Orbán kicsit enged, hogy kapjon némi pénzt, de nem annyit, hogy a teljes összeghez hozzájusson
„Szerintem valamennyi uniós forráshoz hozzá fogunk jutni, aminek lesznek azért feltételei, ugyanakkor a valóban jelentős összegekhez olyan kondíciókat támaszt majd az Európai Unió, amelyeket Orbánék már nem akarnak vállalni. Orbán persze majd el tudja mondani, hogy ismét győzött, az EU pedig azt, hogy nem engedett Orbánnak” – válaszolta Horn Gábor arra a kérdésre, vajon a kincstári optimizmus mondatja-e az utóbbi időben egyre gyakrabban a kormányzati tényezőkkel, hogy az év vége előtt hozzá fogunk jutni az uniós forrásokhoz. A Republikon Intézet vezetője szerint az EU-nak persze nem érdeke sem az, hogy minden gesztus nélküli megoldást találjon a kérdésre, de az sem, hogy egy bolha méretű probléma generáljon folyamatosan feszültséget az EU-ban.
Az elmúlt napokban több vezető kormányzati ember is meglehetősen derűlátóan nyilatkozott arról, hogy Magyarország hamarosan hozzájuthat a visszatartott uniós pénzekhez. Legutóbb csütörtökön a gazdaságfejlesztési miniszter egy gazdasági konferencián beszélt erről. A Portfolió tudósítása szerint Nagy Márton azt fejtegette, hogy a folyó fizetési mérleg matt is fontosak az uniós források, ezért azokat „be kell húzni, és az EU-val meg kell egyezni”. Mint mondta, nem kérdés, hogy a kohéziós forrásokról meglesz a megállapodás, ami 22 milliárd eurót tesz ki, ezt meg fogjuk szerezni, a partnerségi megállapodást alá fogjuk írni legkésőbb ősz elején. Elismerte ugyanakkor, hogy „a helyreállítási alap forrásai kérdésesek”. Ennek a programnak két eleme van: a hitel 9,6 milliárd eurót tesz ki, a támogatás része 5,8 milliárd euró. „De az RRF-ről szóló megállapodás is meglesz az év végéig, vagyis, ha másképp mondom: rajtunk nem fog múlni” – fogalmazott a miniszter, de ezúttal sem említette meg, hogy a kormány konkrétan milyen lépések/kompromisszumok megtételére készül a megállapodás érdekében.
Navracsics Tibor területfejlesztési miniszter – ahogy mi is beszámoltunk róla – a napokban szintén arról beszélt, hogy az év második felében a kormány megköti a partnerségi megállapodást az Európai Unióval, így megnyílik a lehetőség az uniós források kifizetésére. Mintegy 10 ezer milliárd forintnyi forrás érkezik az operatív programok keretében, a vidékfejlesztési források pedig további 4 ezer milliárd forintot jelentenek – közölte.
Pár nappal korábban a Világgazdaságnak adott interjújában pedig úgy fogalmazott,
„technikai szinten nem állunk rosszul az MFF és az RRF esetében sem, most leginkább a politikai akaraton múlik, hogy mikor és hogyan érünk célba”.
Ezek a kijelentések optimista „mézesmadzagok”, vagy valóban indokolt kijelentések, amelyeknek van realitásuk? Horn Gábort kérdeztük.
„Miközben Magyarországon sokan úgy érzékelik, mintha Orbán lenne az európai, sőt, a világpolitika meghatározó szereplője, attól még Magyarország továbbra is csak egy kis pont, az pedig nem igaz – még ha úgy is gondolják idehaza –, hogy a mi fantasztikus miniszterelnökünk majd szépen megoldja a problémákat” – szögezte le elöljáróban Horn Gábor. A Republikon Intézet vezetője szerint azonban a helyzet nem is kicsit más, mint amit az orbáni propagandagépezet láttatni akar. Ugyanakkor – mutatott rá – „az Európai Uniónak nem érdeke egyrészt minden gesztus nélküli megoldást találni a kérdésre, de az sem, hogy egy bolha méretű probléma generáljon folyamatosan feszültséget az EU-ban”.
Úgy vélte, hogy Magyarország valamennyi pénzhez hozzá fog jutni, de nem feltételek nélkül, ugyanakkor a valóban jelentős összegekhez olyan kondíciókat támasztanak majd, amelyeket Orbánék már nem akarnak vállalni. Ennek ellenére, a miniszterelnök persze majd el tudja mondani, hogy ismét győzött, az EU pedig azt, hogy nem engedett Orbánnak – jegyezte meg.
„Mindenesetre, valamilyen furcsa megoldást látok, ami majd egy kis mozgásteret biztosít a magyar gazdaság számára, és ez most létfontosságú” – szögezte le. Kérdésünkre, hogy ez Orbán vagy az ország számára létfontosságú-e, Horn azt fejtegette, hogy akár szereti valaki Orbánt, akár nem, tény, hogy a kialakult helyzet senkinek sem jó. Függetlenül attól, hogy nemcsak olyan külső okai vannak a gazdaság mai helyzetének, mint az Ukrajna elleni orosz agresszió vagy a nehezedő világgazdasági helyzet, azt nem szabad elfelejteni, hogy a fő ok mégis csak Orbán és csapata. Ugyanakkor senkinek nem jó Magyarországon az elhúzódó recesszió, az egekbe felszökő infláció, egy összeomló gazdaság. „Ahogy hazugság volt az, hogy az ellenzéknek jó a háború, az is hazugság, hogy a tartós válsághelyzet bárkinek is jó lenne” – húzta alá, hozzátéve: mindannyiunk, az egész társadalom érdeke, hogy legyen valami megoldás.
Ugyanakkor a valódi megoldáshoz, ahhoz, hogy hozzáférjünk a teljes uniós támogatáshoz – beleértve az újjáépítési összegeket is – az Orbán-kormánynak ki kellene lépnie önmagából. De még ha csak egy kis részét is kapjuk meg a szóban forgó összegeknek, már annak is jelentősége lehet, igaz komoly ára is lesz a kormány –, de nem Magyarország – szempontjából – hívta fel a figyelmet. Ugyanis Orbánnak engednie kell több kérdésben és ennek jeleit azért már látjuk, például az ügyészség, vagy a közbeszerzési eljárások módosítása kapcsán. „Ám a fizetendő ártól függetlenül borítékolható, hogy Orbánék győzelmi zászlóként fogják lobogtatni, ha végül tényleg hozzájutnak némi pénzhez” – hangoztatta.
Arra is kitért, hogy az EU-nak már szemmel láthatóan elege van Orbánból, annak heti vétójából. „Megjegyzem, ezt már Orbán is kezdi fel- és elismerni: pénteken, a Kossuth Rádióban már maga is arról beszélt, hogy nem lehet hetente vétózni”.
Összességében tehát Horn Gábor kompromisszumos megoldást lát, ami segítheti némileg a magyar gazdaságot, ugyanakkor annyira azért nem, hogy ki tudjon lábalni jelenlegi katasztrofális helyzetéből.