Orbán háborús üzenete

Németh Péter 2020. május 5. 17:00 2020. máj. 5. 17:00

„Példátlan támadás és dezinformációs kampány tanúi lehettünk. Akkor, amikor világszerte a koronavírus-járvány elleni eredményes fellépésért küzdünk, amikor emberéletek forognak kockán, egy valós alap nélküli, koordinált támadást indítottak ellenünk. Engem és országomat már korábban is támadtak igazságtalanul, részrehajló ideológiai propaganda alapján, de a mostani volt a legaljasabb és legcinikusabb, amit tapasztaltam. Szándékosan figyelmen kívül hagyták, hogy egy olyan kormányt vettek célkeresztbe, amely épp emberéletek mentésén fáradozik" .

Ez áll többek között abban a levélben, amelyet Orbán Viktor 53 pártelnöknek írt, ki tudja milyen indíttatásból. Túl azon, hogy a fogalmazásba azért csúszott némi hiba, vagy túlzás, amikor azt állítja a levél írója, hogy egy olyan kormányt vettek célkeresztbe, amely épp emberéletek mentésén fáradozik – hiszen a világon minden kormány ezen fáradozik –, ezzel tehát semmi olyat nem mond, ami indokolttá tenné a kritika elhárítását. De ezt az oldalát ismerjük Orbán Viktornak: mindig támad, visszatámad. Miért is fogadna el bármilyen bírálatot, ha egyszer pontosan tisztában van vele: sem a Néppárt, sem az unió nem tud vele, illetve a magyar kormánnyal olyat tenni, aminek komoly következményei lennének. A Néppártból való esetleges eltávolításnak legfeljebb némi nemzetközi visszhangja lehet, az EU-ból pedig – 7-es cikkely ide, 7-es cikkel oda – Magyarországot nem lehet kitenni. 

Orbán ugyan levelet írt a „bajtársainak”, de ez a levél inkább fogható fel hadüzenetként, mint a közeledés jeleként. Így fogalmaz: „Azzal, hogy egyes hazugságokat a határozat szövegébe foglaltak, az európai parlamenti képviselők nevetség tárgyává tették magukat és intézményüket is. Az Európai Parlament archívumai örökké őrizni fogják ezeket" 

A magyar miniszterelnök bátran nevezi hazugnak a képviselőket, és egy pillanatig sem törődik azzal, hogy éppenséggel, amit ő itthon tesz, az nevezhető hazugságnak. Előbb csak egy apróságot említünk: ma már az utcán találhatóak azok a plakátok, amelyek azt állítják: a magyar kormány 13. havi nyugdíjat ad a szépkorúaknak. Pedig mindannyian tudjuk, hogy ez nem igaz: most semmit nem ad, jövőre pedig egy hetet. Hogy aztán ki éri meg a nyugdíjasok közül a teljes hónap plusz nyugdíjat, azt vajon ki tudja. De a Fidesz vezérét ez nem is érdekli; számára csak a propaganda a fontos. Ennél azonban lényegesebb: ami a bírálatok középpontjába áll, azt Orbán egyszerűen csak álhírnek titulálja, és mindenkit, aki határozatot fogadott el Magyarország ellen, azt bocsánatkérésre szólít fel, emígyen:  „Köszönöm valódi szövetségeseinknek, hogy a rájuk nehezedő nyomás ellenére, hűségesek maradtak az igazsághoz, és kiálltak mellettünk. Azoktól pedig, akik tájékozatlanságból vagy rosszindulatból az álhírterjesztőkhöz csatlakoztak, elvárom, hogy bocsánatot kérjenek a magyar emberektől, és levonják a megfelelő következtetéseket" .

És aztán jön a fenyegetés, amely így hangzik:„nem engedhetjük, hogy politikai ellenfeleink kisajátítsák a jogállamiság elvét, és ezt a közös értéket pártpolitikai eszközzé silányítsák. Hamarosan döntenünk kellene: engedjük, hogy megosszanak, és tovább gyengítsenek bennünket, vagy összefogunk, és továbbra is az európai politika vezető, konzervatív ereje maradunk. Az előttünk álló, kihívásokkal teli időszakhoz sok erőt és bölcsességet kívánok!"

Ne tévesszen meg senkit az udvarias befejezés: ez a levél nyílt fenyegetés, valóban egy hadüzenet. Hogy erre a korábbi partnerek miként fognak reagálni, nem tudhatjuk: de látniuk kell, a sorok között nem rejlik más, mint az unió szétbombázása. Egyértelmű az is, hogy a magyar miniszterelnök soha nem fogja elismerni, hogy autoriter, mondhatni diktatórikus rendszert épített ki az elmúlt tíz év alatt, soha nem fogja elismerni, hogy felszámolt minden olyan lehetőséget, amely a kormány kontrollját valóban elvégezné, soha nem fogja elismerni, hogy fideszesítette a közélet szinte minden vezetői szintjét, soha nem fogja elismerni, hogy ha kellett, boszorkányüldözéssel, ha kellett karaktergyilkossággal, ha kellett törvényekkel szorította ki az ellenzéket a közéleti kérdések eldöntéséből. És soha nem fogja azt sem elismerni, amiért most a bírálatok szólnak, hogy teljhatalmat biztosított magának. 

Most azzal támad, hogy a magyar parlament működik, mi több, a kormány még át is adott jogokat az Országgyűlésnek. Csakhogy erről is pontosan tudjuk, és minden józanul gondolkodó politikus, vagy megfigyelő tudja, hogy mindez színjáték, paródia. A parlamentarizmus paródiája. Ismerünk ilyet a történelemből, és megtapasztalhatjuk most is. Orbán a kétharmados parlamenti többséggel azt szavaztat meg, amit akar. Példa erre épp a rendeleti kormányzás lehetősége. Noha nyugodtan belemehetett volna egy határozott idejű veszélyhelyzet kihirdetésébe – ennyit kért az ellenzék –, ő azonban nem volt hajlandó erre. Belemehetett volna, hisz' a kétharmad oly erős bázis számára, hogy bármikor megszavazta volna a hosszabbítást. Orbán azonban ki akarta zárni annak lehetőségét, hogy ha bármilyen előre nem kalkulálható ok miatt – hiszen, például, járvány van – elveszíti a kétharmadot, ne legyen kiszolgáltatva az ellenzéknek. Hazug tehát az az állítás, hogy a parlament bármikor elveheti tőle a rendeleti kormányzás lehetőségét; a kétharmad – a133 bátor ember – oly gyáva, hogy soha nem tenne ilyet. 

Ennyit a magyar kormányfő igazmondásáról. Az európai politikusok persze pontosan ismerik Orbánt, már régen rájöttek arra, hogy az unió keleti nyitása mit hozott a közösség fejére. És azt is tudják: valójában tehetetlenek, már csak azért is, mert mindenféle büntetés – ha volna ilyen szándék, és végrehajtható lenne – a magyar népet sújtja. A magyar népnek kellene tehát tennie azért, hogy igazmondásra kényszerítse kormányát. A magyar nép azonban egyelőre jól elvan a hazugságok tengerében.