Orbán „inasozása” a Horthy-kor szóhasználata volt, vagy még ígérni se akart a rezidenseknek?

– Ön szerint joggal akadtak ki a rezidensek a miniszterelnöki „inasozáson”?

– Ez érdekes kérdés. Én a rezidens szót speciel nem annyira szeretem, mert szerintem a szakorvosjelölt egy szép magyar szó, és kár helyette egy más értelemmel is rendelkező külföldi szót használni. A magam részéről ugyan nem vagyok már egy ideje rezidens, de nem akadtam volna ki rajta, azon egyszerű oknál fogva, mert a dolognak nulla jelentősége van. Azt, hogy Orbán Viktor szereti az archaikus szóhasználatot, lehet róla tudni más téren is, de azt is meg lehet érteni, hogy az emberek egy része azt mondja, van egy engem megillető név, és ne hívjanak másként.

– Egyáltalán, mi az, hogy rezidens? Hol helyezhető el az orvosképzésben?

– A rezidens az, aki elvégezte már az egyetemet, van diplomája, de a szakorvosképzésének még az elején jár. A szónak egyébként kétféle használata van. Az egyik, hogy az első két éves alapképzésen, vagyis kötelező tanfolyamokon, sürgősségi gyakorlaton stb. túl van valaki, és már főleg a választott szakmájának a gyakorlatai következnek, a másik szóhasználat pedig a szakorvosnak a szakvizsga letételéig tartó időszakát tekinti ilyennek. Mivel abban nincsen konszenzus, hogy ki hogyan használja, mindegy is.

Mindenesetre ők azok az orvosok, akik az egészségügyi törvény értelmében önállóan semmit nem tehetnek, és minden tevékenységükért az a szakorvos felelős, aki a felügyeletükre ki van rendelve. Ezt a rendelkezést akkor hozták, amikor az a tévedés volt a szakpolitikusok meg a nem politikusok fejében, hogy attól drága az egészségügy, hogy az orvosok sok mindent rendelnek a betegeknek, és ha öt évnyi, a medikusképzéssel egyidejű időszaknyi orvost kivonnak az önálló tevékenység köréből, akkor az az OEP-nek (ma Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő – a szerk.) sok spórolást fog jelenteni. Azelőtt nem volt olyan, hogy akinek orvosi diplomája volt, az ne végezhessen bármit, amit megtanult, de felelős volt ő is, a főnöke is azért, hogy mit csinálhat. De nem volt generális tiltás.

– Rezidensképzés mindig volt?

– Korábban, a 60-as évekig még szakvizsga sem volt Magyarországon. Ausztriában pedig a 70-es évek végén kezdtek el egyáltalán szakvizsgákat csinálni. Ha valaki elvégezte az egyetemet, annyi felelősségtudatának kellett lennie, hogy azt csinálja, amihez ért, és a főnöke meg ellenőrizte, hogy tényleg azt csinálja-e. Aztán megváltozott úgy, ahogy említettem. Ez most egy kicsit más világ.

– Most pláne szükség is van a rezidensek munkájára…

– Az, hogy a Covid-járvány miatt most szükség van a nem szakorvosok munkájára is, önmagában nem meglepő. De pont ebben a szituációban azt mondani, hogy ők inasok, az azt jelenti, hogy az inasra nem lehet rábízni a műhelyt. A segédre már igen – innen van a régi szép időkből egyébként a tanársegéd szó is –, az tudja már, hogy mit kell csinálni, meg is csinálhatja, de ő még nem utasíthatja a többieket. Ha letette a mestervizsgát, utána lett mester, és már önálló tevékenységre volt jogosult. Akár gázszerelőként, akár másként. Az MSc rang a tudományban nem jelent mást, mint Master of Sciences, vagyis a tudományok mestere, és az MLA is a művészvilágban a mester szót hozta át. Ehhez képest, aki még nem mester, azt lehet inasnak nevezni, csak eltér a szokástól. És aki nem igazán ismeri a dolog etimológiáját, az akár meg is sértődhet rajta, mert az inas, meg a kisinas kifejezés a múlt század végén már pejoratív volt. Mikszáth Kálmánnál, meg Móricz Zsigmondnál még nem volt az. Volt ilyen becéző szó is, „kisinasom”, mondta a mama a gyereknek, aki segített neki. Becézésre is használták.

