Orbán hangneme változott, de a tartalom nem

A több mint két órás kormányinfón egy rövid bevezető után a miniszterelnök reagált szinte mindenre. A kormányának tagjairól szóló kérdésekre kitérő választ adott, így például lényegében nem foglalt állást arról, hogy Lázár János miniszter meglepően éles szavakkal bírálta Novák Katalin államfőt, amiért nem írt alá egy minisztériumát érintő jogszabályt. Orbán Viktor fő mondandója az volt, hogy minden a legnagyobb rendben van, ha vannak is problémák, azokat a kormány könnyűszerrel megoldja, nemzetközi kapcsolataiban pedig a rendező elv változatlanul a magyar érdekek képviselete mindenek felett.

A tájékoztató hangneme azonban jelentősen elütött azoktól a szólamoktól, amelyeket a magyar néphez intézett péntek reggeli rádiós szózataiban megszoktunk. A különbség feltűnt Horn Gábornak is, aki szerint a miniszterelnök ezúttal egy joviális úriember szerepét játszotta, kellő cinizmussal, időnként humorizálva. „Egy fifikás politikai szereplőt láttunk, aki mindenre tudja a választ és mindenkit kielégít.” A Republikon Intézet vezetője példaképpen említette, hogy többen is megkérdezték tőle, miért nevezi – Putyinhoz hasonlóan – „különleges műveletnek” az ukrajnai háborút. Bár erre ismételten úgy reagált, hogy valódi hadüzenet nélkül nem lehet az eseményeket háborúnak nevezni, az egyik kérdezőnek azt felelte, ha a kedves megrendelő akarja, akkor háborút mond. Az elemző úgy látja, ez már olyan volt, mint egy kívánságműsor: „tessenek tőlem kérni, én teljesítem”.

„Egy furfangos, öregedő-félben lévő úriember barátságosan áll a magyar és a nemzetközi sajtó rendelkezésére – ezt a látszatot keltette Orbán magáról, ami lehet tudatos elhatározás, de lehet az is, most azt gondolta, megmutatja, tud másmilyen is lenni” – fogalmazott Horn Gábor. „Ha egy ilyen arculatú miniszterelnök lenne, akkor talán egy kicsit jobban éreznénk magunkat ebben az országban.” Hozzátette azonban, hogy ennek az előadásnak nem kell túl nagy jelentőséget tulajdonítani. Persze, ha ezentúl minden hónapban megismétli ugyanígy, az már lehet a változás jele. Ugyanakkor az tény, hogy tartalmi változás nem történt, a megszokott szöveg lényegében nem különbözött az eddigiektől, a provokatívnak tűnő kérdéseket újra lerázta magáról.

Mi magyarok ilyenek vagyunk – mondta a miniszterelnök, amikor a szövetségesekkel egyre gyakoribb vitákról hangzottak el kérdések. És még hozzátette, mi a saját érdekeinket képviseljük és nem hagyjuk magunkat sem az amerikaiaknak, sem másoknak ide-oda lökdösni. A valóság azonban ellentmond ezeknek a kijelentéseknek – emlékeztetett az elemző. Egyrészt azért, mert a magyarok – természetesen – sokfélék. De, ami ennél is lényegesebb, hogy az a politikus beszél erről, aki kisomfordált az uniós csúcsról, amikor Ukrajna csatlakozási tárgyalásainak megkezdéséről kellett szavazni. Egyszerűen annyi történt, hogy a nagyok megkérték, egy kicsit menjen ki. Ez pedig pont az ellenkezője annak, amit állít, hiszen két nappal korábban beszólította 135 „bátor katonáját” a Parlamentbe, hogy erősítsék meg, nem engedik Ukrajna csatlakozását. Brüsszelben viszont már hagyta magát meggyőzni, nem akart szembemenni a többi 26 tagállammal. Noha vétózhatott volna, az rendben volt, hogy nem élt ezzel a lehetőséggel, csak éppen hónapok óta az ellenkezőjét hallhattuk – mutatott rá a politológus. „Ez a cinikus következetlenség jellemzi a jelenlegi magyar politikát. Ebbe minden belefér, úgy tesznek, mintha az egész világ csak rólunk szólna, nincs szolidaritás, nincsenek közös elvek, partnerek, együttműködő felek, nincsenek közöse problémák, amiket együtt lehet megoldani. Ezzel szemben van Orbán Viktor, aki egy személyben testesíti meg a magyar hont és teszi, amit tennie kell, mindannyiunk érdekében.”

Ehhez tartozik az Európa jövőjéről szóló zavaros szövege – folytatta Horn Gábor. Holott egyszerűen nem igaz az állítás, miszerint Brüsszel önálló életet élne. Azt egyébként Orbán mindenkinél jobban tudja, hogy az Európai Unió hatásköre korlátozott, ha az Európai Parlament akar valamit, de sokan ellenzik, akkor nem is tudja megcsinálni. Ez minden szempontból korlátozott mozgástér, látszik is, hogy az Európai Bizottság milyen nehezen tud megoldani problémákat – bár azért meg tud. A Republikon Intézet vezetőjének szavai szerint az is szemenszedett hazugság, hogy a miniszterelnök azt állítja, az unió jobb- és baloldali pártjai már szinte összenőttek. Emiatt mondta egyébként Orbán Viktor azt, hogy a jövőre esedékes európai parlamenti választás célja: „kinyitni Brüsszel szemét”. Csakhogy olyan nincs, hogy „Brüsszel”, olyan van, hogy Európa Tanács, amelynek Magyarország is egyenjogú tagja és ahol Orbán vétózhatna. Megakadályozhatta volna például az összes Oroszország elleni szankciót, bár szerencsére nem tette – idézte fel a korábbi eseményeket Horn Gábor. Amelyek úgy folytatódtak, hogy hazajőve Brüsszelből, a miniszterelnök látványosan kitöltötte az előző nemzeti konzultációt, ami a szankciók ellen szólt.

Orbán Viktor kapott természetesen kérdést a legújabb törvényről, amelynek célja a „szuverenitás védelme”. Az elemző szerint ennek kapcsán igyekezett tompítani az ellenvéleményeket. Prekoncepciónak nevezte, hogy sokan jogszerű megfigyeléstől és a magánszféra sérelmétől tartanak, annyit mondott, majd meglátjuk, mi lesz. Noha – tette hozzá Horn Gábor – a parlamentnek éppen az lenne a feladata, hogy olyan kereteket alkosson, amelyek nem teszik lehetővé, amit ez a jogszabály megenged, vagyis, hogy bármilyen eszközzel megfigyeljenek embereket, civil szervezeteket, újságírókat és lapokat, „fortélyos félelmeket keltve. Erre mosolyogva azt mondja, ez még nincs is így, majd kiderül, mi történik. Ez egy végtelenül cinikus, jópofáskodó szöveg, ami arra utal, gyerekek, nem kell félni, nem lesz itt semmi baj. De közben az érintetteknek meg kell fontolniuk, mit mondanak, mert lehet, hogy másnap már megjelenik a nevük egy Fehér Könyvben és utána megnézhetik magukat.”

A Republikon Intézet vezetője összegzésül megállapította, a valódi kérdésekre Orbán Viktor nem adott valódi válaszokat. „Elmondta a szokásos szövegét, kicsit barátságosabb, kevésbé harcias hangon, de lehet, hogy ez csak az ünnep közelségének szólt.”