Orbán embere most Georgiában tette be a botot a küllők közé
Georgia (az ország eredeti neve, az oroszok által bevezetett Grúzia helyett) parlamentje kedden megszavazta az úgynevezett „külföldi ügynöktörvényt”, amely – moszkvai mintára – lajstromba veszi és megfélemlíti a civil szervezeteket. A kormány – amelyet egy milliárdos irányít – már egy éve el akarta fogadni az alapjogokat sértő törvényt, de akkor a tömeges tüntetések megakadályozták ezt. Most sikerült, annak ellenére, hogy tízezrek tüntettek az utcákon a brutálisan, könnygázzal, gumilövedékekkel és gumibotokkal fellépő rendőrök ellen. Többet nem tudtak mást tenni, mint hogy az ország himnuszát és Beethoven 9. szimfóniájának Örömódáját, az unió „himnuszát” énekeljék.
A Georgiai Álom nevet viselő kormánypártot 1992-ben hozta létre Bidsina Iwanischwili milliárdos. A Karib-tengeri adóparadicsomokban is üzletelő mérnök Moszkvában tanult és a Szovjetunió összeomlása utáni években az Oroszországgal folytatott üzleteivel szerezte óriási vagyonát, miközben sokáig orosz állampolgár is volt. Felhasználva az ország önállósodása utáni kormányok vitatható tevékenységét, az általa alapított párthoz több másik is csatlakozott. Az első évben Iwanischwili volt a miniszterelnök és pártjának azóta is megvan a jelentős arányú többsége a parlamentben – igaz, vitatott választások után. Az oligarcha, aki korábban hivatalosan visszavonult a politikától, most látványosan visszatért és nyíltan azzal vádolta az ország európai és amerikai támogatóit, hogy a civil szervezetek finanszírozásával „ők akarják alakítani az ország kormányzatát”. Emellett – teljes összhangban Vlagyimir Putyinnal (és Orbán Viktorral) – arról beszélt, hogy a Nyugat „a globális háború pártja”, az robbantotta ki az Ukrajna elleni háborút, ami fenyegetheti Georgiát is.
A jelenlegi kormánypárt egyébként eltörölte a kötelező női kvótát a parlamentben és olyan adótörvényeket szavaztatott meg, amelyek révén az ország egyfajta offshore paradicsommá válhat. A nyugati finanszírozásról szóló híresztelések teljesen hamisak, hiszen – amint Oroszország vagy Magyarország esetében – a Nyugatról kapott pénzek Georgiában is láthatók az interneten.
Nyílt kérdés, mi lehetett a milliárdos és emberei célja: abban bíznak, hogy megvédhetik az országot, ha jóban vannak a Kremllel – netán attól tartanak, ha nem lépnek önként, rákényszerítik őket –, vagy egyszerűen az oroszok ügynökei, ami egyáltalán nem kizárható. Az viszont bizonyított tény, hogy a kormányzó párt és annak emberei nyilvánvalóan a lakosság mintegy háromnegyedének akaratával szemben működnek. A felmérések szerint a georgiaiak 70-80 százaléka véli úgy, hogy a Nyugathoz tartoznak, ezért be kell lépni az Európai Unióba, amelynek országuk decemberben tagjelöltje lett.
Az ország tett már lépéseket a NATO felé is. Georgia 1994 óta kap amerikai katonai segélyt, 2002 óta az amerikai hadsereg kiképzői is jelen voltak az országban és az iraki háborúban 2 500 georgiai katona harcolt. Az Egyesült Államok a Szovjetunió összeomlása után már dollármilliárdokat költött az ország újjáépítésére, és további nagy összegeket terveztek átutalni a gazdaság és a fegyveres erők fejlesztésére. Ennek most alighanem vége, Jim O’Brian amerikai külügyminiszter-helyettes jelentette be, hogy „elítélik a tüntetők, a civil szervezetek, a média munkatársainak megfélemlítését, fizikai bántalmazását”. Ilyen körülmények között aligha lesz lehetőség a pénzügyi támogatás folytatására, sőt, már a georgiai kormány elleni szankció-csomagot is előkészítették.
A kaukázusi, elő-ázsiai ország Európához tartozása egyébként szakértők által is vitatott földrajzi kérdés. Az oroszok a 19. század elejétől annak közepéig szerezték meg folyamatosan az általuk Grúziának nevezett ország kis királyságok uralta területét. Az 1917-es orosz forradalom után a georgiaiak kikiáltották a függetlenségüket és megalapították Georgia Demokratikus Köztársaságát. Az csak néhány évet élt (amint a Magyar Köztársaságból csak az elnök maradt...), amíg a Vörös Hadsereg meg nem szállta, és be nem tagozta a Szovjetunióba. 1991 áprilisában, amikor megindult a szovjet birodalom felbomlása, a georgiaiak ismét függetlenedtek.
A következő években különböző kormányok követték egymást, a másodikat Sevardnadze, a Szovjetunió georgiai nemzetiségű volt külügyminisztere vezette. 2003-ban az úgynevezett „rózsák forradalma” kergette el Sevardnadzét a hatalomból, a következő kormányok azzal próbálkoztak, hogy külföldön élő, sikeres honfitársaikat állítsák kormányposztokra és így emeljék fel az országot. Ez nem igazán sikerült, inkább a bürokrácia és a korrupció volt jellemző, az „importált” georgiaiak – széles nyugati kapcsolatokkal – elsősorban saját gazdagodásukkal foglalkoztak.
2008-ban súlyos kudarc: Georgia háborút indított Oroszország ellen, hogy visszaszerezzen az oroszok által korábban elfoglalt területeket. A döntéshozók nyilvánvalóan túlbecsülték lehetőségeiket, az orosz hadsereg csapatai bevonultak Dél-Oszétiába és Abháziába, amelyek azóta is megszállás alatt vannak, de még az ország más területeire is. Az öt napos háború 850 halálos áldozatot követelt, amellett több mint 130 ezer ember menekült el az országból.
Már korábban egy sor uniós ország, köztük a baltiak, a lengyelek, a románok különösen szoros kapcsolatokat építettek ki Georgiával, hogy segíthessék közeledését az unióhoz. Magyarország – nem meglepően – ebből is kimaradt, és a héten ismét letette névjegyét. Az Európai Unió tiltakozó nyilatkozatot akart kiadni a grúz fejleményekkel kapcsolatban, de ezt Magyarország megvétózta, még a szelídebb tervet is. Az arról szólt, hogy a külügyekért és a bővítésért felelős biztosok (az utóbbi Várhelyi Olivér) adnak ki nyilatkozatot arról, hogy ez az új törvény még jobban eltávolítja az uniótól a kaukázusi országot. Várhelyi azonban „nem értett egyet” ezzel a megfogalmazással, így abból sem lett semmi.
Amennyiben a rendszer továbbra is ilyen sebességgel halad az önkényuralom felé, kérdés, hogy az októberi választások tiszták és demokratikusak lesznek-e, merül fel a kérdés.