– Gondolom, hogy a kormányfő nem becézgetni akarta a rezidenseket…

– Nem tudom, mit akart, tényleg nem tudom eldönteni, mert amikor asszonyságot mond, meg megpróbálja a Horthy-kor szóhasználatát alkalmazni, akkor lehet, hogy ez neki csak egy szokás. Attól még nem kell szeretni.

– Ez egy új szokás nála, mert eddig nem csinálta…

– Hát, öregszik. Mert nem logikus. Azért Orbán logikusan szokott cselekedni. Most azokat megsérteni, akiktől épp segítséget vár az ország, az csak egy logika mentén képzelhető el, hogy „gyertek, segítsetek, de ne számítsatok semmire ennek ellentételezéseként”.  De nem igazán elemeztem, mert annyi más, fontos dolog van.

A Magyar Rezidens Szövetség 2021. március 20-án kiadott sajtóközleménye:

„A magyar egészségügyben nincsenek inasok. A magyar egészségügyben nővérek, ápolók és számos további szakdolgozó, rezidens orvosok, házi- és kórházi szakorvosok, köztük főorvosok és professzorok, valamint az előzőek munkáját támogató fizikai és szellemi dolgozók vannak. Őket segíti most már hónapok óta egyre több orvostanhallgató (medikus) és más egészségügyi szakos egyetemi hallgató.

A felsoroltak munkája – saját kompetenciáiknak megfelelően – mind-mind elengedhetetlenül szükséges ahhoz, hogy lehető legtöbb, a gyilkos járványban megbetegedett honfitársunkat gyógyítsuk meg, és engedhessük haza szeretteik körébe, vagy az oltások beadása által megelőzhessük súlyos megbetegedésüket.

A rezidens orvosok a kórházakban dolgozó, nem nyugdíjas orvosok mintegy húsz százalékát teszik ki. Járvány során végzett munkájukért csütörtöki találkozónkon Jenei Zoltán országos kórház-főigazgató is elismerését fejezte ki. Bízunk benne, hogy az ágazatirányításon túl, az ország vezetésének legmagasabb szintjén állók is mellőzni fogják a félreérthető vagy negatívan interpretálható megfogalmazásokat megszólalásaikban.

Ezek, és ahogy a sajtóban a járványhelyzet érdemi bemutatását is időnként háttérbe szorítják, a járvány csúcsán, a járványügyi betegellátás legmagasabb időszakában csak arra lehetnek alkalmasak, hogy elterelődjön a közvélemény figyelme arról, hogy a már most is minden rekordot megdöntött fertőzések és halálozások számának további növekedését, az egészségügyi ellátás végzetes túlterhelődését csak az oltások mindenki általi beadatása, elegendő vakcina rendelkezésre állásig pedig csak a kötelezően előírt védelmi intézkedéseken is túlmutató felelősségteljes egyéni magatartás tudja megakadályozni.

Annak érdekében, hogy a közvélemény hiteles képet kaphasson a Covid osztályokon dolgozó orvosok mindennapjairól, szövetségünk új projektet indít, melyben közzé tesszük rezidens orvosok beszámolóit az ellátás során megéltekről.”

A közlemény azzal zárul, hogy annak érdekében, hogy a közvélemény hiteles képet kaphasson a Covid-osztályokon dolgozó orvosok mindennapjairól, az MRSZ új projektet indít, amelyben a rezidens orvosok beszámolóit teszik majd közzé az ellátás során átéltekről.