Orbán hiú ábrándokat kerget – egy interjúban is
„Ez az interjú részben amerikai fogyasztásra készült, részben pedig Orbán a maga számára lát benne hasznot” – véli Dérer Miklós. A külpolitikai szakértővel Tucker Carlson és a magyar miniszterelnök beszélgetését elemeztük. Szerinte az interjú ugyan tényleg promotálja Orbánt az Egyesült Államokban, de csak egyetlen szegmensében: az amerikai republikánusok radikális részében, ami messze nem a többség. Hogy mennyire értékelik őt, az is mutatja, hogy Donald Trump, akihez Orbán látványosan dörgölőzni próbált, ezt egy rövid köszönömmel nyugtázta csupán. A Magyar Atlanti Tanács korábbi főtitkára erre annyit reagált, hogy „ez megalázó volt Orbán számára”. Szerinte Orbán egyébként is hiú ábrándokat kerget nem csak Trump visszatérése ügyében, hanem abban is, hogy azt hiszi, a saját maga által választott kisebbség hamarosan többségbe kerül Európában is.
A temérdek csúsztatás, hazugság mind a kérdező, mind a válaszadó részéről egy dolog, az elképesztő alákérdezés megint csak más, miként a több, Orbán által csak odavetett vagy akár ki is fejtett nézet, és ez mind megér nem is egy, hanem sok-sok misét. Ám ezúttal az a kérdés, kinek-minek használ ez az interjú? Magyarországnak? A magyar-amerikai kapcsolatoknak? Vagy csak Orbánnak? Ha Orbánnak, kérdés, mi neki ebből a haszna? Az Orbán Viktor magyar miniszterelnök által a gyászos körülmények között a Fox Newstól eltávolított, Donald Trumppal ma már kérdéses viszonyban Tucker Carlsonnak adott minapi interjú kapcsán ezek is eszünkbe jutottak. Dérer Miklóst kerestük meg a kérdéseinkkel.
„Ez az interjú részben amerikai fogyasztásra készült, részben pedig Orbán a maga számára lát benne hasznot” – szögezte le a külpolitikai szakértő, aki elsőként a beszélgetés fogadtatására hívta fel a figyelmet, mégpedig Donald Trump részéről.
|
Csak egy köszönömre futotta Trumptól „Thank you Viktor Orbán”, azaz „Köszönöm, Orbán Viktor” – szűkszavúan csak ennyivel reagálta le Donald Trump az általa használt platformon azt, hogy Orbán az interjúban ódákat zengett az – amúgy több bírósági eljárás alatt álló, köztük választási csalással meggyanúsított – amerikai exelnökről. Akinek a szó legszorosabb értelmében visszasírta az elnökségét, sürgetve, hogy „Hívjuk vissza Trumpot!”, azt állítva, hogy alatta volt eddig a legjobb az amerikai külpolitika, s eljutott egészen odáig az „udvarlásban”, hogy a következőt is bírta mondani: „Trump az, aki megmentheti a nyugati világot, és talán az emberiséget is az egész Földön.” Trumpnak ez pont annyit ért, hogy „Thank you Viktor Orbán”. |
„Megalázó, hogy Trump egyetlen emberi szót nem fűzött emellé, annak ellenére is, hogy Orbán sajtója most ezt az egy rövidke kis mondatot lobogtatja győzelmi zászlóként” – értékelte Dérer. Az persze már megint egy más kérdés, hogy az interjú amerikai politikával foglalkozó része olyan mértékben beavatkozás az amerikai belügyekbe, amilyenre egyetlen állam sem vetemedik – fejtegette, hozzátéve: megnézné azt is, hogy fordított esetben hogyan reagálna a magyar kormány egy ilyenre. De hát tudjuk, ez a magyar stílus, ami azonban elfogadhatatlan a nemzetközi diplomáciában – jegyezte meg.
