Orbán háborúja: harc a valósággal

Németh Szilárd persze tudja, amit a főnöke, Orbán Viktor még nála is jobban tud: hogy belátható időn belül nem lesz szükség arra, hogy több ezer magyar katona elinduljon a magyar határra. Persze, nem az igazság kimondása a fontos, hanem hogy a háborús fenyegetésről lehessen beszélni. A fegyverkezés ön magában is jó üzlet, még az építőiparnál is több lehet benne a korrupció, de talán nemcsak erről van szó.

Az utóbbi években egyre több katonai kifejezést hallunk, fegyverek gyártásáról, vásárlásáról beszélnek az ország vezetői. Már oda sem figyelünk, amikor Orbán csatába hívja híveit Brüsszel, Soros, és a migránsok ellen. Nem mellesleg és ezzel párhuzamosan a belső ellenséggel is leszámol – a filozófusokkal már végzett, a CEU Bécsig futott előle. Lehet mosolyogni, vagy éppen bosszankodni a virtuális csatározásokon, de jó, ha tudjuk, ezek a magyar lelkeket mérgezik és teszik tönkre.

Csapataik harcban állnak. Nem a mieink, hanem Orbánék csapatai. Nekünk, többi magyaroknak nincsenek csapataink. Nekünk gyerekeink vannak, családunk, barátaink, munkánk. Mi nem harcolunk, mert békében élünk magunkkal és a világgal. Nem vágyunk háborúzni senkivel, utáljuk az ellenségeskedést, nem keressük a bajt ott, ahol nincs.

Ám Orbánt ez nem érdekli, ő azt teszi, amihez egyedül ért. Nem kormányoz, mert az macerás, helyette uralkodik és csatázik. Harcban áll a világgal, megvédi a magyar embereket az őket bántó idegenszívűektől.

Sokkal egyszerűbb hülyeségeket gondolni a világról, mint reagálni a valóságra.

Harcban áll Orbán, de nem csupán a vélt ellenséggel, hanem a saját démonaival is küzd. Van egy kényszerképzete a világról, és ehhez próbálja igazítani a valóságot. Avítt, árvalányhajas, hátrafelé nyilazós az ő valósága. Idehaza ez még elmegy, mert a kétharmad mindent megszavaz, ami formailag törvénytervezetnek látszik. Ám a valódi világ, az, ami Magyarország határain kívül esik, bonyolultabb ennél. Vannak a Földnek olyan országai, ezeket általában demokráciának hívják, ahol a verseny nem bűn, hanem állapot, és a szabad véleménynyilvánítás nem kegy, hanem alapvető emberi jog.

Ebben a létező világban szintén vannak lököttek és normálisak, tisztességesek és gazemberek, ám ezeken a helyeken még véletlenül sem keverik őket össze egymással.

Magyarország mára egy ideges, rosszkedvű, magával és a világgal veszekedő, nemzetközi szinten lesajnált országgá vált. Versenyképességünk romlik, presztízsünk a béka feneke alatt. Nem csoda, hogy ilyenek lettünk. Megmondták a derék urak már 2010 előtt, hogy ha megszerzik a hatalmat, úgy átalakítják az országot, hogy rá sem ismerünk.

Ha valamit, ezt az ígéretüket aztán maximálisan megtartották.