magyarország megválasztott vezetőjeként abban látja, hogy segítsen az embereknek megvívni azokkal a kihívásokkal, amelyekkel ma szembekerülnek, és hogy felkészítse őket a jövendő kihívásokra. „De én lennék az egyetlen, aki így értelmezi ezt” – mondta.

Kifejtette: rajta kívül Macron francia elnök ez egyetlen európai vezető, aki víziókban gondolkodik. „Ha azt mondom, hogy Európának vissza kell térnie a keresztény gyökerekhez ahhoz, hogy meg tudjon birkózni az előttünk álló problémákkal, Macron ezzel nem értene egyet, és liberális ideológiai stratégiát javasolna. De a többiek azt mondanák, ez butaság.”

„A németek attól szenvednek, hogy tudják, mi áll a nemzet érdekében, de nem tudják kimondani” – mutatott rá, s Dreher szerint a miniszterelnök arra utalt: a német vezetés tudja, hogy nem keveredhet háborúba Oroszországgal, de „valamilyen okból” képtelen nemet mondani Washingtonnak.

Egy lehetséges moszkvai államcsínyre vonatkozó felvetésre Orbán élesen reagált azzal, hogy senki nincs a láthatáron, aki ne lenne még héjább Putyinnál, és ez nem oldana meg semmit.

A Magyarország és az EU kormánya közötti nézeteltérésekről szólva Orbán elismerte, hogy hatalmas a szakadék, és tovább mélyül. Szerinte ennek oka az, hogy alapvető eltérés van a két fél arról vallott eszméi között, hogy „mire való az ember és a társadalom”. Ezért állnak egymástól ennyire távol a felek a genderideológiában, vagy a bevándorlás kérdésében. Hiszen például az európai országok közül is sokban felmerül a kérdés, „hogyan tudunk együtt élni egy nagy migráns muzulmán közösséggel?”  

Magyarország számára szerinte az a kihívás, hogy nem kell engedni felmerülni az együttélés kérdését. Mint mondta, Magyarországon jelenleg nulla a muzulmán bevándorlás, és azt akarja, hogy ez így is maradjon. „Természetes, hogy az EU liberálisai ezt bigottnak tekintik, viszont nem kell megküzdenünk a diverzifikálás áldásaival” – mondta, és egy aktuális spanyol példát idézett.

Orbán azt mondta, neki személy szerint fájdalmas, hogy Magyarország az EU-ban van, kitéve a zaklatásának, ugyanakkor fel sem merülhet a kilépés, mivel a tagságtól függ az ország  gazdasági jóléte. Ennek ellenére nehezen viseli, hogy az uniós vezetők ide-oda lökdösik. Személyesen nehéz számára megbirkózni az uniós bürokráciával, de ezt meg kell tenni, mert ez Magyarország nemzeti érdeke.

„Az utóbbi harminc év európai történelmében minden rossz Brüsszelből ered. Muszáj démonizálniuk Magyarországot, mert ha Magyarország bármiben is sikeres, az hat az európai politikára és ideológiailag gyanús” – szögezte le. „Nem könnyű nekem odamenni úgy, hogy mindenben én vagyok a kurafi. Acélból való gerinc kell ahhoz, hogy ha olyan politikus akarsz lenni, akiben megvan az, ami ahhoz kell, hogy szembeszállj velük, de főleg arra kell gondolnod, hogy mit mondanak a szavazóid, nem pedig arra, hogyan vélekednek az ellenfeleid” – szögezte le.

Orbán szerint egy sikeres konzervatív vezetőnek jóval a választások előtt koalíciókat kell építeni a szavazók különböző tömbjeiből, és meg kell győzni őket arról, hogy a vezető választási győzelme az ő győzelmük is lesz. „Az ember nem lehet félénk, vagy gyáva, óvatos, hanem merésznek kell lenni, és meggyőződéssel kell vezetni. És olyan gazdag konzervatívok befizetéseire van szükség, akik készek más projektek, például egy médiabirodalom kiépítését is támogatni. Ezen kívül be kell vonni a konzervatív értelmiséget, azzal, hogy meggyőzzük őket, a változások, amelyeket akarunk, ’mélyek’” – szögezte le. Orbán kifejtette azt is, hogy az őt hatalomra juttató 2010-es választáson megértette: a magyaroknak elegük van a baloldalból, „amely gazdaságilag romba döntötte az országot.” A Fidesz egyetlen kampányjelszóval indult: „Elég!”.

Dreher azt írta: megkérdezte a kálvinista miniszterelnököt arról a meggyőződéséről, hogy a nyugati civilizáció regenerálódása attól függ, hogy képes-e regenerálódni a keresztény hit. „A kereszténységet nem lehet politikával regenerálni, mert a hit mindig az egyén szívének változásán múlik” – kapta a választ. Ha a keresztények nem ébrednek fel ,,és nem szállnak szembe azokkal a kulturális trendekkel, amelyek elmossák őket, a hit el fog tűnni” – mondta.  „A legnagyobb reményt ma az ortodoxok nyújtják, mert ők nem vitatkoznak, hanem hisznek. Mi – protestánsok és katolikusok – folyton vitatkozunk” – mutatott rá, majd az ortodox keresztényeket „a nyugati keresztények legfontosabb tartalékának” minősítette ahhoz, hogy vallási értelemben talpra álljanak.

Azzal kapcsolatban, hogy Magyarországon szomorú helyzetben van a vallási élet, és kevesen járnak temploma, Orbán azt mondta: „Nincsenek illúzióink arról, hogyan festünk. Ennek ellenére: ha Európa fenn akar maradni, vissza kell térnie a hithez, amely megteremtette a szent rendet, amelyre a civilizáció épült”.

„Elemzésem szerint az utóbbi harminc évben kiépített társadalmi struktúra teljesen az emberi természet ellen való, ezért összeomlásra van ítélve, és ez remélhetőleg nem egy Armageddon módjára történik majd meg... Ha sikerül hamarosan megtörni a genderideológia hegemóniáját és az előrehaladó elmebaj más tüneteit, akkor a hagyomány felé fordulás sokkal gyorsabb lesz, mint gondolnánk. De ezeket előbb politikailag kell szétzúzni” – fejtegette.

Mint mondta, nem érti, hogyan lehet meg egy konzervatív vezető úgy, hogy ne legyen hívő. Szerinte nem véletlen, hogy Magyarország, Szlovákia és Lengyelország vezeti az Európában a hagyományos értékek védelméért folytatott harcot. Ezek az országok alkotják Európának azt a részét, amelyet kevésbé érintett a korrodáló modernitás.    

Orbán Viktor arról is szólt, hogy a politikusok adhatnak az embereknek anyagilag jobb életet, de nem az ő dolguk, hogy boldog életet adjanak. A XVI. Benedek pápa ravatalánál tett tisztelgéséről kifejtette: a magyar kálvinisták elismerik, hogy a katolicizmus abszolút létfontosságú a kereszténység jövője szempontjából, és ha a katolikus egyház gyenge, az minden kereszténynek rossz.

Dreher beszámolt arról, hogy Orbán Viktor a beszélgetés végén kivitte a résztvevőket a Karmelita kolostor erkélyére, és azt írta: „Orbán Magyarország iránti szeretete olyan, mint egy kötekedő utcai harcosé, akinek kipirul az arca, amint kész családja védelmére kelni”. 

„Ez nem olyan ember, akit könnyű megfélemlíteni” – írta, és egy kettőspont után Orbán Nagy Imre újratemetésén készült fényképpel fejezte be a cikket.