A kormány és a sajtója Carlsont jelentős figurának állítja be, holott ma már nagyon is korlátozott a befolyása, azután, hogy több mint dehonesztáló módon beszélt Donald Trumpról (erről itt olvashat bővebben), akiről egy helyen azt írta az elvesztett elnökválasztás után, hogy „Szenvedélyesen gyűlölöm”, másutt meg azt, hogy „Ő egy démoni erő, egy romboló”. Arról már nem is szólva, hogy Carlsont a Fox News – ahol egyik kollégája feljelentette őt szexista megnyilvánulásai miatt – egyik percről a másikra kirúgta, miután az amerikai műsorszolgáltatónak 787,5 millió dollárt kellett fizetnie az egyik Carlson nevéhez is kapcsolódó jogi ügy rendezéséhez. „Ez nem csak Carlson erkölcsi színvonalát mutatja, hanem a magyar szélsőjobbét is, amelyik ilyen embereket promotál, vélhetően nem ingyen” – szögezte le Dérer. Utalva arra, hogy Tucker Carlson apjának washingtoni cége lobbi tevékenységet végzett a magyar kormánynak, a külpolitikai szakértő megjegyezte: „megszoktuk, hogy bizonyos közszereplők az apukákon keresztül kapnak köszönetet” .
Az interjú valóban promotálja Orbánt az Egyesült Államokban, de annak csak egy szegmensében: az amerikai republikánusok radikális részében, amiről nem lehet azt állítani, hogy a többség lenne – mutatott rá. Az persze nyilvánvaló, hogy a radikális handabandázók jobban láttatják magukat a politikai mozgalomban, de a Republikánus Párt kongresszusi képviselői, főleg a szenátorai többségében kiegyensúlyozott, a külpolitikában a demokratákkal nagy vonalakban és alapvetően konszenzusos álláspontot képviselnek, Kína és Oroszország megítélésétől kezdve Ukrajnáig és a transzatlanti kapcsolatokig bezárólag. Azaz, ha ne adj’ isten, Trump vagy a hozzá hasonló floridai kormányzó, De Santis győzne is a jövőre esedékes amerikai elnökválasztáson, a Kongresszus és a külügyminisztérium lényegesen korlátozná a mozgásterét a gyökeres külpolitikai váltásban, beleértve Ukrajna kérdését – állapította meg.
„Orbán tehát ebben a tekintetben is hiú ábrándokat kerget” – véli Dérer, aki azonban ráadásul úgy látja, hogy Trump nem fog tudni győzni Biden ellenében. Még akkor sem, ha a regnáló elnök, a demokrata Biden sem nevezhető jó elnökjelöltnek, ám ha Trumppal kell őt összemérni és kettejük közül választani, akkor Biden jönne ki ebből jól – a felmérések ezt támasztják alá. Mint emlékeztetett rá, az USA-ban nagyon lényeges az el nem kötelezettek szerepe, egy 30-40 százalékos tömegről beszélünk.
S hogy nem árt-e ez az interjú Orbánnak a nemzetközi, európai színtéren? Orbán már lemondott arról, hogy a fősodornak legyen a kegyeltje, ő a kisebbséget választotta, bízva abban, hogy abból majd többség lesz, de ebben is csalódni fog – véli Dérer, aki szerint az európai fejlemények azt mutatják, hogy a szélsőjobboldali pártok vereséget szenvednek, illetve a közép- és néppártok, a kereszténydemokraták nem fognak velük össze. Ha úgy tetszik, a fősodor pedig még erősödik is. Példaként említette a Munkáspárt jelentős erősödését abban az Angliában, amelynek kilépésekor az Európai Unióból Orbán sajnálkozva konstatálta, hogy a legfontosabb szövetségesét veszítette el. Jelenleg azonban a másik oldal felé leng ki az inga.
Dérer szerint az európai politikában amúgy is az úgynevezett trendek nagyon relatívak, általában a választó egy idő után az elfáradó hatalmon lévők ellen szavaz, s előhúzza a másik oldalt, arra gondolva, már voltak kormányon, tudják, hogyan kell elvezetni az országot. De 16-20 évig nem tartanak hatalmon egy-egy pártot, leváltják, mondván, a hatalomban lévők idővel elfáradnak – fejtegette, leszögezve: ezt már Orbánon is lehet látni.
